Segítség! Kamasz lett a gyermekem! 2013-01-21 Lázadók Megosztás: Tweet A kamaszok szeretnek új dolgokat kipróbálni és önálló döntéseket hozni. Mégis, hogyan tudjuk elkerülni, hogy a fontos dolgokról adott véleményünket ne tartsák prédikációnak, és egyáltalán lehessen velük higgadtan, és érdemben beszélgetni? A szülőkben sokszor felmerül a kérdés, hogyan viselkedhetnek kamaszkorú gyermekeik teljesen másképp, amikor nem velük vannak. A legfontosabb, hogy észben tartsuk: a tinik mindig új dolgokat szeretnének kipróbálni. Ha megtudjuk, hogy ” szemünk fénye” bármiben is megszegte a házi szabályokat, közöljük vele! Prédikációk helyett beszéljünk a gyermekünk számára vonzó dolgokról, és hogy azok milyen mértékben állnak kapcsolatban a házi szabályokkal és a család elvárásaival. Ezáltal folyamatosan emlékeztetjük a családi értékekre, miközben jobban megértjük hogy neki szüksége van arra, hogy egyedül tapasztalja meg a világot. Abban a pillanatban, amikor megszegi a szabályokat, megbüntethetjük. Megmondhatjuk neki például, hogy ha cigarettát találunk a házban kidobjuk, vagy ha füstszagú lesz az autó, miután kölcsönkérte, akkor bizonyos ideig nem használhatja. Azok a kamaszok, akiket az iskolában lelepleznek dohányzás közben, iskolai büntetést kapnak, akiket pedig a városban fognak el, rendőrségi büntetést kapnak. A pénzbírságot le kell vonni a zsebpénzéből, a büntetéseket pedig az iskolában töltheti le. Milyen a “szülői szerep”? Egyik fő szerepünk szülőként az “edzői szerep”: azoknak a készségek edzői vagyunk, melyeket gyermekünknek meg kell tanulnia, hogy felelős felnőtt váljon belőle. A mi kötelességünk a tanítás, gyermekedé pedig a tanulás. Nem tanulhatunk és gyakorolhatunk a gyermekünk helyett, még akkor sem, ha mindentől meg szeretnénk védeni. Nem tudhatjuk, mit csinál, amikor nincs otthon, vagy mennyire fog élni az általunk tanult értékrendekkel. A gyermekünk olyan döntéseket is fog hozni, melyeket mi nem tartunk helyesnek. Szenvedni és hibázni fog. Ezt nem lehet, de nem is kell feltétlenül kikerülni. Rossz érzés szenvedni látni azt, akinek a boldogsága mindennél előbbre való nekünk, de bíznunk kell benne, és el kell engednünk a kezét nagyon sok dologban, hogy a saját bőrén tapasztalhassa meg a világ dolgait. Nem hozhatunk mindig döntéseket helyette, de felhasználhatjuk edzői és tanári szerepünket annak érdekében, hogy megtanítsuk neki a képességeket, hogy felálljon, amikor elkerülhetetlenül elesik. Nyitottnak kell lennünk a kommunikációra, hogy megoszthassa velünk a problémáit, hogy megfontolja meg döntéseit, és segíthessünk neki helyesen dönteni. Ha alkalmazzuk a házi szabályokat és büntetéseket tűzünk ki, melyek célja a gyerekünk viselkedésének helyrehozása, hasznos és gyakorlati képességeket tanítunk neki, olyanokat, melyre szüksége lesz, amikor kilép a nagyvilágba. Nem szabad ugyanakkor elfelejtenünk, végül is gyermekünk felelős saját tetteiért és viselkedéséért. A szülő felelősége megtanítani a gyereket, hogy a későbbiekben képes legyen helyes döntéseket hozni. A szülői példakép is meghatározó gyermek számára! Egy kamasz döntései Hoz néhány döntést, melyekkel nem értünk egyet, de ez nem azt jelenti, hogy az otthonunkban is el kell viselni a választásait. Az, ami otthon történik, a szülő felügyelete alá tartozik. A szülőknek mindig egyértelműen érvényesíteniük kell a házi szabályokat! Figyelembe kell vegyék a tényt, hogy a családi szabályok befolyásolhatják a kamaszkorú gyermekük döntéseit, melyeket házon kívül hoz. Ha azt szeretnénk, hogy változtasson viselkedésén, a legjobb, ha összekapcsoljuk egy szabállyal. Például a következőket mondhatjuk: “Ha szeretnéd ismét használni a családi autót, részmunkaidős állást kell keresned. Segíthetek, hogy találj egyet.“ vagy a vakáció ideje alatt: “Kereshetsz pénzt házimunka elvégzésével is, vagy kereshetsz valamilyen munkahelyet. Ez csak tőled függ, de az nem opció, hogy ne dolgozz.“ Forrás:
