Prosztatarák - Nem tűrnek halogatást a férfigondok!

A csípős hideg és a fagyos hajnalok mellett november a férfiegészség hónapja is. Évről-évről ebben a hónapban szakállt növesztenek a férfiak, hogy felhívják a figyelmet a prosztatarák veszélyeire. Nem a daganatos megbetegedés az egyetlen ugyanakkor, amire érdemes odafigyelnie az erősebbik nemnek!

A prosztata – más néven dülmirigy – egy csupán szelídgesztenye nagyságú szerv, amivel a férfiak jelentős részének legalább egyszer meggyűlik a baja élete során. A modern orvostudomány segítségével azonban szerencsére a legtöbb probléma orvosolható, és a megelőzés fontosságát is egyre többen tudatosítják. Nézzük sorban, milyen betegségek érinthetik csak a férfiakat.

A prosztatakő

A dülmirigyben kialakuló meszesedésért a pangó mirigyváladék felelős, ugyanis ennek összesűrűsödése esetén „keményítőtestek” alakulnak ki. Szerencsére a prosztatakő nem ártalmas az egészségre, nem jár különösebb panaszokkal, és műtéti beavatkozás sem szükséges. Ugyanakkor súlyosabb problémára utalhat, mint például régóta fennálló gyulladásra.

A prosztata gyulladásos megbetegedése

Gyulladásért elsősorban azok a baktériumok tehetők felelőssé, amelyek a húgycsövön keresztül jutnak a prosztatába, de fertőzés a vér- és nyirokkeringési rendszeren keresztül is kialakulhat. A leggyakoribb tünet a kellemetlen, fájdalmas érzéssel járó vizeletürítés. Időben felismerve a problémát, az antibiotikumos kezelés jelenti a megoldást. Vigyázzunk ugyanakkor, hiszen ha krónikussá válik a gyulladás, akár az ondóhólyagokra is átterjedhet a fertőzés.

A jóindulatú prosztata-megnagyobbodás

A prosztata méretének kóros megnövekedése az 50. életévüket betöltött férfiak között kifejezetten gyakori panasz, kialakulásáért pedig elsősorban a hormonális változások, genetikai faktorok és életmódbeli tényezők felelősek. Mivel a prosztata mérete többszörösére is növekedhet, összenyomja a húgycsövet, szűkítve annak átmérőjét. Emiatt gyakorivá válik az éjjeli vizelés, vizelési inger, és a vizeletürítéssel is nehézségek adódhatnak.

„Az idősödő férfiakat kellemetlenül érinti a probléma jelentkezése fizikailag és lelkileg egyaránt, és sokan még mindig ódzkodnak az urológiai vizsgálattól. Pedig a diagnosztizálást követően a legtöbb esetben gyógyszeres kezeléssel megszüntethetők a bosszantó tünetek, műtéti beavatkozásra csak a súlyosabb esetekben van szükség” – mondta dr. Póth Sándor, az Év magánrendelőjének választott Budai Egészségközpont munkatársa.

A prosztatarák

A prosztatarák a harmadik leggyakoribb rosszindulatú megbetegedés a férfiak körében. 60 évnél fiatalabbaknál ritkán fordul elő, de ez nem jelenti azt, hogy csak idősebb korban javasolt a szűrővizsgálat. A tünetek ugyanis általában csak a végső stádiumban jelentkeznek, míg a vizsgálattal időben kimutathatók. A mondás, miszerint jobb félni, mint megijedni teljes mértékben igaz erre a betegségre.

„A rendszeres, legalább 2 évente végzendő szűrővizsgálat 45 éves kor felett kiemelten fontos, mivel a korai stádiumban felismert prosztataráknál nagyobb esélye van a teljes gyógyulásnak. Az úgynevezett PSA vizsgálattal már egyetlen vércseppből következtetni lehet a prosztata állapotára. Az önvizsgálat sem csak a nőknél fontos, a férfi nemi szerveket is érdemes időről-időre önmagunknak ellenőrizni” – mondta dr. Póth Sándor.

Hogyan csökkenthetjük a prosztatarák kialakulásának esélyét?

Étkezzünk egészségesen, kerüljük a zsíros ételeket! Tartsuk be a mérsékletesség elvét, és táplálkozzunk változatosan!
Építsük be étrendünkbe az olajos magvakat, mint például a tökmagot, diót, illetve mogyorót.
Csökkentik a koleszterinszintet, a daganatok kialakulásának kockázatát, antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatással bírnak.
Mérsékeljük a kávéfogyasztást, kerüljük az erős teákat, és ne fogyasszunk alkoholt sem.
Figyeljünk a rendszeres testmozgásra, és ha tehetjük, inkább a friss levegőn végezzük azt. Egy kiadós séta, futás, vagy éppen kirándulás csodákra képes – testnek-léleknek egyaránt jót tesz.
Növeljük a folyadékbevitelt! Ennek segítségével megelőzhetjük a hólyag- illetve vesefertőzés kockázatát.