Ősmadár, ami szmokingot hordott

Fehéres-világos színű, szélein és csúcsain fekete tollakkal rendelkezett a legkorábbi ismert ősmadár egy új tanulmány szerint.

A kutatók röntgensugarakkal vizsgálták meg egy 150 millió évvel ezelőtt élt Archaeopteryx fosszíliáit, és a maradványokban ősi, mintákba rendeződött pigmentnyomokat azonosítottak.

Az Archaeopteryx az eddig ismert legkorábbi és legprimitívebb madár: sajátos faj, amely átmenetet képez a madarak és a dinoszauruszok között. Voltak szárnyai és tollai, amelyek hasonlóvá tették a mai madarakhoz, ugyanakkor csontvázzal és fogakkal is rendelkezett, amelyek viszont a húsevő theropoda dinoszauruszok jellegzetességeit őrizték.

"Eredményeink azt mutatják, hogy már a madarak kifejlődésének korai szakaszaiban kialakultak komplex tollazatminták" – közölte Roy Wogelius,  a Journal of Analytical Atomic Spectrometry című szakfolyóiratban megjelent tanulmány társszerzője, a Manchesteri Egyetem tudósa.

osmadar_archaeopteryx

Összesen tizenegy Archaeopteryx maradványait fedezték fel eddig kutatók, akik sokáig azt hitték, hogy a dinoszauruszmadár tollazatának összetevői örökre megsemmisültek. Tavaly azonban olyan tollfosszíliákat találtak, amelyek a pigmentesteket – a festékek színét adó oldhatatlan, szilárd alkotórészeket – felépítő melanoszómasejtek nyomait tartalmazták. Azok alapján meg tudták határozni, hogy az ősmadár fekete tollakkal büszkélkedhetett, a teljes mintázatot azonban nem sikerült megrajzolniuk.

Annak érdekében, hogy részletesebb, átfogó képet kapjanak, Wogelius és kollégái szinkrontonsugárzás alkalmazásával nemcsak a megkövült tollakat, hanem a lelet helyszínén, a környező sziklákon felfedezett pigmentációt is elemezte. (A  szinkrotronsugárzás elektromágneses sugárzás, amelyet a  fénysebességhez közeli sebességgel mozgó elektronok vagy pozitronok hoznak létre.) Az azonosított, pigmentekkel kapcsolatba hozható vegyi anyagok segítségével aztán rekonstruálták az állat tollazatának pontos mintáját.

Kiderült, hogy Archaeopteryx nem fekete, hanem világos-sötét mintázatú tollazattal rendelkezett: a fehéres tollak széleit és végeit fekete sávok díszítették.

"Az, hogy ezek a festékanyagok százötvenmillió éven át megőrződtek, rendkívülinek tekinthető" – idézte a LiveScience.com tudományos hírportál Phillip Manninget, a Manchesteri Egyetem őslénytankutatóját.

A tollak mintázatának megértése azért fontos, mert nemcsak az ősi teremtmények párzási rituáléira, hanem táplálkozási szokásaira és egészségi állapotára is következtetni lehet belőle.

Forrás: