Génmutáció a tumorban és a molekuláris genetikai vizsgálat 2016-08-20 Blog, Mindent a rákról Megosztás: Tweet Minden rosszindulatú daganat génmutáció miatt alakul ki: a sejtek osztódása során keletkezett „génhibás” sejtek nem mindig pusztulnak el, hanem tovább élnek, a normál sejteknél gyorsabban osztódnak és terjednek, közben pedig újabb génhibákat halmoznak fel. Egyre több ráktípusban azonosítják azokat a kulcsgéneket, amelyek mutációja a leggyakrabban daganatot okoz, esetleg elősegíti, netán meggátolja egyes célzott terápiás gyógyszerek hatékonyságát. Mind a pozitív, mind a negatív információ fontos az optimális, a beteg számára vélhetően a legnagyobb életelőnyt eredményező kezelési terv felállításához. Az emlőrákos nőknél a HER2 vizsgálata régóta a klinikai rutin része, mivel kimutatták, hogy a betegek negyedénél túl sok HER2 fehérje termelődik a daganatban, s ennek a tumor terjedésében is szerepe van. Ezért a HER2-pozitív betegek számára HER2-gátló terápia alkalmazható. Ugyanez igaz a gyomorrákos betegek mintegy ötödére is, ezért náluk is célszerű elvégezni a HER2 vizsgálatot. A HER2 fehérjék sokszorozódása más ráktípusban is előfordul kisebb arányban, ám annak a mindennapos gyakorlatban egyelőre nincs közvetlen terápiás következménye. Tüdőrákban az EGFR (hám eredetű növekedési faktor receptor) vizsgálatnak van terápiabefolyásoló szerepe: ugyan a betegek csak egy kis részénél mutatható ki az EGFR mutációja, viszont náluk kétféle EGFR-gátló is szóba jöhet, mint az életkilátásokat pozitívan befolyásolni képes gyógyszer. EGFR-gátlást más betegségben, például hasnyálmirigyrákban is alkalmaznak, s több olyan tumortípus is van, ahol klinikai vizsgálatokban tesztelik e terápiákat. Két EGFR-gátló érhető el vastagbélrákban, amelyekről viszont már ismert, hogy hatásosságukat génmutációk meg-akadályozhatják. Ezért vastagbélrákos betegeknél két gént is megvizsgálnak, a KRAS és az NRAS géneket, s ha ezeken mutációt észlelnek, az kizárja az EGFR-gátlók alkalmazását. A melanomák több mint felében BRAF génmutáció fedezhető fel. Akinél ezt azonosítják, alkalmas lehet BRAF-gátló terápiára. A BRC/ABL mutáció a krónikus mieloid leukémiában (CML) fordul elő, s kezelhető célzott gyógyszerekkel. Az EML4/ALK mutáció például a nem-kissejtes tüdőrákok egy részében gyógyszerterápiás célpont. A KIT génmutációk többek között az emésztőrend- szerben kialakuló GIST-tumoroknál és a májrákoknál is jelen lehetnek. A molekuláris genetikai eltérések és jelentőségük megismerése világszerte intenzív kutatás tárgya. A fenti példákban is szereplő genetikai mutációk – számos más variánssal egyetemben – kisebb arányban más tumortípusokban is előfordulhatnak, s jelenthetnek terápiás célpontot. Amikor molekuláris profilvizsgálat történik – Magyarországon egyelőre elég ritkán –, akkor egy-egy betegségtípusban nemcsak a már ismert génmutációk célzott vizsgálatát végzik el, hogy egy-egy konkrét gyógyszer használhatóságáról döntsenek, hanem átfogó genetikai elemzést végeznek akkor is, ha ennek aktuálisan nagy valószínűség szerint nincs terápiabefolyásoló szerepe. Ennek mozgatórúgója, hogy miközben a klinikai gyakorlatban mintegy harmincféle célzott terápiás daganatellenes gyógyszer érhető el, addig világszerte legalább kétszázféle hatóanyaggal folynak klinikai vizsgálatok, s az új hatóanyagok kipróbálásába – bár összességében a páciensek kis részarányát érinti – egyre gyakoribb, hogy a betegeket a náluk azonosított genetikai célpontok szerint vonják be. Forrás: Rákgyógyítás
Minden rosszindulatú daganat génmutáció miatt alakul ki: a sejtek osztódása során keletkezett „génhibás” sejtek nem mindig pusztulnak el, hanem tovább élnek, a normál sejteknél gyorsabban osztódnak és terjednek, közben pedig újabb génhibákat halmoznak fel. Egyre több ráktípusban azonosítják azokat a kulcsgéneket, amelyek mutációja a leggyakrabban daganatot okoz, esetleg elősegíti, netán meggátolja egyes célzott terápiás gyógyszerek hatékonyságát. Mind a pozitív, mind a negatív információ fontos az optimális, a beteg számára vélhetően a legnagyobb életelőnyt eredményező kezelési terv felállításához. Az emlőrákos nőknél a HER2 vizsgálata régóta a klinikai rutin része, mivel kimutatták, hogy a betegek negyedénél túl sok HER2 fehérje termelődik a daganatban, s ennek a tumor terjedésében is szerepe van. Ezért a HER2-pozitív betegek számára HER2-gátló terápia alkalmazható. Ugyanez igaz a gyomorrákos betegek mintegy ötödére is, ezért náluk is célszerű elvégezni a HER2 vizsgálatot. A HER2 fehérjék sokszorozódása más ráktípusban is előfordul kisebb arányban, ám annak a mindennapos gyakorlatban egyelőre nincs közvetlen terápiás következménye. Tüdőrákban az EGFR (hám eredetű növekedési faktor receptor) vizsgálatnak van terápiabefolyásoló szerepe: ugyan a betegek csak egy kis részénél mutatható ki az EGFR mutációja, viszont náluk kétféle EGFR-gátló is szóba jöhet, mint az életkilátásokat pozitívan befolyásolni képes gyógyszer. EGFR-gátlást más betegségben, például hasnyálmirigyrákban is alkalmaznak, s több olyan tumortípus is van, ahol klinikai vizsgálatokban tesztelik e terápiákat. Két EGFR-gátló érhető el vastagbélrákban, amelyekről viszont már ismert, hogy hatásosságukat génmutációk meg-akadályozhatják. Ezért vastagbélrákos betegeknél két gént is megvizsgálnak, a KRAS és az NRAS géneket, s ha ezeken mutációt észlelnek, az kizárja az EGFR-gátlók alkalmazását. A melanomák több mint felében BRAF génmutáció fedezhető fel. Akinél ezt azonosítják, alkalmas lehet BRAF-gátló terápiára. A BRC/ABL mutáció a krónikus mieloid leukémiában (CML) fordul elő, s kezelhető célzott gyógyszerekkel. Az EML4/ALK mutáció például a nem-kissejtes tüdőrákok egy részében gyógyszerterápiás célpont. A KIT génmutációk többek között az emésztőrend- szerben kialakuló GIST-tumoroknál és a májrákoknál is jelen lehetnek. A molekuláris genetikai eltérések és jelentőségük megismerése világszerte intenzív kutatás tárgya. A fenti példákban is szereplő genetikai mutációk – számos más variánssal egyetemben – kisebb arányban más tumortípusokban is előfordulhatnak, s jelenthetnek terápiás célpontot. Amikor molekuláris profilvizsgálat történik – Magyarországon egyelőre elég ritkán –, akkor egy-egy betegségtípusban nemcsak a már ismert génmutációk célzott vizsgálatát végzik el, hogy egy-egy konkrét gyógyszer használhatóságáról döntsenek, hanem átfogó genetikai elemzést végeznek akkor is, ha ennek aktuálisan nagy valószínűség szerint nincs terápiabefolyásoló szerepe. Ennek mozgatórúgója, hogy miközben a klinikai gyakorlatban mintegy harmincféle célzott terápiás daganatellenes gyógyszer érhető el, addig világszerte legalább kétszázféle hatóanyaggal folynak klinikai vizsgálatok, s az új hatóanyagok kipróbálásába – bár összességében a páciensek kis részarányát érinti – egyre gyakoribb, hogy a betegeket a náluk azonosított genetikai célpontok szerint vonják be.
