Túratippek madárbarátoknak 2015-08-05 Blog, Otthon Megosztás: Tweet Magyarország változatos madárvilága minden évszakban tartogat izgalmas látnivalókat. Bármikor is induljunk útnak, valahol valami érdekes biztos a távcsövünk elé kerül. Vonulásra készülő kék vércsék, dürgő túzokok, vagy épp egy ritkán látható faj, amiért elszánt madarászok akár a fél országot is átutazzák. Szubjektív válogatásunkban következzen most öt olyan hely, ahol nemcsak túrázni jó, de a távcső és a madárhatározó is alapfelszerelésnek számít. 1. A pusztai madárparadicsom – Hortobágy Fotó: Lisztes Laszló (HNPI arhívum) A Hortobágy változatos élőhelyei madárfajok sokasága számára jelentenek ideális fészkelő- vagy táplálkozóhelyet. A Magyarországon eddig megfigyelt 380 madárfajból a Hortobágyon 325-öt láttak, csak a Halastavakon 266 fajt figyeltek meg, amiből 68 költ is itt. A tavak egyik legjelentősebb természetvédelmi értékét a gémtelepek jelentik, ahol a kanalasgém egyik legerősebb európai állománya fészkel. A Hortobágyon összesen kb. 4-500 körül van a költőpárok száma. A Hortobágyon mindig történik valami érdekes. Az év egyik leglátványosabb időszaka kétségkívül az ősz. Ilyenkor, sok más mellett, vonuló darvak tízezrei pihennek itt, és gyűjtenek erőt az előttük álló nagy útra. A téli puszta is tele van élettel, még ha elsőre nem is tűnik úgy. Telelő kékes rétihéják kutatnak zsákmány után, magányos fákon rétisasok várnak a szerencséjükre, de sárgacsőrű kenderikék csapatai és szépséges hósármányok is feltűnnek. A tavaszi vonulás idején, csapadékosabb években, a hortobágyi szikesek időszakos vízállásai jelentenek ideális pihenőhelyet a madarak számára. A rövid füvű löszgyepeken áprilisban a túzokkakasok dürgése a fő esemény, nyár végén pedig gólyák, kék vércsék, nagy pólingok és bíbicek járnak ide sáskázni. További információ: hnp.hu 2. Nádrengeteg, határon innen és azon túl – Fertő tó Fotó: Goda István A Fertő tó, osztrák és magyar oldalán egyaránt, gazdag madárvilággal büszkélkedhet. A tó magyar oldalra eső része szinte egybefüggő nádas mocsár, amit kis belső tavak és vízi utak szakítanak meg. A rendszeres fészkelők közül kiemelkedik – több mint 700 párral – a nagy kócsag, a vörös gém és a nyári ludak, melyek szintén százas csapatban költenek a tónál. Természetesen a nádi énekesmadár fajok – például a barkóscinege, a kékbegy, a cserregő nádiposzáta, a nádirigó – is nagy számban képviseltetik magukat. Ősszel és tavasszal vonuló madarak tízezrei állomásoznak itt, például nagy lilikek, vetési ludak, böjti és csörgőrécék. A parti madarak láthatóak legnagyobb számban; gulipánok, gólyatöcsök, cankók és partfutók futkosnak ide-oda, miközben a tómeder iszapjában kutatnak táplálék után. A Fertő nádasainak élővilágát legjobban talán egy kenutúrán fedezhetjük fel, például a Fertő–Hanság Nemzeti Park által létrehozott Vízi rence túraútvonalon. További információ: ferto-hansag.hu 3. Vadlúdles a városban – Tatai Öreg-tó Fotó: Csonka Péter Minden madárszerető ember tudja, késő ősszel lehet készülődni Tatára, ugyanis lassan megérkeznek a tundrák vándorai, hogy itt vészeljék át a telet. Az Öreg-tó Európa-szerte egyedülálló, mivel ez az egyetlen olyan madár pihenőhely, amelyet egy város ölel körbe. Az északi tundravidékeken költő vetési lúd egyik legfontosabb Kárpát-medencei telelőhelye a tó, ezres csapatokban máshol nem igen látható. Az utóbbi években azonban állománya jelentős csökkenésnek indult, amire egyelőre a szakemberek sem tudják a magyarázatot. A tó legnépesebb telelő csapatát a nagy lilikek adják, melyek több tízezres csapatban fordulnak elő télen. A szerencsések láthatnak Tatán például vörösnyakú ludat, amely Nyugat-Szibériában fészkel, és a telet a Kaszpi- vagy a Fekete-tenger mellékén tölti, de évről évre egyre több egyed vetődik el Magyarországra is. Ritkán a kipusztulás szélén álló kis lilik is feltűnik, általában magányosan, vagy néhány példányos csapatban, és tavaly novemberben egy örvös ludat is láttak a tavon. A november végi Tatai Vadlúdsokadalom mára az egyik legismertebb madarász eseménnyé nőtte ki magát, ahová a kezdő és a gyakorlott terepmadarászok egyaránt szívesen látogatnak el. A kétnapos rendezvény fénypontja természetesen a vadludak reggeli ki- és esti behúzása, de emellett számos érdekes program is várja a látogatókat. További információ: vadludsokadalom.hu dunaipoly.hu 4. Hajnali túzokles – Dévaványa–Ecsegi puszták Fotó: Tóth Judit A hazai túzokvédelem egyik legfontosabb központja. Aki látni szeretné ezeket a ritka madarakat, annak április környékén érdemes eljönni ide. Ekkor van ugyanis a dürgés fő időszaka, amikor a kakasok lenyűgöző nászjáték keretében próbálják meghódítani a tojókat. A Körös–Maros Nemzeti Park szakemberei ebben az időszakban szakvezetéses túrákat szerveznek, melyeken az érdeklődők megcsodálhatják a hajnali dürgés páratlan látványát. A Dévaványa–Ecsegi puszták egy másik faj életében is fontos szerepet töltenek be; nyár végén, kora ősszel több százas csapatokban gyülekeznek itt a kék vércsék. Ezek a kis testű ragadozómadarak a telet Afrikában töltik, és a kimerítő vándorút előtt még erőt gyűjtenek a pusztában. Nappal vadásznak, és próbálják feltölteni raktáraikat, este pedig a környékbeli facsoportokra gyűlnek össze éjszakázni. A látványos gyülekezőt szeptember közepén, szakvezetés kíséretében bárki megcsodálhatja. A környéken persze a fent említett két fajon túl még számos érdekesség él, például parlagi sas, a különös tekintetű ugartyúk vagy a réti fülesbagoly, hogy csak néhányat említsünk. A Dévaványa–Ecsegi pusztákra érdemes lesz március-áprilisban is kilátogatni, ekkor érkeznek ugyanis a tavaszi vonulók, akik várhatóan szép számban időznek majd a pusztai vízállásokon. További információ: kmnp.hu 5. Szigetlakó sirályok – Szegedi Fehér-tó Fotó: Bakacsi Gábor A Szegedtől 9 km-re fekvő Fehér-tó madárvilágának felfedezője egy szegedi orvos, dr. Beretzk Péter volt, aki az 1930-as években kezdett itt madártani kutatásokba. Nagy szerepe volt a tó védettségének kiharcolásában, és az ő nevéhez fűződik az itteni madárgyűrűzés megindulása is. Munkáját ma már az MME Csongrád megyei Helyi Csoportja folytatja tovább. Az év során többször is szerveznek gyűrűzőtáborokat és bemutatókat. A Fehér-tó eredetileg egy szikes tó volt, azonban az 1930-as évektől megindult a halastavak kialakítása, amely a flórában és a faunában is jelentős változásokat hozott; egyes fajok eltűntek, mások viszont megtelepedtek itt. A Korom-szigeten – amely nevét egy korábban itt élő juhászcsaládról kapta – az ország egyik legnagyobb sirálytelepe alakult ki, ahol több ezer pár dankasirály mellett, küszvágó csér és szerecsensirály is költ. A Tiszához közel fekvő tó nagy jelentőségű madárvonuló hely, ahol a tavasszal és ősszel récék, ludak, parti madarak és darvak tömegei pihennek. A darvak vonulása idején rendezik meg a Kiskunsági Nemzeti Park Fehértavi Darvadozás elnevezésű rendezvényét, amelynek csúcspontja, a nem ritkán 20–25 ezres darucsapatok esti behúzása. További információ: knp.hu Forrás: