Szarvas – bak(i)k a vadászatban 1. rész 2013-09-24 Otthon Megosztás: Tweet A trófea nem más, mint győzelmi jel. A görög szó a trepó (‘megfordít’, ‘megfutamít’ jelentésű) igéből származik, ezért minden esetben hősies, gyakran mitikus eseményt, történetet feltételez. A világrekord magyar trófeákat kutatva nem találhatunk összegyűjtött elérhető adatbázist, a világhálón. Napjainkban a hosszú múltra visszatekintő szabályrendszerek szerint az agancsokat, agyarakat, szarvakat precízen lemérik, pontos bírálati alapelvek szerint megfelelően pontozzák. A bennfentesek az adatbázisokból megismerhetik az elejtett vadak súlyát, hosszát, de még a körméretét, életkorát is. Az elejtések körülményei pedig szájhagyomány útján terjednek. A sztorik ezért a kaleidoszkóp -szerűen színesednek, egyenes arányban a trófea értékével. Megszámlálni is lehetetlen például, hogy mennyi mendemonda terjeng Nicolae Ceauşescu által a Piliske-Hargita hegységben puskavégre kapott világrekord barnamedvéről. Az adatok szerint a kikészített bőrének hossza 277 cm, szélessége 191 cm. A vadászat pikánsabb részei több évtizeddel az esemény után is bőséges beszédtémát szolgáltatnak a vadászoknak. Ezek a legendák még érdekesebbé, még különlegesebbé teszik az amúgy is páratlan értékű trófeákat. Lássunk hát pár darab- pontos feljegyzés- és legenda alpján született történetet a magyar vadászatok világából: Annak a Jászkisérben ejtett őzbaknak is különleges története maradt fenn, amely egykor a világranglista élén állt, és összefügg a fent említett román államfő nevével is. Egy német vadász által 1975-ben terítékre hozott óriási bak agancsa a Nemzetközi Vadvédelmi és Vadászati Tanács (C.I.C.) ad hoc bizottsága által az előzetes bírálaton 227,55 pontot kapott. Ami nem bizonyult bölcs döntésnek, mert az 1978-ban, Bukarestben megrendezett Nemzetközi Vadászati Kiállításon is szerepeltetni kellett a trófeát. Sajnos az őzbak olyannyira nagy fogás volt, hogy maga mögé szorította volna Nicolae Ceausescu, a román kommunista párt főtitkára által elejtett őzbak agancsát. Ami –házigazda lévén, no és ismerve a vezér habitusát is- a legnagyobb „baklövésnek” bizonyult volna a kiállításon. A megoldás a következő lett: a magyar résztvevő nélküli bíráló bizottság 210,72 CIC pontra „lehúzta” a pontokat, így máris elhárult minden komoly konfliktushoz vezető akadály, mert a román bak elfoglalhatta győztes helyét. 1996-ban, 18 évvel a kellemetlen politikai eset után, Magyarország fellebbezett, és a Budapesti Naturexpo Nemzetközi Vadászati Kiállításon a trófeát – az újbóli bírálatot követően, 231,53 CIC pontra értékelték – így némileg kiköszörülték a csorbát, bár a jászkiséri bak még így sem lehetett világrekord, mert időközben fény derült arra a szomorú tényre, hogy .1983-ban Svédországban egy nála is erősebb agancsú bakot ejtettek el. A svéd szakács bakját azután 2009-ben majdnem letaszították a trónról, ám a várományos, a szerbiai,1021 grammos és 277,16 CIC pontra bírált trófea „eltűnt” így nem kerülhetett a nemzetközi bizottság elé. Az elejtésről szóló, fotóval alátámasztott mese lényege, hogy „biztos források” tudni vélték: a bak nem igazi. Pontosabban nem Szerbiában, hanem Magyarországon, a Dél-Alföldön „készítették”. Miután többen is gyanúsnak találták a gigantikus őzagancsot, az egyik német szaklap közzétett egy nyomravezetői felhívást, melynek összege ötszáz euróra rúgott. Ezután a vádlók örökre elhallgattak. A C.I.C. Nemzetközi Trófeabíráló Bizottsága elé 2005. december 3-án került pontozásra annak a szeptember 1-jén, Etropoliban, a Szófiától 80 kilométerre északra található vadászterületen elejtett szarvasbikának a trófeája, amely már ránézésre is természetellenesnek tűnt. Sajnos egy évvel később Zalában le is buktatta egy osztrák vendégvadász, aki tréfálkozva, egy nyomtatott fotót dugott a hivatásos vadász orra alá, hogy ilyet szeretne lőni. A felvételen egy szűk karámban lencsevégre kapott barkás bika volt látható, amely kísértetiesen hasonlított a világrekordra. Mint később kiderült: az osztrák „szarvasgyárban” lefényképezett agancsár nem csak hasonlított a listavezetőre, hanem ugyanaz volt. Az ügyet felgöngyölítették, és a C.I.C. soron következő, Limasszol-i kongresszusán a magyar delegáció javaslatára a trófea lekerült a dicsőségtábláról. A közel 13 éves szarvasbika bírálati eredménye 278,03 pont lett, ami megközelítőleg 4,5 ponttal volt több mint az aktuális rekord, a Silistriben 1988-ban lőtt, 273,60 pontos bikáé. A hírhedt bikát Stájerországban, egy karámban 8 évig tápszerekkel takarmányozták, mesterséges adalékanyagokkal pumpálták és hormonokkal kezelték. Ezek után bolgár vállalkozók vásárolták meg, és Etropolban mint szabadterületi vadat lövették meg. Az egész ügy legnagyobb vesztese Gemmingen-Hornberg báró, aki az elejtés után még úgy gondolta, hogy a közismert vadászirigység vádolják meg a trófeáját. Persze, a bizonyítékként szolgáló fénykép, amely elsőként a magyar vadászsajtóban jelent meg, egyértelművé tette, hogy becsapták. Ha már a trófeák manipulációjánál tartunk, vegyük elő ismét az igazmondó jelzővel nem illethető Ceausescu-t és az ő medvéjét. Pontosabban a medvéjének megnyújtott bőrét, amit azért csináltak meg a hívei, hogy a világ legnagyobbja lehessen. David Quammen, amerikai író még ma is élő román vadőrök visszaemlékezései alapján készítette el nagy sikerű riportsorozatát, amelyben leírja, hogy „Románia keleti hegyeiben, észak felé, Brassó irányába haladó rémisztő kétsávos műút mentén található a Muzeul Cinegetic al Carpatilor-ban látható rekord közeli trófeát Nicolae Ceausescu zsákmányolta. A legbelsőbb szobában, amelyet a látottak ragyogó betetőzésének szántak, a nyugati falon látható.Ám ami a lényeg: még az idegenvezető is elismeri, hogy ezt a medvét mesterségesen táplálták, majd a kikészített gereznáját mechanikusan még tovább nagyobbították.” Ha tovább folytatjuk a trófeák világában tett utazást, akkor elérkezünk ahhoz az agancshoz, amelyet a szakemberek nemes egyszerűséggel „Moritzburgi 24-esnek” neveznek, s amelynek igazi különlegessége az elejtéskor 21 kilogrammnál is nagyobb agancssúlya volt. A bikát állítólag Erős Ágost lengyel király lőtte 1700-ban, Litvániában. Az agancsos névrokona, az1937-ben, Berlinben bemutatott „Moritzburgi 66-os” a külföldi vadászok által talán legismertebb trófea, amely torz, páratlan 66-os külleme ellenére alig 6 kilóval mérlegelt. Ha többet szeretnél megtudni a vadászatról, kalandokról,nagy trófeákról, nézd a Fishing & Hunting csatorna műsorait! Forrás:
