Kemoterápiát kapott Selena Gomez

A közelmúltban jelentette be a népszerű fiatal énekesnő-színésznő, hogy lupusszal küzd – az autoimmun betegség miatt stroke-ot is kaphatott volna. Selena Gomez elárulta, ez volt az oka annak, hogy szünetet tartott…

Lupusszal küzd Selena Gomez amerikai színésznő és énekesnő. Az autoimmun betegség ízületi fájdalmakat, kiütéseket, fáradtságot és szervi károsodást okozhat. A 23 éves sztár a Billboard magazinban árulta el, hogy egy rehabilitációs központban gyógyult a múlt évben, itt szedte össze magát a diagnózist és a kezelést követően.

„Kemoterápián estem át, ez volt a szünetem igazi oka. Stroke-ot is kaphattam volna – mondta el Selena Gomez a magazinnak. – Elzártam magamat a világ elől, amíg újra fel nem töltődtem önbizalommal és jól nem éreztem magam….”

Howard Smith orvos, reumatológus, az Ohio-i Cleveland klinika vezetője a lupus-ról, illetve arról beszélt a Billboard-nak, hogyan használják a kemoterápiás gyógyszereket annak kezelésére.

A lupus egy autoimmun betegség, melynek következtében a test megtámadja saját magát. Sok nő küzd ezzel a problémával, nem annyira ritka eset. Míg 250 afro-amerikai nőből 1 lupuszos, a fehéreknél ez a szám 400-ból egy.

A szervezet minden részét érinti a betegség, de a leggyakoribb tünet az ízületi gyulladás és a bőrkiütések. A lupuszos páciensek egyik felének vesebetegsége is lehet, míg a másiknak nem. Akinél ez fennáll, azt általában kezelik kemoterápiás szerekkel, melyek mérgező hatásúak, de nem használni őket nagyobb kockázatot jelent, mint alkalmazni.

A lupus érintheti az izmokat és a szemeket is. Tulajdonképpen mindent, fejtől a lábujjakig. Ennél fogva minden beteg, aki lupuszos, egyedi eset lehet.

Selena Gomez attól tartott, hogy stroke-ot is kaphat. Ennek oka, hogy számos lupus-os fiatal nőnél állhat fenn antifoszfolipid szindróma, vagyis szervezetükben túl könnyen képződnek vérrögök. Ez csupán a lupusszal küzdők 10 százalékát érinti, de nyilvánvalóan komoly problémákkal járhat. Az ilyen hölgyeknek több vetélésük is lehet, terhességük is nehéz, mivel a vérrögök átjuhatnak a placentán, vetélést vagy akár stroke-ot is okozhatnak. Nem ritka, hogy 30 éves nők kapnak emiatt stroke-ot.

A kemoterápiás gyógyszereket általában rákos megbetegedéseknél alkalmazzák, de olykor ugyanezek a szerek más kórokon is segítenek. A lupus esetében az immunrendszer „megkergül”, a test elkezdi támadni önmagát. Ugyanez történik a ráknál is. A kemoterápia segít megfékezni a „szökött” sejteket.

A kemoterápiát általában azon lupuszos betegeknél használják, akiknek állapota előrehaladottabb. A legtöbb páciens nem szteroidos gyulladáscsökkentő gyógyszereket szed, vagy hidroxi-klorokint. Attól függően, hogy mennyire aktív a betegségük, más készítményekre is szükségük lehet, beleértve a szteroid gyógyszereket, melyek elnyomják az immunrendszert.

A lupuszos páciensek többsége enyhe- vagy közepes szintű betegséggel küzd, mely nem igényel kemoterápiát és viszonylag átlagos életvitelt folytat. Képesek arra, hogy dolgozzanak és családot alapítsanak. Életminőségüket ugyan befolyásolja, okoz kényelmetlenséget a betegség, de normális életet élhetnek.

Vannak azonban olyanok is, akik komolyabb betegségben szenvednek, vese-, szív-, tüdő- és agyprobléma jelentkezik náluk – ilyenkor valóban agresszívebb terápiára van szükség.

„Sajnos, teljes gyógyulásról nem beszélhetünk. A cél ezért az, hogy a betegséget remisszióban tartsuk, vagyis a páciensnek ne legyenek tünetei – emelte ki Howard Smith. – Ha a csillapodást nem érthetjük el, a következő lépés, hogy a tüneteket legalább kordában tartsuk, s mentsük a szerveket, amennyire lehet.”

A lupus a spanyolok, afro-amerikaiak, ázsiaiak körében gyakoribb. Ha pedig kialakul náluk a vesebetegség, az rosszabb, mint a fehér nőknél. A háttérben a genetika áll.

A 18-45 év közötti nőket érintheti a kór leginkább. A hormonok ugyanis szerepet játszanak a betegségben, így hát a termékeny életkor a legveszélyeztetettebb.

A lupus-ra jelenleg nagyjából 27 új gyógyszert tesztelnek, nagy áttörésekre is lehet számítani az immunrendszer megértését illetően. Remélhetőleg olyan gyógyszert is sikerül alkotni, amely az eddigi megoldásoknál is hatékonyabb.

Az ’50-es, ’60-as években a lupusszal küzdők igen szörnyű prognózist kaptak: az esélyük arra, hogy még 5 évig éljenek a kórral, csupán 5 százalék volt… Ma ennek az esélye 95 százalék.

Mindenesetre a betegeket mindig arra kell ösztönözni, hogy informálódjanak – hiszen éveket érint életükben a lupus, ha nem az egész életüket. Tudniuk kell, hogy mire számíthatnak és hogyan gondoskodjanak magukról – hangsúlyozta Howard Smith.

Forrás: Tóth Eszter - napidoktor.hu