Kéktúrainfók, tippek, okosságok – Hogyan kiránduljunk egy jót? 2014-02-24 Otthon Megosztás: Tweet Az Országos Kéktúra (OKT) hivatalos kiírása nem túlságosan hosszú, az útvonalat járóknak azonban alaposan ismerniük kell ahhoz, hogy a teljesítésük kapcsán tartani tudják magukat az előírásokhoz. Sokszor „elő fogjuk venni” e sorokat, hogy a felmerülő kérdéseinkre választ kaphassunk. Most is így teszünk. Az OKT a kiírás szerint 27 túrára van felosztva. Ezek hosszúsága eléggé változatos: a leghosszabb, a Sárvár és Sümeg közötti, több mint 72 km hosszú, a legrövidebb, a Hűvösvölgy és a Bécsi út közötti pedig alig több mint 14 km-es. A túrahatárokat elsősorban a jó tömegközlekedés határozza meg, ugyanakkor általában a „tájegységek” határaival is egybeesnek. De vajon az OKT teljesítése közben tartanunk kell-e magunkat ehhez a szakaszbeosztáshoz? A válasz egyértelműen NEM! Az Országos Kéktúra kiírása szerint a mozgalom teljesítése tetszőleges hosszúságú szakaszokra felosztva, tetszőleges irányban történhet, a bejárási irányokat keverni is lehet, továbbá a szakaszok sorrendje sem lényeges. Akkor tehát semmilyen megkötés nincs ezzel kapcsolatban? De bizony van! A túráinkat pecsételőpontokon érdemes kezdeni és befejezni, a kiírás szerint ugyanis a túráink megszakításakor és újrakezdésekor is kell pecsételnünk, tehát ezeken a pontokon két pecsétnek kell az igazolófüzetünkbe kerülnie. Ha a teljes OKT-bejárásunk útvonalát egy hosszú láncnak tekintjük, akkor a túráink láncszemei ezeken a pecsételőpontokon kapcsolódnak egymáshoz. Az igazolófüzetben azonban csak a hivatalos túrahatárokon található két rubrika a bélyegzések számára, egyéb helyeken pedig csak egy. Tehát, ha olyan helyen fejezzük be a túránkat, ahol csak egy mező található, az első pecsétet nyomjuk oda, a másikat pedig alá, fölé, mellé, avagy bárhová, ahol éppen elég hely van az oldalon. Itt térjünk ki arra is, hogy mi van akkor, ha olyan helyen kezdjük vagy fejezzük be egy túránkat, ahol nincs hivatalos pecsételőhely. Ilyenkor két eshetőség van: vagy tudunk ott más bélyegzővel pecsételni, vagy nem. Amennyiben tudunk pecsételni, akkor üssük a bélyegzést a megfelelő térképes oldalra a túra megszakításakor és újrakezdésekor is, ha pedig erre nincs lehetőség, akkor a megszakítási helyhez legközelebbi pecsételőhelyen kell kétszer bélyegeznünk. „Megmásztuk” a Badacsonyon a Kisfaludy-kilátót Az OKT-bejárásaimon kívül már többször is jártam a Badacsony platóján, de soha nem hagytam ki a felkeresendő látnivalók sorából a legmagasabb ponton álló Kisfaludy-kilátót. Sajnos, az évek hosszú során a favázas torony körül álló fák megnőttek, így aztán 2009-ben már hiába kapaszkodtam fel oda – csak a fák koronái között nyílt szűk kitekintés a környékre. Nagyon megörültem, amikor 2011-ben megtudtam, hogy új, sokkal magasabb kilátó fog épülni a régi helyén. Kíváncsian figyeltem az építkezéssel kapcsolatos híreket, a bakancslistámon pedig előkelő helyen szerepelt az új kilátó minél előbbi meglátogatása. 2012 tavaszán jutott a fülembe, hogy elkészült az új kilátó, ezért aztán a fiammal április végére terveztünk egy háromnapos túrát az Országos Kéktúra vonalán, Tapolcától Nagyvázsonyig. Csodálatos tavaszi napsütésben másztuk meg a Badacsonyt, s végigjártuk a kéktúra útvonalán lévő összes kilátópontot, a Tördemici kilátóhelyet, a Ranolder-keresztet, az Egry József-kilátót, a Hertelendy-emléket, míg végül megérkeztük az új építmény tövébe. Mérnökemberként mindig fejet hajtok az ötletesség és a szép kivitelezés mellett, az új kilátó tornya pedig mindkét szempontnak eleget tett! A Kőmíves Szabolcs építész tervező által megálmodott, az ég felé nyúló, 18 méter magas, rácsos faszerkezet tökéletesen illeszkedik a környezetébe, mégis egyből magára vonja a tekintetet. A hagyományos formákkal való szakítás sokszor a funkcionalitás kárára megy, de itt a homokórákéra emlékeztető derékban összeszűkülő kialakítás egyrészt a torony lábainak minél nagyobb terpesztését, másrészt a legfelső kilátószint minél tágasabbra formálását tette lehetővé. Egyszóval: öröm volt ránézni. Vidáman vágtunk volna neki a tetőre felvezető lépcsősornak, de egy kihelyezett tábla szövege megállított bennünket: „A kilátó az építés kifizetéséig zárva!” Egymásra néztünk a legénnyel, vállat vontunk, és már indultunk volna tovább, amikor észrevettük a lépcsőt elrekesztő drótfonatot, ezen pedig a másik szöveget: „A kilátót mindenki a saját felelősségére látogathatja!” Azt hiszem, nem is lennénk magyarok, ha nem arra gondoltunk volna elsőként, miként is lehetne mégis feljutni a toronyba. Alaposan megnézve a rácsot és lépcsőfeljárót, ez nem tűnt könnyű vállalkozásnak, de ha már idáig eljöttünk, nem akartunk dolgavégezetlenül visszafordulni. Mivel a kerítésfonat a lépcsőházat teljesen elrekesztette, más utat kellett keresnünk. Én indultam elsőnek, kívülről felkapaszkodtam a lépcső fémvázán az elzáró kerítésfonat fölé, majd próbáltam átemelni a lábam a korlát és a rács felett, illetve átnyomakodni azt a rudak között, de ezzel csak annyit értem el, hogy a bakancsom recés talpa jól beleakadt a kerítés hegyes drótvégeibe, ráadásul még a visszajutással is meg kellett birkóznom valahogy. Nekiindult a fiam is, ám rá kellett jönnünk, hogy összefogással könnyebben célt érünk. Végül bakot tartottam a nagy legénynek, aki a vállamról már fel tudott kapaszkodni a lépcsőház kerítésfonat feletti részére… Miközben a fiam fenn nézelődött a kilátó tetőteraszán, én lenn mérgelődtem a szépen felújított turistapihenő padjain. Miután lemászott az utódom, és együtt megnéztük az odafenn készített fényképeket, ki kellett jelentenem: megérte felmászni oda! Nem sokkal az után, hogy hazaérkeztünk, már az újságok is cikkeztek a lezárt kilátóról. Talán részben emiatt, a pénzügyi gondok is hamar megoldódtak, és már valóban látogathatóvá vált a Badacsony fennsíkján 437 méter magasan épített Kisfaludy-kilátó. Én pedig csakis arra biztathatok mindenkit, ne hagyja ki ezt a látnivalót, ha éppen arrafelé veti a sorsa vagy az Országos Kéktúra útvonala! turistamagazin.hu Forrás:
