Hajsza a kisbolygók után 2013-03-06 Napi Hírek Megosztás: Tweet A Földre nézve veszélyt jelenthető égitestek elleni felkészülésre és védekezésre késztette a tudományos-szakmai világot az utóbbi hetek két kozmikus eseménye. A Space.com hírportálon olvasható elemzés szerint hozzávetőleg egymillióra tehető a Naprendszerben ólálkodó aszteroidák száma, közülük 9600-at azonosítottak olyan objektumként, amely keresztezheti a Föld pályáját. Az igazán behemótok, az egy kilométer átmérőnél nagyobbak zömét – 980 ilyen van – az amerikai űrkutatási ügynökség, a NASA tudósai ismerik, de ezek nem is jelentenek közvetlen fenyegetést a közeli jövőben. A 100-1000 méteresek csoportja már sokkal népesebb: mintegy 4700 aszteroida tartozik hozzájuk, és alig egyharmadukat fedezték fel eddig. Ha valamelyikük becsapódna a Földbe, egy közepes méretű államnak megfelelő területet pusztítana el. A földgolyótól 27,6 ezer kilométerre – óránkénti 64,373 kilométeres sebességgel – elszáguldó kisbolygóval egyenrangúak közül viszont alig egy százalékot azonosítottak eddig. (A 2012 DA14 átmérője 47 méter, tömege 13 000 tonna volt.) Tervek szerint 2018-ban bocsátanák fel a NASA-val együttműködve azt a "kisbolygóvadász" műholdat, amelytől azt várják, hogy azonosítson és nyomon kövessen további ötszázezer, ötven méteres átmérőnél nagyobb aszteroidát, amely közeli pályája miatt potenciális veszélyt jelenthet a Földre. A nagyjából 7,5 méteres, Sentinel (Őrszem) nevű űrteleszkópot a nonprofit jellegű, amerikai B612 Alapítvány indítaná útnak, a magántámogatásokkal együtt 450 millió dolláros költségvetéssel. Európai Űrügynökség (ESA) megfigyelő rendszerének keretében egy új, egyméteres tükörrel felszerelt űrtávcsövet kíván létrehozni, amellyel tervei alapján három hónappal előre lehetne jelezni az ötven méteresnél nagyobb égitesteket. A veszélyessé válható aszteroidák "befestését" javasolja egy amerikai tudós annak érdekében, hogy a közeledő égitesteket le lehessen téríteni útjukról. Dave Hyland, a Texasi A&M Egyetem világűrkutatással foglalkozó professzora szerint a kiszemelt objektumokra por formájában vékony festékréteget kellene felvinni, amely sima burkolattá olvadva megváltoztatná a felületükről visszaverődő napfényt, a felszabaduló protonok tömege pedig "eltessékelné" a nem kívánatos kozmikus tárgyakat a Föld közeléből. Az amerikai tudós elmélete a kisebb égitestek keringését is befolyásoló fénynyomási impulzushatáson, a Jarkovszkij-effektuson alapul. A parányi objektumok ugyanis a Naptól kapott hőt időkéséssel sugározzák vissza, ami a pályamozgást gyorsítani vagy fékezni is képes, attól függően, hogyan áll az égitest forgástengelye a pályához viszonyítva. Hyland hangsúlyozta, hogy elgondolása csak akkor működne, ha időben észrevennék és befestenék – akár évekkel a feltételezett becsapódás előtt – a fenyegetőnek tűnő kisbolygókat, mert a Jarkovszkij-effektus csak úgy tudna igazán érvényesülni. "Lehet, hogy ötletem furcsának látszik, de jó eséllyel megvalósítható, mi több, meglehetősen olcsón. Gyakorlat kipróbálása azonban hátravan" – idézte a tudóst a Space.com hírportál. Szavai szerint a NASA már érdeklődött elmélete iránt. Nem Hyland az egyetlen, aki "festéssel" gondolja megmenteni a Földet. Tavaly a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) végzős diákja vetette fel, hogy feltételezett veszély esetén űrhajót kellene felbocsátani, amely festékgalacsinokkal bombázná a "rossz úton járó" kisbolygókat. Ötlete díjnyertes lett. Forrás:
