Gyógyító zene

A sámánok már több ezer évvel ezelőtt is zenével gyógyítottak, pontosabban dobolással, amely segített nekik kapcsolatba lépni a szellemvilággal.

Bizonyára mindenki átélte már, amikor egy fárasztó nap után hazaérve, a fotelba roskadva, egy jó zene mellett teljesen kikapcsoljuk agyunkat és percekben belül már teljesen máshol járunk ? vagy éppen ellenkezőleg, teljesen feltöltődve és energizáltan tudjuk folytatni napi teendőinket. Bármiféle tudományos magyarázat nélkül is könnyen megállapíthatjuk, hogy a zenének van pszichológiai, biológiai hatása. Ebben a cikkben igyekszem bemutatni, hogy ezeket a hatásokat miként lehet felhasználni a segítő szakmákban.

A ritmus és a dallamok iránti igény valószínűleg egyidős az emberiség történelmével, régészek már 30 ezer évvel ezelőtti hangszert is találtak, tehát a muzsika nem csak napjainkban játszik fontos szerepet ? ennek ellenére a terápiákban általában csak kiegészítő szerephez jut, önálló módszerként idehaza méltánytalanul kevesen alkalmazzák.

Ennek az is lehet az oka, hogy sokak szerint a zene csupán esztétikai funkciót tölt be, és a gyógyításhoz csak a katarzison keresztül kapcsolódik. Az ezen álláspontot támogatókat ma már nehéz meggyőzni tudományos módszerekkel az ellenkezőjéről, de ha ugyanerről megkérdeznének egy újkőkori sámánt, egészen bizonyosan más álláspontot képviselne. Ők már több ezer évvel ezelőtt is ?zenével? gyógyítottak, pontosabban dobolással, amely segített nekik kapcsolatba lépni a szellemvilággal, ahol választ találtak a fontos kérdésekre, ezáltal segítve a törzs életét.

A zene megszámlálhatatlanul sok tényezőből épül fel, amiket a fizika rezgézesekként azonosít. A rezgéseket regisztrálja az agyunk, és/vagy érezzük a testünkön, ezáltal vált ki különféle érzéseket avagy indít el különböző agyi, biológiai folyamatokat. A történelemben rengeteg, különböző zene született, amelyek más-más emberekre voltak hatással, mindegyiket más-más csoportok kedvelik, éppen ezért terápiás alkalmazása is rendkívül szerteágazó.

Alapvetően elkülöníthetjük a hangterápiákat a zeneterápiáktól. Előbbiben csak pár darab hangszert szólaltatnak meg és a dallamok is kevésbé cizelláltak, utóbbiban általában komplett zeneművek játsszák a főszerepet, több különböző hangszerre írt, előre megkomponált zenedarabok formájában.

A hangterápiákban jellemzően ősi kultúrák népi hangszereit alkalmazzák, mint például sámándob, djembe (ejtsd:dzsembe), tibeti hangtálak, kínai gongok, didgeridoo (ejtsd:didzseridu) stb. Itt nemcsak a hallott hangnak van gyógyító hatása, hanem a rezgés fizikailag is ingerli testünket ? azáltal, hogy a szervezetünkben lévő nagy mennyiségű víz átveszi ezeket a rezgéseket, így testünk ?egy hullámhosszra kerül? a hangokkal. Ezeket a hangszereket általában a zeneterapeuták vagy a népi gyógyítók szólaltatják meg, de más foglalkozásokon fontos szerep jut a páciensek zenei produktivitásának is.

A zeneterápiák csoportosításának egy másik lehetséges módja, ha a résztvevők aktivitását tekintjük kiindulópontnak ? ez alapján megkülönböztethetjük a receptív és az aktív zeneterápiát. Receptív alkalmazásakor a hallgató passzív befogadó szerepet tölt be, ahol a zenei élmény megtapasztalása után lehetőség nyílik a terapeutával a felmerült érzések, gondolatok, képek megbeszélésére, kibontására.

Produktív formáját általában csoportban alkalmazzák. Könnyű megszólaltathatóságuk miatt általában a ritmushangszereké a főszerep, de gyakran alkalmaznak furulyát, gitárt, xylofont, zongorát is.

Sok pszichológiai zavarnál a páciens nehezen fogalmazza meg gondolatait, esetleg szociálisan izolálódott társaitól, a közös zenélés segíthet megkönnyíteni ezen gátak ledöntését, ebben áll a módszer létjogosultsága a klinikai gyakorlatban. Vannak olyan terápiák is, amelyek a művészet több ágát egyesítik, ezeket komplex terápiáknak nevezzük. Ennek lényege, hogy a muzsika által kiváltott érzéseket, gondolatokat más képzőművészeti területeken fejezik ki, majd ezek után közösen megbeszélik az átélteket.

Mivel mindannyian különbözünk egymástól és különböző zenéket kedvelünk, amelyek más-más hatást váltanak ki belőlünk, a zeneterápiák alkalmazhatóságának csak a kutatók fantáziája szab határt ? mégis van pár olyan terület, ahol kiemelt sikereket értek el. Jelentős javulást tapasztaltak olyan személyeknél, akiknél a szóbeli (verbális) kifejezőkészségek nem működnek megfelelően, például autista vagy magatartászavarral küzdő gyermekeknél, skizofréneknél, szenvedélybetegeknél, neurotikusoknál.

Egyes agyi elváltozásoknál is gyógyítóan hathat a zene, a ma még gyógyíthatatlan Alzheimer-kórban szenvedőknél is életminőség-javulást regisztráltak. Ezen betegek terápiába vonása nehéz, de a csoportos zeneterápiára szívesen jártak, az általuk ismert zenék hatására felidézték fiatalkori élményeiket, hangulatuk javult, szociális interakcióik megnövekedtek, sőt még az újonnan megismert dalok dallamát is fel tudták idézni. Különböző agyér-megbetegedések utáni felépülés időtartamát vizsgáló finn kutatók megállapították, hogy azok a betegek, akik naponta egy-két órát zenehallgatással töltöttek, hamarabb rehabilitálódtak, mind a verbális, mind a figyelmi folyamatokat tekintve.
Meglepő eredmény, hogy nemcsak az agyi és pszichológiai problémák kezelésében értek el javulást. Az Amerikai Szívgyógyász Társaság vizsgálatai szerint a vérnyomás-problémával küzdő idős emberek szisztolés vérnyomása csökkent, mivel a kísérletben három hónapig hetente három alkalommal Mozartot hallgattak, vagy az óceán hullámainak hangját.

Amint azt a kutatások és esettanulmányok is bizonyítják, a zeneterápiát a klinikai gyakorlat több területén lehet alkalmazni, de hatékonyabb alkalmazásához újabb és átfogóbb kutatásokra lenne szükség. Vajon a zenének vannak-e olyan tulajdonságai, amelyek determinálják, hogy hallgatása közben mit fogunk érezni, milyen specifikus képzeleti képek jelennek meg?

Valószínűleg még számos olyan terület létezik mind a pszichológiában, mind más területeken, ahol hasznosnak bizonyul a muzsika. Esetleg a zenének van hatása az autóvezetésre? Miért telik gyorsabban a munkaidő, ha be van kapcsolva a rádió, vajon csak a kedvünk lesz jobb, vagy időérzékünket is befolyásolja? A véget nem érő megválaszolatlan kérdések helyett azonban álljon itt egy idézet a művészetről André Malraux-tól:

?Be kell vezetni a művészet módszereit az életbe, nem azért, hogy művészetet csináljunk az életből, ó, dehogyis! Hanem hogy életet csináljunk a művészetből.?

Forrás: