Ahol az érzelmek születnek: a limbikus rendszer

Legmagasabb formában az ember fejezi ki érzelmeit ? Érzelmeink központja a limbikus rendszer, mely, ha megsérül, akár személyiségünk is megváltozhat.

Elég, ha a házi kedvencünkből indulunk ki: az érzelmek nemcsak az ember sajátjai ? igaz, ő fejezi ki azokat legmagasabb formában, ám az érzelmek olyan agykérgi szerkezetekhez tartoznak, melyek megtalálhatóak voltak már az embernél alacsonyabb törzsfejlődési szinten is. Az állat is érzelemmel fordul a gazdája felé, de ha éppen nem kell semmi miatt aktivizálnia magát, érzelem nélkül pihen tovább. Az embernél akkor sem szűnnek meg az érzelemmel átszőtt gondolatok, amikor a szülője egy beszélgetést követően már nem figyel rá, elfordul és mást csinál.

Mi is irányítja érzelmeinket?

Az ember idegrendszere a perifériás és a központi idegrendszerből áll, ezek alá tartozik a gerincvelő és az agy. Utóbbi részei az agytörzs, a kisagy, a limbikus rendszer és az úgynevezett neo-cortex. Ha ezek céljait akarjuk röviden megfogalmazni, az agytörzs lényegében az életben maradásért, a limbikus rendszer az élni akarásért felelős, a neo-cortex pedig kontroll funciókat lát el a jobb élet érdekében. A homloklebenyben vagy frontális lebenyben található meg az elsődleges mozgatókéreg, a beszédképzés, a figyelem, a koncentráció, a munkamemória, a végrehajtó funkciók, a problémamegoldás és tervezés, a szervezés, az előrejelzés és a rugalmasság központja. De ugyanígy az érzelmek, a motiváció, a személyiség, az agresszió kontroll, az ítéletalkotás és az önmonitorozás képessége is hozzá kötődik.

A limbikus alapvetően gyűrűt jelent. Három részből áll a limbikus rendszer: a thalamusz a bejövő szenzoros információ első gyűjtőhelye, a hippokampusz epizodikus és deklaratív memória funkciókat lát el, az amygdala pedig az érzelmi memóriáért, az agresszióért, a kondicionált félelemért felel. A talamusz, azaz látótelep a beérkező érzékszervi információk gyűjtőhelye, míg a hipotalamusz, azaz agyalapi mirigy a homeosztázis, az energia, affetusok, valamint az agyfüggelék-mirigy-hormonrendszer felelőse.A limbikus rendszer fő funkciói az energia- és a vízháztartás egyensúlya, a hőmérséklet, a vegetatív működések, a hormonális funkciók, szexuális magatartás, az érzelmi működések, a jutalom-, örömérzet, tanulás és memória.

Hogyan fejlődik a limbikus rendszer?

Az emberi agy fejlődése során előbb jelennek meg a törzsfejlődéstanilag ősibb részek (a nyúlt-, a közép-, a közti- és a kisagy, valamint a híd), mint a nagyagy és vele az agykéreg.  Ez utóbbinak is előbb alakulnak azonban ki az ősibb részei (az egyebek között a szaglással és a bőrkontaktussal kapcsolatos limbikus kéregterületek), mint a fiatalabb agykéreg, azaz a neo-cortex. Nem fejeződik be agyunk fejlődése a magzati korban, folytatódik a születés után. Amikor elértük az első életévünk végét, agyunk tömege több, mint kétszeresére nő, egy ötéves gyermek agya a felnőtti agy tömegének már a 90 százalékát teszi ki. A tömegén túl az agy érése is nő, emiatt tökéletesedik a beszédtanulás mellett például az érzelmi működés is.

Az emóció (érzelem) szó latin eredetű, a moveo, azaz mozogni igéből származik. Ennek oka, hogy az emocionalitás alapvetően a védekezéshez és a mozgáshoz kapcsolható. Egyedi szinten a túlélést a küzdés vagy a menekülés teszi lehetővé, faji szinten viszont a szaporodás és az együttműködés. Az érzelmi késztetésünkben a fő szerepet a limbikus rendszer játssza.  Közreműködik érzelmeink kifejeződésében, de motivációs, a szexuális és a társadalmi viselkedésünkben is.  Ahogyan fentebb is láttuk: a küzdelemért, az agresszió szabályozásáért, a félelemért felelős, de  ugyanígy a menekülésért, a vonzerőért, a késztetésért, a higgadtságért, a szomorúságért, a boldogságért is. Sőt, az éhségünkben, jóllakottság-érzetünkben, szomjúságunkban szintén szerepet játszik. Minden olyan, érzékszervi észlelésről információt kapnak ugyanis a limbikus rendszerbeli idegsejtek, melyekről el kell dönteni, milyen reakció szükséges rá a túlélés szempontjából. Emiatt vált ki érzelmi reakciót például a szag, a hő, a mozgás, a tapintás érzékelése.

Részt vesz azonban az érzelmi reakciókban a köztiagy-beli hipotalamusz, mely a homeosztázist, avagy a belső környezet egyensúlyát figyeli és tartja fenn, továbbá a hormonális rendszer fő agyi irányítója. Bizonyos hormonok elválasztására készteti az agyalapi mirigyet. Szexuális ingerek hatására gonadotrop hormon, míg veszélyt jelentő ingerek esetén adrenalokortikotrop hormont választat el.  Ez az agyi központ a limbikus rendszer magvainál is előbb jelenik meg, ahogyan fejlődünk. Közreműködik abban, hogy a kellemetlen állapotokat elhárítsa, a kellemeseket azonban fenntartsa.

A hipotalamusz vesz részt az éhség, a jóllakottság, a szomjúság, az undor, a düh, az öröm és a visszatetszés kialakulásában. Amíg egy gyermek csecsemő, a hipotalamuszhoz csak a testi szükségleteinek kielégítésével vagy ki nem elégítésével kapcsolatos érzelmi reakciók fűződnek. Sírás, dühöngés, megnyugvás, elcsendesedés. Később, ahogy növekszik, ezeket az érzelmeket bővítik a specifikus érzelmek. A gyermek érik, tanul, közben felbukkannak érzései között a félelem, a szorongás, a meglepődés és a megelégedettség is.

A környezeti hatások által keltett érzelmek szabályozásáért innentől kezdve a limbikus rendszer részei közül már nem a hipotalamusz, hanem az amigdala felel. Amikor a csecsemő kicsit nagyobb, a külvilágot általa minősíti és így őrzi meg emlékeiben is, akárcsak a kellemes vagy kellemetlen tárgyakkal és eseményekkel kapcsolatos tapasztalatait. De az amigdala vesz részt a figyelem és a tanulás folyamatában is.

Együttműködik az amigdalával a hippokampusz is ezen a téren. Az amygdala bal oldalon található része és a hippokampusz a figyelem és verbális információ részese, jobb oldalon levő megfelelőik viszont a motivációs, a tapintási, a szaglási, a nem verbális, a környezeti és az érzelmi információk feldolgozásában vesznek részt. Így válik képessé a csecsemő arra, hogy meg tudja figyelni, ami körülötte zajlik, el tudja dönteni, mi az, ami számára kellemes vagy éppen kellemetlen, s megjegyzi őket. Magatartását később az határozza meg ? valamint tapasztalatai rendszerezésében is részt vesz ? hogy specifikusabb és összetettebb érzelmi válaszai lesznek a környezettel való kölcsönhatásnak köszönhetően.A limbikus rendszer többi részének működésére azonban gátlóan hat a szeptum pellucidum nevű agyállománylemez. Kapcsolatot tart a hipotalamusszal, az amigdalával és a hippokampusszal is. Felelős azért, nehogy szélsőségessé váljanak az érzelmi reakciók, az ember legyen reakcióképes állapotban, de maradjon nyugodt. A szeptum érése képessé teszi a csecsemőt arra, hogy érzelmi reakcióinak szabályozásában a tapasztalataira hagyatkozzon. Például örömmel veszi, ha ismerősök, rokonok közelednek felé, de az idegenek láttán hátrál és szorongás, félelem tölti el.

Noha az érzelmeink a limbikus rendszerben születnek, a neo-cortexnek, azaz is fontos szerepe van az érzelmi reakcióinkban és azok szabályozásában. A limbikus rendszerből származó impulzusokat és általuk keltett érzelmi reakciókat a homloklebenynek köszönhetően tartjuk féken. Dönthetünk úgy, hogy nem eszünk. Agressziónkat visszafojtjuk. Nem teszünk olyasmit, amivel sértjük a társadalmi normákat. Vizsgálatok szerint a jobb agyfélteke homloklebenye több érzelmi reakcióval áll kapcsolatban, mint a bal. Különbség van ugyanakkor az érzelmek reprezentációjában a két félteke között. A jobb homloklebeny inkább a negatív, a bal pedig a pozitív érzelmekkel van kapcsolatban.

Természetesen a gyermek limbikus rendszerének és homloklebenyének fejlődnie kell az érzelmek agykérgi szabályozásának megnyilvánulásához. Egy kevesebb, mint kétéves gyermek nem tudja, mi az a bűn, szégyen vagy irigység. Ezek összetett érzelmi válaszok, kellő tudásszint, emlékezet-kapacitás és asszociációs képesség is kell hozzájuk.

Mi történik, ha sérül?

Donald O. Hebb német származású, kanadai neuropszichológus szerint a limbikus rendszer sérülése magát az ember személyiségét is megváltoztatja. A frontlimbikus sérülés esetén gyakorlatilag nincs figyelemirányítás: zavar lép fel az akaratlagos és a szelektív figyelem terén.

Passzivitás, a kezdeményezések hiánya figyelhető meg az illetőnél. Verbális irányíthatósága is csökken. Viselkedése nem túl célirányos, sztereotip. A sérült ember gátlástalanná válhat, impulzív lesz, kritikátlan jókedve van, vagy éppen apátia, érzelmi közönyösség, kóros egykedvűség jellemző rá. A frontális afázia például azt jelenti, hogy az illetőnél a beszéd programozásának zavara lép fel a mondat- és a szó szintjén.

Hebbnek tehát igaza van, amikor azt mondja: az ember személyisége a limbikus rendszer sérülésénél megváltozik. Az sérül, ami az emberi természet lényege.

Forrás: