Tuning az emeletről

A Crazy Hungarians klubja, mint már előző cikkünkben is említettük, baráti alapú, szigorúan meghívásos alapon működik. Szó szerint a közös hobbi és elhivatottság összehozott pár srácot, akik szeretnék megmutatni a tuning világ iránt érdeklődőknek a legőrültebb és a legtutibb alkotásaikat.

Bemutatjuk, hogy ők hogyan képzelik el az autóépítést, őrült kedvvel, és ahogy a szlogenjük is hirdeti: „Egy kis csavarral.”

Tibi és az Opel esete

Minden már több évvel ezelőtt kezdődött, mikor egy kereskedésben rátaláltam erre a gyári állapotú, akkor még fekete Opel A Omegára.

Elkezdtem tuningolni, apránként, ahogy az időm és a pénztárcám engedte. Akkoriban még nem gondoltam volna, hogy ez egy “Never Ending Story “lesz a javából!

Ahogy telt-múlt az idő, szép lassan csinosítgattam: jó hangos kipufogó, ültetés, chip tuning, sárvédő ív szélesítés, légterelő, belső kialakítások, finomságok… szóval mindent átalakítottam, amit elképzeltem, megálmodtam.

Egy dolog már akkor biztos volt: a tuning igen csak fontos szerepet tölt be az életemben!

Hónapok múltán az Opel többé-kevésbé átalakult. Volt olyan, hogy az emeletről az ablakból néztem le a parkoló autómra, és ott felülnézetből látva álmodtam meg és vetettem gyorsan papírra, skicceltem le, hogy milyen átalakításokat szeretnék még. Fúrtam, faragtam, a többiek segítségével elemeket gyártottunk, és felszereltük. Mára egyedileg kikevert narancssárga szín jellemezi, matt felületekkel, hát igen, számomra a feltűnő színű fényezésen kívül más szóba sem jöhetett.

Itt tartunk, de természetesen ezzel még nincs vége az Omegám pályafutásának! Szeretném nyugdíjaztatása előtt feltenni az “i”-re a pontot, ennek érdekében további módosításokra lesz szükség.

Az újbóli beavatkozás kisebb mértékben az utasteret, nagyobb mértékben a technikát illeti majd.