Ma van a Parkinson-betegek Világnapja

Hazai hírességek lelkesítő üzeneteivel indult a Parkinson-betegek Világnapja.

Dunai hajózással egybekötött közösségi akciót szervezett a DELTA Magyar Parkinson Egyesület a Parkinson-betegség Világnapján, hogy érintettek, hozzátartozók és támogatók üzenjék a nagyvilágnak: nem adják fel a harcot a teljes életért. Az eseményen hazai hírességek lelkesítő üzeneteivel indítják útjára a hajót, majd szimbolikus léggömbfelengedéssel és a betegséget jelképező piros tulipánok vízre bocsátásával hívják fel a figyelmet a betegség elleni küzdelem fontosságára. Ma Magyarországon 30.000 ember él Parkinson-kórral, ám 2030-ra a betegszám megkétszereződésével kell számolni. 

Április 11. a Parkinson-betegek Világnapja, ezen a napon született James Parkinson. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a betegségre, valamint kihangsúlyozza az érintettek társadalmi elfogadottságának fontosságát. A DELTA Magyar Parkinson Egyesület szervezésében megvalósuló eseményen számos hazai híresség lelkesítő üzenetét osztják meg a betegekkel és hozzátartozóikkal – Mádl Dalma, Berki Krisztián olimpiai bajnok tornász, Eszenyi Enikő, Gerendás Péter, Schell Judit, Monspart Sarolta és Bozsik Yvette is támogatásáról biztosította az érintetteket. A másfél órás, városnéző programmal egybekötött hajótúrán a jelenlévők léggömböket engednek a magasba, és több száz tulipánt bocsátanak a Duna vízére a mindennapi küzdelmek és nehézségek elengedését szimbolizálva.

Ma Magyarországon közel 30.000 ember él Parkinson-kórral. Európában majdnem 1,4 millió egyént érint ez a betegség, és 2030-ra a betegszám megkétszereződésével számolnak a szakértők. A Parkinson-kór a második leggyakoribb úgynevezett degeneratív idegrendszeri betegség az Alzheimer-kór után, rendkívül nagy tehát a betegség egészségügyi, valamint szociális és társadalmi jelentősége. A Parkinson-kór kezelése egyedi megközelítést igényel, hiszen a kórkép nagyon változatos tüneteket okoz – ezek között a mozgászavar tünetei a legjellemzőbbek és legismertebbek. Mivel e Parkinson-kór egyedi, változatos betegség, így A betegség előrehaladott szakaszában a betegeket leginkább az teszi próbára, hogy kiszámíthatatlan a mozgásuk, nem tudják tervezni napjaikat, egyre inkább segítségre szorulnak. Kommunikációs készségük, beszédük, írásuk romlik. Az általános vélekedéssel ellentétben a Parkinson-kór nem kizárólag az idős kor betegsége, egyre több a fiatalkorban diagnosztizált beteg is. Míg a fiatalkorban kezdődő megbetegedés gyakorta a munkahely elvesztésével és komoly stigmatizációval jár, idősebb korban az önellátó képesség elvesztése a legfájóbb probléma, amivel a betegeknek és családjuknak szembesülnie kell.

A DELTA Magyar Parkinson Egyesület, az European Parkinson’s Disease Association (EPDA) betegszervezet tagjaként azért küzd, hogy a Parkinson-betegek teljes életet élhessenek hazánkban is. Az EPDA több tíz éves erőfeszítését megkoronázta az, hogy 2016. február 18-án az Európa Parlament napirendre tűzte a Parkinson-kórral élők helyzetét.

Támogató üzenetek ismert emberektől a 2016-os Parkinson-betegek Világnapja alkalmából

Gerendás Péter
Drága Barátaim!
Hogy van-e Isten, nem tudhatjuk, van, aki hisz benne és van, aki nem. Ha van, akkor miért kaptátok ezt a betegséget? Ezt biztosan százszor megkérdeztétek. De mégis én, aki ateista családból származom, úgy érzem, valami azt sugallja, ami nem látható, csak érezhető, az attól még van. Hiszem, hogy vannak még csodák. Én a saját láthatatlan, de érezhető Istenemet küldöm Felétek, a szeretetemet.
Minden jót kíván Nektek Gerendás Péter

Eszenyi Enikő
Drága Barátaim! Gyalogoljatok, ússzatok, táncoljatok! Ne adjátok fel! Várunk Benneteket a Vígszínházba, munkatársaim segítségetekre lesznek! Soha ne adjátok fel!
Barátsággal,Eszenyi Enikő

Bozsik Yvette
A betegség kegyelmi állapot, segítség abban, hogy jobban szeressük és ismerjük magunkat, felhívás a világ felé, hogy figyeljen ránk! Egy olyan világban élünk, mely elfordítja a fejét a valódi dolgoktól és tompítja az emberek tudatát. A betegség egy kiút a fény felé, a tudás és a szeretet világába.

Schell Judit
Az érzéseinket, gondolatainkat, fantáziánkat nem akadályozhatja semmi! Egy nagyszerű színházi előadás vagy film minden embert ugyan olyan magaslatokba repíthet! Üdvözlettel: Schell Judit 

Mádl Dalma
Kedves Parkinson-betegek és támogatók! Ezúton szeretnék üdvözölni minden résztvevőt a Parkinson-világnapi megemlékezésen! A Parkinson-kór ma Magyarországon közel 30.000 embert érint, és az általános vélekedéssel ellentétben nem csak időskorúakat állít nehéz akadályok elé, egyre több fiatal is megküzd a betegséggel. Nem mehetünk el az ügy mellett szó és legfőképpen együttérző gondolatok nélkül, kiemelten fontos, hogy meglássuk a problémát, tájékozódjunk és megértéssel, segítő szándékkal forduljunk a betegek felé. A Parkinson Világnap alkalmából ezúton is szeretném megköszönni a DELTA Parkinson Egyesület munkáját, a betegeknek és családtagjaiknak, szeretteiknek pedig sok erőt, kitartást kívánok. Kívánom, hogy ne csak ez a nap szóljon róluk, hanem minden nap, minden lehetséges segítséget és támogatást megkapjanak ahhoz, hogy teljes életet tudjanak élni. Remélem, a mai eseményen a Dunába engedett tulipánok elviszik a hírét a megemlékezésnek, és felhívják a figyelmet a betegek mindennapi küzdelmeire. Minden jót! Mádl Dalma  

Monspart Sarolta

Emberi törvény kibírni mindent,
S menni mindig tovább,
Még akkor is, ha nem élnek már benned
Remények és csodák. (Ernest Hemingway)

Tisztelt – a Parkinson betegek világnapján – Egybegyűltek!

Nem mindenkinek, de többünknek adott a gondviselő JóIsten egy-egy olyan nagy terhet, azaz betegséget, amellyel együtt kell élnünk. Általában nem értjük, nem tudjuk, miért pont bennünket választott erre a nehéz faladatra?!

Nekünk, most már nem is az a fő kérdés, hogy miért pont én lettem beteg, hanem hogy tudok ebben az egyre nagyobb küzdelemben életem végéig embernek maradni? Mit tehetek, hogy emberszámba vegyen a társadalom, a környezetem, a családom, és főleg én saját magamat! Mit próbáljak, mit kezdjek el, mit fejezzek be, mit nyerhetek, és mit veszíthetek? Hogy lehet igaz rám Madách Imre üzenete: „Sokat megbír az ember, ha van elég bizalma önmagában.”

Szeretném felhívni a figyelmét a Parkinson-kór betegeinek, hogy nem vagyok szakértő orvos, de élsportolóként, kullancs-sánta amatőrként üzenhetem, hogy a „Sport mindenkié”! A valamilyen betegséggel együttélőé is! Természetesen ez elsősorban a betegséghez értő szakemberek: orvos, gyógytornász és pszichológus tanácsai, javaslatai alapján értendő! A mozgásában „valahogy” korlátozott ember is teljesebb életet élhet, ha edzett, ha törődik a fizikai kondíciójával. Akár csak sétál, gyalogol, gimnasztikázik, gyakorolja a mindennapi mozgásait: felállás, leülés, egyéb hétköznapi tevékenységek.  Mindezt lehetőleg nem egyedül, hanem más személy társaságában, különösen, ha a lakáson kívül mozgunk. Azt se felejtsük, hogy közösen könnyebb! Akár családban, akár beteg-klubban, akár barátok között például. A testmozgás, a testedzés majd mindenre orvosság, de nincs olyan gyógyszer, amely a testmozgást helyettesítené! Legyen fizikai értelemben is aktív az életvezetésünk, a betegég ellenére!

Valamilyen betegséggel együtt élve is lehet szinte jó a közérzetünk kellő fizikai kondíció és megfelelő „akaróka” esetén, tehát fontos a lelki és testi harmónia! Akaraterőt kívánok a közdelemhez, a saját magunk megnyeréséhez, a hullámvölgyekből való kimászáshoz, a kellő időben való mosolygáshoz, hiszen sírni csak akkor szabad, ha senki sem lát.

Biztatásul és búcsúzóul küldöm Johann Wolfgang Goethe aforizmáját: „Mihelyst bízol magadban, élni tudsz!”

Berki Krisztián

Szerencsés embernek érzem magam. Négy és fél éves korom óta tornázom, a hobbim és a munkám egyszerre, s minden, aki és ami vagyok, azt a sportnak köszönhetem. A torna révén lettem ismert, sikeres, beutazhattam a világot, s még a feleségemet is a sportnak köszönhetem, hiszen ő is élsportoló volt. Amióta apa is vagyok, azóta még inkább úgy érzem, hogy fiatal korom ellenére teljes az életem.

Olimpiai bajnokként, példaképként sok rendezvényre, eseményre hívnak, s ezeken olykor találkoztam beteg vagy sérült emberekkel is. Mindig lenyűgözött, hogy mennyire erősek lelkileg, hogyan tudnak a sok nehézség ellenére is pozitívak, optimisták, vidámak maradni. Ezek a találkozások mindig meghatnak, s rávilágítanak az élet fontos dolgaira: az sosem tragédia, ha mondjuk nekem kevésbé sikerül egy verseny, mint az, ha valakinek betegséggel, fogyatékossággal, vagy éppen a Parkinson kórral kell küzdeni, akár egész életében. A sportsikereknél is fontosabb az egészséges, teljes élet, ezért számomra ők a hétköznap hősei, ők az én példaképeim. Sportolóként  mindig hittem a munkában és a kitartásban, így a Parkinson Világnapon is azt tudom üzenni a betegséggel küzdőknek, s az őket támogatóknak: sohasem szabad feladni!

Forrás: https://napidoktor.hu/index