Isten hajlékai – varázslatos hazai templomok

1. Gyügye – Jónás és a cethal a Szamos mentén

A Szabolcs-Szatmár megyei település feltehetőleg török eredetű neve a magyar gyüge vagy gügye köznévvel hozható kapcsolatba, míg más források szerint névadója egy, a tatárjárás előtt élt Gyügye nevű várjobbágy lehetett. A sötétvörösre égetett téglából épült temploma a 13. században lett kész, és többször átalakításon esett át. Két részből, a 7,6 × 8 méteres hajóból és az annál keskenyebb szentélyből áll. Főhajójának szépen festett famennyezete 1767-ben készült el, itt 56, míg a szentélyben 25 festett kazettát helyeztek el.

A táblák többsége itt is sokszínű figurális ábrázolásokkal nyűgözi le a látogatót: szőlőfürt, gabona, Pelikán mint Krisztus-szimbólum, a Jónást elnyelő cethal, a Nap és a Hold éppúgy megtalálható, mint Noé bárkája a galambbal. A templom berendezési tárgyai copf stílusúak, tornya a mai alakját a 19. században nyerte el. A restaurálási munkákért 2004-ben Európa Nostra-díjban részesült.

2. Kórós – Ahol a madár párra talált

Ha 1790 előtt érkeztél volna Kórósra, a Baranya megyei községbe, akkor még csak egy fából épült templom fogadott volna a településen. Hála a II. József uralkodása alatti kedvező vallásügyi változásoknak, 1791–1793-ban megépülhetett a templom késő barokk stílusban, ekkor készült el az épület festett kazettáinak egy része is. Néhány évvel később a bővítési munkálatok eredményeként újabb kazettákkal díszítették a mennyezetet.

Jelenleg összesen 66 darabot tekinthet meg a látogató. A gazdag színvilággal ábrázolt növényi ornamentikát (pl. háromszirmú tulipán, 5-6 szirmú stilizált virág) néhány helyen református jelképek (pl. kelyhek, Kálvin-csillag) teszik változatossá, olyan színekkel komponálva, mint a fehér, kék, sötétkék és bordó. Egy gyönyörű táblán két madarat is fel lehet fedezni. A padelők gyönyörű rajz- és színvilága az 1970-es évek végi felújításnak köszönhetően vált láthatóvá. Az országos műemléki védettségű templom napjainkban a nyári hónapokban ad otthont az istentiszteleteknek.

3. Szenna – Templom a skanzen közepén

A Kaposvártól néhány kilométerre délnyugatra fekvő Szenna község skanzenje már önmagában kiváló úti cél a családdal, de a területén található népi barokk stílusban készült templom kihagyhatatlan a látnivalók közül. Szebbnél szebb festett kazettái méltán tették híressé országszerte. A 18. század végén épült műemlék berendezését Nagyváthy János asztalosmester készítette, aki nevét és az építés idejét az északi karzat írott kazettáján hagyta az utókorra.

A mennyezeti kazetták, a padok mellvédei, a karzatok főként tulipános motívumokat őriznek, de a figyelmes szemlélődő itt is találkozhat sellőfigurás ábrázolással. A díszes mennyezeti darabokat az 1949. évi helyreállítási munkálatok idején Z. Soós István kaposvári festőművész rekonstruálta a meglévő eredeti minták alapján. Az épület körül található, változatos programokat kínáló falumúzeumot 1973-ban alakították ki.

4. Szentgyörgyvölgy – A 74 éves oskolamester keze munkája

A szentgyörgyvölgyi templom mindenképp a kedvenced lesz, ha szereted a kék és a fehér színek gyönyörű kombinációját, amelyek bárányfelhőket formázva díszítik a Zala megyei község templomának mennyezetét. A falu határában a régészek több honfoglalás előtti lelőhelyet is találtak, később az Őrség része lett a település. Az írásos forrásokban a 14. század elején bukkan fel először a neve. A ma látható késő barokk stílusú temploma a 18. század végén épült egy kis dombon, belseje egyhajós szerkezetű, berendezési tárgyai, koronás szószéke és szemet gyönyörködtető mennyezete a 19. század elején készült el.

A helyreállítás Nemes Rákos Ferencz, N. Szabó Tamás és N. Szabó János szentgyörgyvölgyi asztalosmesterek keze munkáját dicséri. A pompásan festett kazettákon kívül a karzat alsó felét, a mellvédet és a karzatot tartó gerendákat is gyönyörűen díszítették. A kifestésre a 74 éves nyugalmazott oskolamester, nemes Patkó András vállalkozott, aki 18. század végén a falu első református tanítója volt.

5. Tornakápolna – Aminek a tűzvész se tudott ártani

Az Aggteleki Nemzeti Park területén található kicsiny zsáktelepülés 350 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el pompás kilátással a környező tájra és a Tátra csúcsaira. Nevezetessége református temploma, amely a 19. század elején épült késő barokk stílusban, miután a település korábbi fatemplomát 1797-ben lebontották. A mesterek az egykori épület gyönyörű festett deszkáit beépítették az új épületbe, a fa toronysisakos, 15 méter magas kőtornyot a 19. század elején építették a templom keleti oldalának közepéhez.

Festett kazettás mennyezetét növényi ornamentikával díszítették, különlegessége, hogy a táblákon ismétlődik a stilizált liliomábrázolás. A templom megmaradását fekvésének is köszönheti. Ezt mi sem bizonyít jobban, mint hogy az 1869-es tűzvész idején, amikor a főleg faházakból álló falu leégett, a templom épen megmaradt, mivel az épületektől távolabb fekszik egy enyhe domboldalon.