Sportolni kezdett és lesérült? Ezek a minőségi gyógyulás lépései 2021-10-01 Blog, Mozgásban, Természetesen Megosztás: Tweet Sokak számára az elmúlt hetek „menekülési útvonala” a sport volt, rengetegen kezdtek futni, tornázni, ám a nem megfelelően felépített edzések egyik gyakori következménye a sérülés. Dr. Páll Zoltán, a FájdalomKözpont sebésze, traumatológus, sportorvos szerint azoknak, akik hatékonyan szeretnék folytatni edzéseiket, fontos, hogy a felépülés a lehető legjobban sikerüljön. A sportsérülés egy rossz mozdulat következménye is lehet Elsősorban fontos megkülönböztetni a sportsérülés és a sportártalom fogalmait. A sportsérülés ugyanis egy erős, egyszeri behatásra létrejövő trauma (például szakadás, törés, húzódás). A sportártalom viszont ismételt behatásra keletkezik, és létrejöttekor nincs körülhatárolt traumás epizód. Leggyakrabban a túlterhelés váltja ki (például teniszkönyök), de ok lehet akár egy rossz technikával használt sportszer, egy nem megfelelően kontrollált izom vagy az ellenfél tevékenysége. A sportsérülések 30-50 %-a nevezhető sportártalomnak. – Az ortopéd-traumatológiai sportártalmak több struktúrát érinthetnek, így az izmokat, az inakat, szalagokat, az ízületeket, az ízületi tokokat és a csontokat. Az emiatt kialakuló fájdalom nyilvánvalóan visszaveti a teljesítményt, de azzal is tisztában kell lenni, hogy ez tulajdonképpen egy védő funkció, hiszen azt a tevékenységet korlátozza, ami miatt tovább erősödne a fájdalom – mondja dr. Páll Zoltán, a FájdalomKözpont sebésze, traumatológus, sportorvos. – Végső soron a fájdalom és a teljesítménybeli visszaesés az, ami miatt jellemzően orvoshoz fordulnak a páciensek, akiknek tudniuk kell, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen minőségben gyógyulnak. A rehabilitáció célja nem csak a fájdalomcsillapítás A sérülések, sőt az ártalmak kezelésekor is sokan természetesen alkalmazzák a R.I.C.E. módszert, azaz pihentetést, jegelést, szorítókötést, felpolcolást, ami valóban fontos, de nem minden esetben elég. Hiszen a rehabilitációnak nem csak az a célja, hogy a sérült testrész újra „használható” legyen, hanem a minőségi gyógyulás. Vagyis adott esetben valóban minimalizálni kell a sérülést, gyulladást és/vagy fájdalmat a sérülés helyszínén, de utána hosszútávú gyógyító tevékenységgel kell elősegíteni a felépülést. Azoknál, akik rendszeresen sportolnak, elkerülhetetlen, hogy olykor-olykor ne legyek kisebb-nagyobb sportsérüléseik. Szerencsére legtöbbször múló fájdalomról van szó, ami egy kis pihenéssel helyrejön, ám vannak olyan esetek, amikor az otthoni kezelés nem elég. Sportsérülés után is visszatérhet régi életéhez Ennek célja, hogy fenntartsuk vagy akár növeljük a mozgásképességet, megakadályozzuk az atrófiát, vagyis a sorvadást, visszaállítsuk az erőt, az állóképességet, elősegítsük a funkcionális felgyógyulást, és elkerüljük a nem megfelelő, kompenzáló mozgásmintákat. A sportolók esetén a rehabilitáció célja az, hogy legalább olyan minőségben tudják folytatni az edzést és a versenyzést, ahogyan azt előzőleg tették. A terápia a megelőzésben is segít A sportsérülések szakszerű terápiájában a kockázati tényezők későbbi megelőzésére is koncentrálni kell. Ilyen lehet például a túledzettség, a szorongás, a nem megfelelő edzésmódszer, sportszer és akár olyan – viszonylag távoli – faktor is, mint az alvászavar. A megelőzés és a kezelés részeként a rendellenes anatómiai szituációkat is korrigálni kell, mint például a lúdtalp, a gerinc deformitások. – A kezeléseknél is számos szempontot kell figyelembe venni – mondja Páll doktor. – A konzervatív kezelések között alkalmazhatunk gyógyszeres kezelést, például fájdalomcsillapítókat, gyulladáscsökkentőket, akár injekciós formában, és strukturális kezelést, például hialuronsav tartalmú injekcióval, orvosi kollagén injekcióval. A funkcionális gyógytorna pedig minden páciensnél elengedhetetlen, egyes esetekben azonban mindent összevetve a műtét a leginkább járható út. A cél mindenképpen egy funkcionálisan, jól használható testrész, a kiegyenlített, biztonságos teljesítmény elérése és a visszaesés, újabb sérülés elkerülése. Forrás: Fájdalomközpont