Szekeres Adrien frontális karambol után lassított

Szekeres Adrien akkor eszmélt rá, hogy valamit másképp kell csinálnia, amikor egy frontális karambol során a fallal nézett szembe. Akkor jött rá igazán, semmi sem lehet számára annyira fontos, mint, hogy hazaérjen a gyermekeihez, kiegyensúlyozott tudjon maradni és ne mások határozzák meg az ő tempóját.

Egy művésznő az művésznő, az anya pedig anya, de vajon képes-e ez a kettő egy emberben találkozni, vagy egyik kizárja a másikat, esetleg valamelyik biztosan sérül a másik javára, de az vajon megéri-e?

„Vannak, akik nagyon jól tudják csinálni, de az egyik oldal kicsit mindig sérül, hiszen mindenkinek 24 órából áll egy nap. Én nem áhítozom 130 állomásos turnéról minden évben, imádok a családommal lenni és persze a közönségemmel is, és ebben lavírozgatok. Persze nem volt ez mindig így. Amikor a kisebbik lányom ovis volt, nagyon durván csináltam. Rengeteget dolgoztam, rengeteget vállaltam, egyfolytában úton voltam. Egy tévés felvételre robogtam, a gyereket épp bedobtam az óvodába, majd frontálisan nekiütköztem egy kőkerítésnek, totálkáros lett az autóm. Akkor azt mondtam, hogy elég, ezt így biztos, hogy nem csinálom tovább. Nem második esély volt, hanem egyszerűen megállított a fal. Emiatt lelassítottam, és a saját tempómhoz tudtam igazítani mindent. Sokan mondják, hogy én mennyire lassú, álmodozó vagyok. Igazuk van, ilyen vagyok, így érzem jól magam. És ha ebben a tempóban haladok, akkor nem fogok megőrülni a sok feladattól – remélem” – meséli Szekeres Adrien a Spirit FM-en is hallható #nofilter-Nők, filter nélkül Köböl Anitával adásának vendége.

Az énekesnő egyáltalán nem bánta meg, hogy rengeteget ült a zeneiskola előtt, amíg vége lett a szolfézsnak vagy a tornának, táncnak, stb… Mert akarta, hogy a gyerekei megkapják ezt a figyelmet. Ugyanúgy, mint a legtöbb családban, ő és a férje között oszlottak meg a feladatok, de szerencsére ezt a helyzetet is nagy egyetértésben élték meg. Mint ahogy az első találkozásuktól kezdve mindent.

„A férjemmel 23 éve vagyunk együtt, nagy harmóniában. Nem tudom, hogy mi a titkunk. Azt gondolom, hogy jó emberismerő vagyok. Az útkeresést az embernek magában kell kezdenie; legyen tisztában azzal, hogy mit szeretne. Talán ez a kulcs mindkettőnk részéről. Gábor a kezdetekkor elmondta, hogy milyen lányt szeretne, és az volt a szerencse, hogy erre én pontosan passzoltam, aminek én ennek épp az inverzét kerestem. Nekem is volt egy képem, és az elképzeléseink összhangban voltak. Gábort belülről kifelé szerettem meg. Amikor megláttam, nem ájultam el tőle, de mivel többször dolgozunk együtt, olyankor sokat beszélgettünk, és mindig az volt az érzésem, hogy ő milyen csodálatos ember. Utána döbbentem rá, hogy mindezek mellett milyen jó pasi! Egy hónap után összeköltöztünk, és négy hónap után megtörtént az eljegyzés. Azért ilyen gyorsan, mert mindketten rádöbbentünk: pont erre vágytunk. És milyen jól tettük!” – teszi hozzá mosolyogva Andrien.