A korai menopauza a csontritkulás kockázatát is növeli

Mi okozza a korai menopauzát?

Foto:123rf.com

A tünetek mögött a petefészkek csökkenő ösztrogén termelése áll, mely hatással van a petesejtek érésére, így az érintettek fertilitására. A csökkenő ösztrogénszint kihat a kalcium csökkenő beépülésére a csontokba, növelve a csontritkulás kockázatát is. 
Korai menopauza esetén az életkor előrehaladtával jelentősen nő a csontritkulás és törések esélye, nagyobb mértékben, mint a rendes, időben jelentkező menopauza esetén. A menopauzához hasonlatosan a korai menopauza során is rendszertelenné válik vagy teljesen kimarad a menstruáció. Hőhullámok, éjszakai izzadás, alvásproblémák, hüvelyi szárazság, libidó csökkenés, hangulat- és koncentrációs zavarok, hízás jelentkezhet. Korai menopauza esetén a csökkenő ösztrogénszint miatt megnő a szív-érrendszeri betegségek és a csontritkulás kockázata, hasonlóan a normál időben jelentkező klimaxhoz, csak a megszokottnál évekkel korábban. Ekkor, akár kétszer magasabb is lehet a csontritkulás kockázata – áll a svéd Skåne University Hospital korábbi tanulmányában (Early menopause and risk of osteoporosis, fracture and mortality: a 34‐year prospective observational study in 390 women). 
A kutatók több, mint 30 éven át vizsgálták, milyen hatása lehet a korai menopauzának a csontritkulás kialakulására, a csonttörések számára és végső soron az egészségben megélt életévek alakulására. A több évtizeden át zajló felmérésben 390 észak-európai nőt vontak be, akiknek átlagéletkora 48 év volt. Őket két csoportra osztották: az egyik csoportban 47 éves kor előtt már jelentkeztek a menopauza tünetei, a másik csoportban csak később. Követték mindkét csoportban a páciensek csontsűrűségének változását egészen 77 éves korukig. A 77 éves kort 298 nő élte meg, 198 résztvevőnél tudták elvégezni a csontsűrűség vizsgálatot. A mérések alapján a korai menopauza csoport tagjai között a csontritkulás aránya 56% volt, míg a késői csoportban ez az arány 30%-nak, a kockázat növekedés értéke 1,83-nak bizonyult. Ebből egyenesen következett, hogy az első csoportnak 44,3 %-a szenvedett el valamilyen csonttörést, míg a második csoportnak csak 30,7 %-a, így a csonttörések kockázatnövekedése 1,68 lett.  A halálozási is arány is hasonlóképpen alakult: a korai menopauza csoportba sorolt nők 52,4 %-a, míg a késői csoportban a nők 35,2%-a nem élte meg a 77 évet.
A kutatás vezetői elmondták, hogy bár egyértelműen bebizonyosodott, hogy a korai klimax veszélyei közé tartozik a csontritkulás, a csonttörések és a halálozás, nem szabad megfeledkezni egyéb tényezők, így az életmód és az orvosi ellátás és a megfelelő terápia szerepéről sem.

A korai menopauza tüneteit kezelni kell!

Foto:123rf.com

Mivel a változókori és a korai klimaxra jellemző tünetek jó része az ösztrogén hormon hiányának köszönhető, súlyos kellemetlenségek esetén meg kell vizsgálni a hormonpótlás lehetőségét és élni is kell vele. A megfelelő terápiának feltétele a szakorvosi vizsgálat, melyhez társul vérvétel, testsúly- és ultrahang vizsgálat, az emlők ultrahang vagy mammográfiás vizsgálata és szükség esetén kardiológiai konzílium.
Ha a csontritkulás öröklődik a családban, már 40 éves kor körül érdemes a csontsűrűség mérését elkezdeni, de legkésőbb a menopauza időszakában minden nőnek ajánlott a rendszeres ellenőrzés. A csontritkulás ütemének csökkentése érdekében alapvető fontosságú  a fizikai aktivitás és a helyes táplálkozás, a kalcium és D vitamin pótlása.
– A korai menopauza diagnózis felállítása sokszor csak hormonvizsgálatok útján lehetséges, mert a klimakteriális tünetek nem kifejezettek, enyhén jelentkeznek – mondja dr. Margitai Barnabás, a Nőgyógyászati Központ nőgyógyásza.- A korai menopauza kivizsgálásának és kezelésének célja lehet a fogamzóképesség visszaállítása is, amire ilyen esetben spontán módon csak 5-10 százaléknyi esély van. A tünetek, panaszok és vizsgálatok alapján minél hamarabb álltjuk fel a diagnózist, annál hamarabb tudunk segíteni, csökkenteni az alacsony ösztrogénszinthez kapcsolódó későbbi szív-érrendszeri, és csontritkuláshoz társuló kockázatokat. A kockázatkezelés egyik módja a rendszeres fizikai aktivás és a helyes táplálkozás.  Amikor a tünetek súlyosak, a páciensek számára komoly problémát jelentenek. Az, hogy kinél milyen készítmények alkalmazhatók sikerrel, a kivizsgálás után dönthető el. Ezt követően javasoljuk a lehető legalacsonyabb hormontartalmú, de még hatásos készítményeket, a páciensek rendszeres ellenőrzése mellett.