Orvos és természetgyógyász egy személyben

Mozgás és egészséges táplálkozás – ez a “vesszőparipája” Babai Lászlónak, akinek hivatalos címe, rangja: prevenciós szakértő.

Rendhagyó jelenségnek számít, hogy egy orvos, aki a gyógyítás tudományára esküdött, a betegségmegelőzés mellett kötelezi el magát.

Hogyan történt? Hiszen a szegedi egyetem elvégzése után többi társához hasonlóan még azt tervezte, hogy az egészségügy “sűrűjében” találja meg a helyét, hivatását.

Valóban így volt, kardiológus vagy intenzív terápiás orvos szerettem volna lenni. Azután belekóstoltam az allergia világába, a csont- és ízületi kórok sokaságába, még a “gyógyszerszakmában” is eltöltöttem egy kis időt, természetgyógyászati tanulmányokat is folytattam, amíg végül a betegségmegelőzés, az egészségmegőrzés mellett tettem le a voksomat.

Nem csak a voksát, hiszen egy fővárosi nagy egészségközpont vezetőjeként naponta gyakorolja is a prevenció nehezen megfogható, sokak számára értelmezhetetlen, de egyre inkább szükséges tevékenységét. Lehet, hogy az orvosi hivatás egyfajta kritikusaként teszi mindezt?

Inkább azt mondanám, hogy az orvosi hivatás részeként, azzal szoros összefüggésben. Meggyőződésem ugyanis, hogy egy orvos akkor tesz a legtöbbet, ha a betegségek megelőzésében képes hatékonyan együttműködni páciensével. Tudom, a két kulcsszó, amelyet én is előszeretettel hangsúlyozok – a mozgás és helyes táplálkozás – nem új, ennek ellenére nincs kellő hatékonysága és eredménye, a köztudatba nem épült be egyiknek a fontossága sem.Pedig egészségünk megőrzése e két alappilléren nyugszik. Ma már tudományosan is bizonyított, hogy sok vezető halálokért felelős betegség elkerülhető lenne, ha az emberek megfelelő életmódot folytatnának. A ráknak több fajtája, a szív- és érrendszeri betegségek sora, a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a mozgásszervi betegségek, az allergiák bizonyos fajtái, a mentális betegségek sora kimondottan az önrontó életmódnak köszönhető.

Nem véletlen, hogy az Egészségügyi Világszervezet, a WHO által is deklaráltan a “legbetegebb nemzet a magyar”. Ennek legfőbb oka az egészségtudatosság, az egészségkultúra hiánya. Nálunk az emberek a környezetet, a nehéz anyagi helyzetet, a túlhajszolt életmódot és minden egyéb kívülálló okot felsorakoztatnak saját mentségükre, csak önmagukat nem látják és gondolják felelősnek saját betegségükért.

Való igaz, hogy a magyar beteg leginkább akkor megy orvoshoz, ha baj van. Megelőzés céljából nem jellemző, hogy felkeresi a mindig zsúfolt orvosi rendelőt. Ennek ellenére talán mégsem lehet teljesen nyakába varrni a felelősséget, ha különféle kórok támadják meg…

A hazai lakosok mintha bedugott füllel járkálnának. Ennyit egészséges életmódról még nem beszéltek, ennyi jó tanáccsal még soha nem láttak el embereket. De mintha itt mindenki félne a mozgástól. Azért említem főként a mozgást, mert a táplálkozásnál hivatkozási alap, hogy drága az egészséges élelmiszer, főként a természetes, a vegyszermentes, az adalékanyag nélküli, de a mozgás esetében nem lehet kifogás.

Mégis, mintha vagy félnének az emberek a mozgástól, vagy egyfajta úri passziónak tartanák. Azt szoktuk mondani, hogy a hazai lakosságnak több mint a fele be van oltva sport ellen. Holott heti százötven perc aktív mozgásra lenne szükség szervezetünk karbantartásához, ahhoz, hogy ne rakódjon le felesleges zsírmennyiség, és ne rozsdásodjanak be mozgásszerveink.Nézzünk csak körül az utcán! Talán sehol nem látni ennyi mankós, botos, mozgássérült embert, mint nálunk, és talán sehol nem olyan telítettek a protézis várólisták, mint éppen Magyarországon. A nyugati országokban élőknek negyven százaléka rendszeresen mozog, sportol, nálunk a többség soha. Nekik kétszer akkora az esélyük, hogy valamilyen civilizációs kórban betegszenek meg.

Arról nem is beszélve, hogy a rendszeres mozgás révén sokkal jobb “viszonyba” kerülünk a saját testünkkel. Az csupán tévhit, hogy a nehéz fizikai munka helyettesíti a rendszeres sportot, és a másfajta mozgást, a sétát, jógát, tornát, futást.

Ön a betegségmegelőzés igényével és ígéretével kezdeményezte az Élj tovább 5 évvel! mozgalmat is.

Már sok hívet szereztünk ennek a mozgalomnak, minden korosztályból. Különféle rendezvényeken, egészségnapokon igyekszünk népszerűsíteni. Alapfilozófiánkat már sokan elfogadták, és csatlakoztak hozzánk. Ezt jó érzés látni, különösen egy-egy margitszigeti egészségnap alkalmából, mikor együtt futunk az egészségünkért. A fittség a fejlett világban már szinte alapkövetelmény. Mi is azon munkálkodunk, hogy valamilyen számszerű, adatértékű fitneszmérési lehetőséget, mutatót kidolgozzunk, így pontosan meghatározható lesz az ember állóképessége.

A mozgás nem időpazarlás, nem felesleges időtöltés, hanem kifizetődő befektetés az egészségünkért. Az egészségmegőrzés, a betegségmegelőzés egyre fontosabb közügy. De csak az egyes emberre terhelni ennek felelősségét talán mégsem igazságos.

Ehhez gyökeres szemléletváltás kell, amelyből nem maradhat ki sem orvos, sem páciens. Ebben a tekintetben teljes az egymásrautaltság. Nem az egészségügy kenyerét akarja elvenni, aki a prevenció mellett tör lándzsát, ellenkezőleg, az egészségügy felesleges terheitől szeretné megszabadítani az ellátórendszert, hogy az valóban az egészség ügyének szolgálatában állhasson.

Forrás: