Lakberendezési lexikon: a biedermeier 2015-06-20 Blog, Otthon Megosztás: Tweet A tizenkilencedik század első felében a klasszicizmus ellaposodásával egyidejűleg kialakult átmeneti stílus, ami a romantika kispolgári változata. Németországban, Ausztriában, Csehországban és nálunk is egyaránt elterjedt volt. A lakáskultúra a biedermeierben született. A bensőséges családi élet környezetét megteremtő meleg otthon kialakításáról már nem a kastélyok és paloták építészei gondoskodtak, hanem főként a nők, akik a kor társadalmától kapták ezt a szép feladatot. A biedermeier otthon tágas, világos, üde, derűs, ahol a kályha a sarokban, vagy a falfülkében kap helyet. Arányos, boltozatos szobák, fehér, vagy világos, mintás, virágos, csíkos tapéták kerültek a falakra. Az ablakokon lévő habos, világos vékony függöny teszi barátságosabbá a hangulatot. Bútorok szempontjából ötletes, jól használható kombinált bútorok, többnyire meleg barna színek és hajlítások jellemzik ezt a stílust. Nemcsak a kanapét és kis munkaasztalkát teremti meg ez a kor, hanem az addig ismeretlen könyvszekrényt, az üvegszekrényt, a vitrint és a szervantét és minden más olyan bútorfajtákat, melyek a polgári élet szükségleteiből születtek. A könyvek azelőtt nem sok szerepet játszottak a polgár ember életében. A biedermeier – korban azonban minden műveltebb polgárnak van már könyve, mégpedig nem is kevés. A polgár azonban nem tűri a nyitott polcok porát, külön fülkés könyvtártermeket nem épít, de szekrénybe akarja zárni drága könyveit. Az üvegszekrény, a vitrin a szervante holmik tárolási céljára szolgáltak. A mutogatásra és megőrzésre szánt értékesebb tárgyakat kacérkodtatják, de viszont minden bántalom ellen meg is óvják azokat. A barokk és a rokokó díszes és nagyméretű iparművészeti remekeit teljesen szabadon és födetlenül állította ki a biedermeier ember, de az apró holmiját üveg mögé rejtette. A bútorokon lévő furnérok jó minőségűek. Asztalos jellegű, gondosan megmunkált bútorok. Magyarországon főként a haboskőris terjedt el. Díszítés nincs, vagy csak nagyon kevés. A kárpitos bútorokat lószőrrel párnázták, csíkos ripsz bevonattal és díszítő szegsorral látták el. Sokféle pamlagot használtak: kanapét, díványt, szófát. Az ágyuk puha, sima, magasan ívelt végekkel. Az asztalok nagyon sokfélék voltak, de főleg kerekek. A székek könnyűek, kényelmesek, puhák, mintaszerűek. Jelentős az üvegművészete. Az üvegköszörülésnek és az öntésnek e termékeit ma is jól ismerjük, felvidéki és dunántúli családoknál sok maradt belőlük. Ezek a serlegek, ivópoharak, vizes üvegek és dugaszos üvegecskék a XIX. század elején virágzó cseh üvegiparnak voltak termékei. Díszítésük leggyakoribb módja az, hogy belül színtelen, kívül színes réteggel vannak ellátva. Az átlátszó üvegművekre kis ábrákat véstek vagy ömlesztett aranyozással díszített képecskéket festettek. Néha mitológiai jelenet emlékeztet a nem régiben elmúlt empire korára, néha Napóleon vagy valamelyik más nevezetesség képe e kisszerű művészet nagy történelmi hátterére. Forrás:
