Klimax 2. rész

A menopauzális tünetek megélését befolyásolhatják bizonyos társadalmi-szociális tényezők.

Így az indiaiak, az arab és afrikai népek csak a vérzés megszűntéről számolnak be, vegetatív tüneteket nem tapasztalnak, és megváltozott helyzetüket nem krízisként élik meg, hanem a társadalmi megbecsülés új állomásának tekintik. A nyugati típusú társadalmakban a nők egy része úgy érzi, hogy ahol a fiatalság az érték, ott a változókor fenyegetést jelent.

Ez megfosztja a nőt szépségétől, nemiségétől, számos korábbi feladatától, ezért ezt az időszakot az öregség kezdetének, a nemiség elvesztésének szimbólumaként éli meg az ennek megfelelő heves vegetatív és psychés tünetekkel, és amennyiben menopauzát eleve nem tekintik élettani állapotnak, s nem látnak kiutat az új helyzetből, identitás zavar, krízisállapot, beteg-szerepbe menekülés alakul ki.

Összehasonlító vizsgálatokat végeztek különböző kultúrákban annak kiderítésére, hogy miként gondolkodnak, éreznek a változás éveiről Japánban, Mexikóban, Görögországban. Azt találták, hogy a megvizsgált országok közül sehol sem foglalkoznak – még csak megközelítőleg sem – annyit a klimax kísérő tüneteivel, mint a legfejlettebb országokban.

A menstruáció elmaradása természetesen mindenütt nagyon fontos mérföldkő a nők életében, de ennek inkább a lelki-gondolkodásbeli következményeivel foglalkoznak, a testi változásokat – ha nem is örömmel, de tudomásul veszik.

A klimaxon túli nők jelentős része válás, megözvegyülés vagy egyéb okok miatt egyedül él, Európában és Amerikában azonban tömegesen vannak jelen a párkeresők “piacán”. Természetes, hogy egészen másként viszonyul egy nő az öregedés jeleihez akkor, ha még partnert, vagy házastársat keres, mint az, aki ezeket a “programokat” már lefutottnak tekinti a saját életében.

A falusi közösségekben a klimax után a nők családon belüli tekintélye, szerepe, inkább erősödik, mint gyengül, és ez megmarad egészen addig, amíg munkavégzésre képesek. A modern életforma persze itt is bomlasztja a régi családi kereteket, szokásokat, és a fizikailag könnyebbé vált munka hozzájárul a civilizációs betegségek – például a csontritkulás – megjelenéséhez.

Német kutatók által megvizsgált grúz parasztasszonyok közül a legidősebbek, akik még nagyon sok joghurtot, túrót, sajtot, halat, diót és gabonaféléket ettek, és nagyon keményen dolgoztak, nem ismerik a csontritkulást, és a változás évei alig viselték meg őket. Az ötvenes éveikben járó lányaik ezzel szemben – bár sokkal kevesebb nehéz fizikai munkát végeztek -, valószínűleg a megváltozott táplálkozás következtében rosszabb fizikai állapotban vannak, és sokan súlyos mozgásszervi betegségekben szenvednek.

47-55 éves kor körül a nőknél megszűnik a menstruációs ciklus ezzel együtt a gyermekszülési képesség is. Ez az időszak sokféle testi és lelki változással jár együtt. Figyelemre méltó tény, hogy nem minden nőben figyelhetők meg a klimax klasszikus tünetei. A nyugodt, kiegyensúlyozott nők között gyakrabban fordul elő, hogy a klimax alig okoz tüneteket. Gyakran egybeesik a gyerekek kirepülésével, a fészekelhagyással, aminek következménye lehet, hogy a párnak újra kell definiálni kapcsolatát.

De arra is lehetőség, hogy az ember meglévő energiáit már ne csak a gyerekeire, hanem önmagára, kapcsolataira, hobbijaira fordítsa. Klimax idején is sérülhet a női identitás, ha fiatalabb korban túlságosan hangsúlyozott volt a külső szépség, a fizikai vonzerő.

Forrás: https://napidoktor.hu/index