Jó földből nem terem rák 2012-02-08 Mindent a rákról Megosztás: Tweet Magyar szabadalom, amely képes a regenerálásra Lehet, hogy egy talajjavító szer, a Phylazonit adja vissza az emberiség kopóban lévő egészségét? Béres József (1920-2006) agrármérnök-biokémikus, a híres Béres Csepp feltalálója, kutatásai során vonta le egykor a következtetés, amely szerint "a talaj a növény, az állat és az ember számára alapvető éléstár, s a föld ásványi részeinek a termeléssel együtt járó kizsigerelése, élettanilag fontos mikroelemeinek állandó csökkenése megannyi betegség előidézője". A most megjelent, A beforgatott jövő című szakkönyv írói állítják: a magyar szabadalomként bejegyzett Phylazonit baktériumtrágya képes a folyamatosan gyengülő talajélet regenerálására, és megteremti az egészséges élelmiszerek előállításának lehetőségét. Béres József, a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kisvárdai kutatóközpontjának egykori tudományos munkatársa még 1992-ben beszélt az MTI-nek az azóta már gyógyszernek nyilvánított, az immunrendszert erősítő és a daganatos betegségek kezelésében is jótékony hatást kifejtő Béres Csepp feltalálásának körülményeiről. "Talajokkal, vizekkel, növényekkel és állatokkal foglalkozó biokémikusként a kutatásom eredményei, tapasztalatai irányították a figyelmemet a rettegett betegség, a rák problémájára" – mondta e sorok írójának, aki még őrzi az akkor rögzített beszélgetést. A környezet felelős a betegségek kialakulásában A kutató az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején a burgonya terméshozamainak visszaesési okait vizsgálva elemezte a talajt is, és arra a következtetésre jutott, hogy a föld ásványi készletével nagy a baj. Akkoriban kis számú volt az állatállomány, nem tudott a mezőgazdaság számára megfelelő mennyiségben szerves trágyát biztosítani a talaj táperejének visszapótlásához. A földből hiányzó ásványi részek miatt lett kevesebb a burgonyatermés – állapította meg a biokémikus -, romlott a vetőgumók minősége is, mert felborult a növény élettani összetevőinek egyensúlya. Több lett benne a mész, a szilícium, a króm, a szerves trágya helyett alkalmazott műtrágya miatt pedig a nitrogén, a foszfor és a kálium. A gumókban megugrott az úgynevezett kárt okozó ágensek száma, a növény pedig nem tudott védekezni a kialakuló betegségekkel szemben, hiszen elveszítette ellenálló képességét. Egy másik eset ugyancsak a talaj ásványi készletének fontosságára hívta fel Béres József figyelmét. Történt, hogy az egyik szabolcsi baromfitenyésztő telep két óljában jelentősen eltért egymástól a szárnyasok tojásának minősége. Az egyik állomány tojásaiból jól fejlődő csibék keltek ki, a másikéból viszont nem. Rossz volt a kelési arány, sőt a csibék jó része életképtelenül jött világra, azonnal vagy nem sokkal később elpusztult. A kutató analízise során kiderült, hogy a beteg tojásoknak alacsonyabb volt a mikroelem-tartalmuk, mint az egészségeseké, illetve magasabb volt bennük a foszfor- és a mésztartalom, bár a tyúkok azonos fajtájúak voltak, sőt azonos minőségű és mennyiségű tápot kaptak. Erre a magyarázatot a helyszíni szemle adta meg: az egyik ól állománya naponta kijárt a telep melletti legelőre, míg a másikat zárva tartották. A szabadba járó tyúkok a hiányzó tápelemeket magukhoz vették a legelő talajából, így tojásaik mikroelem-tartalma 20-50 százalékkal volt nagyobb zárva nevelt társaikénál. A baromfitenyésztő telep vezetői vitatták Béres József véleményét, aki erre azt javasolta, hogy cseréljék meg a két állomány lakóhelyét. És hat hét múlva a korábban életképtelen tojásokat produkáló tyúkok újabb tojásaiból már életképes csibék keltek ki. A ketrecekbe kerülőknél pedig jelentkezett a baj. A kutató így jutott el a rák problémájához, és egyre jobban megszilárdult benne az a meggyőződés, amely szerint a rettegett kór okát a környezetben kell keresni. A statisztikai adatok is a feltevését támasztották alá, hiszen az első világháború előtt a rák halálozási aránya még 2 százalék alatti volt a halálokok között, majd 1924-ig 3,7, 1949-ig 9,1, 1959-ig 15,1,1970-ig pedig már 20 százalékra emelkedett. Hipotézisében aztán végleg megerősítette a biokémikust egy levéltári adat: lakóhelyén, Kisvárdán három olyan utca statisztikájára bukkant, ahol a rákban elhunytak száma lényegesen magasabb volt a települési átlagnál. Persze megvizsgálta az érintett utcák környezetét, és ott az átlagosnál nagyobb mennyiségben bukkant káliumra, foszforra, mészre és nitrogénre. A talált kémiai elemeket kísérletképpen egerek táplálékába keverte, és az állatokban hamarosan emlő-, tüdő- és bőralatti rák keletkezett. Béres József kutatási tapasztalatai alapján vallotta, hogy az ember fejlődése, immunbiológiai állapota, szellemi képessége, anyagcseréje, sőt szaporodása is nagyban függ táplálékának minőségétől és mennyiségétől. Az egészséges élelem rendkívüli jelentőséggel bír, hiszen az élettanilag fontos mikroelemek nem hiányozhatnak a szervezetből, mert ellenkező esetben sérül a betegségekkel szembeni ellenállás, nem tudja ellátni feladatát a test védelmi rendszere. A Béres Csepp éppen ezt segíti, összetevői az immunrendszer megfelelő működésének feltételeit biztosítják. A baktériumtörzsek a termésátlagot is növelik A mezőgazdasági kutatások előre haladtával napjainkban már lehetőség van olyan baktériumtenyészetek létrehozására, amelyek az ember alapvető éléstárának, a talajnak a biológiai, kémiai és fizikai tulajdonságait regenerálják, javítják, az elengedhetetlenül fontos tápelemek kialakítását elősegítik. Forrás:
