Egyenruha: pro és kontra 2013-02-12 Lázadók Megosztás: Tweet A mai 30-as korosztály még jól emlékezhet arra az időre, amikor iskolaköpeny alá kellett rejteni az utcai ruhát. Nálunk már csak elvétve fordul elő az uniformis, de vajon jobb-e így? Egyenruhát sokfelé hordanak, bizonyos szakmáknál ez alapvető megkülönböztetést jelent az „egyszerű” emberekhez képest: gondoljunk csak a rendőrökre, katonákra! A szolgáltató cégek is felismerték az egyforma ruha előnyeit, egy boltban a polcok közt járkálva is tudjuk, kihez mehetünk oda eligazítást kérni, a bankban az egyforma sál vagy nyakkendő azt sugallja, ugyanazt az elbánást kapjuk mindegyik ügyintézőtől, és hányszor látunk építőmunkásokat a „céges” uniformisban! Néhány évtizeddel ezelőtt még az iskolában is hasonló volt a helyzet, igaz, az utolsó időben már csak az volt a kikötés, hogy legyen köpeny a diákon, ám azok anyaga és főleg szabása annyira eltért, hogy csak a védő funkciója maradt meg a ruhadarabnak, de a különbségeket nem tudta leplezni. A lengyel nebulók egy hat évvel ezelőtt hozott rendelet alapján újra uniformist viselnek a tanítás alatt: az ötlet eredetileg egy ultrakonzervatív szervezettől származott, ám a parlament nagy többséggel egyetértett vele. Az érvek elgondolkodtatók: a gyerekek az iskolában szinte minden területen megpróbálnak egymással versengeni, és sok esetben ez az öltözködésben is megjelenik. Az egyenruha tehát elejét veszi az effajta megkülönböztetéseknek, a diákokat tudat alatt is arra serkenti, hogy inkább a tanulásban próbáljanak egymás fölé kerekedni, ráadásul az is megjelent az érvek között, hogy így a gyerekek nem rágják egyfolytában szüleik fülét a legújabb divat szerinti ruhákért. Az angolszász területeken, de még a távoli országokban is magától értetődő az iskolai egyenruha viselése, talán csak belőlünk vált ki ellenérzéseket, hisz a szocializmus korában – miközben mindenképp az egyenlőség, sőt, az egyformaság eszméjét próbálták belénk sulykolni – nem győztük a különbözőségünket hangsúlyozni, nem akartunk egy arctalan masszába beleolvadni. Az iskolai egyenruhát ugyanakkor nem ezért találták ki, sőt, ahol tényleg hagyománya van a viseletnek, a diákok büszkén hordják, mert magához az iskolai hagyományhoz kötődik, és messziről hirdeti: ,,én ide járok”! Persze ezáltal az iskolák közt alakulhat ki ugyanaz a versengés, ami egyenruha nélkül az egyének közt jelentkezik: tehát az előnye mellett nem lehet kikerülni a hátrányt, legfeljebb más szintre áthelyezni. Tippeket semmiképp nem szeretnénk adni, de érdemes elgondolkozni: ha a felnőttek világában nem csak elfogadott, de magától értetődő a munkahelyi egyenruha (még ha csak egy apró kiegészítőben jelenik is meg), akkor a gyermekek „munkahelyén” miért berzenkedünk annyira ellene? Forrás:
