A zenészelme élesebb? 2011-04-28 Kórkép Megosztás: Tweet A gyerekkori zeneórák később kifizetődhetnek, még azok számára is, akik később felhagynak a hangszeres gyakorlással. Az Amerikai Pszichológus Szövetség előzetes tanulmányából kiderült, hogy a zenészek elméje élesebb marad az öregedés során. A tanulmányhoz 70 egészséges felnőttet toboroztak a 60-83 éves korosztályból. A zenei tapasztalataik szerint csoportokba osztották őket. A zenészek több kognitív tesztben is jobban teljesítettek, mint azok, akik sosem játszottak hangszeren, vagy nem tanultak meg kottát olvasni. Az eredmények a Neuropsychology című folyóirat online számában jelentek meg. "Az élet során folytatott zenei tevékenység valószínűleg egy kihívásokkal teli kognitív gyakorlat, ami fittebben tartja az agyat, és segíti az öregedéshez való alkalmazkodást is.” – mondta el a kutatás vezetője, Brenda Hanna-Pladdy, a kutatás vezetője, klinikai neuropszichológus. Alicia MacKay kognitív pszichológus segítette munkáját a Kansasi Egyetem kórházában. "Mivel a hangszeres játék évekig tartó tanulást és gyakorlást jelent olyan alternatív kapcsolatokat hozhat létre az agyban, ami kompenzálhatja a kognitív képességek öregkori visszaesését.” Már több kísérletet is végeztek a gyermekek zenei tanulmányának kognitív előnyeivel kapcsolatban, ez az első tanulmány, ahol azt vizsgálták, hogy ezek a pozitív hatások megmaradnak-e az egész élet során. A résztvevők három csoportjában akadtak olyanok, akik egyáltalán nem tanultak zenét, a másik csoport tagjai 1-9 éven át vettek részt zenei oktatásban, a harmadik csoport pedig 10 évnél is többet foglalkozott ezzel a művészeti ágazattal. Minden résztvevő hasonló iskolai végzettséggel illetve fizikai állapottal rendelkezdett, egyikük sem mutatta az Alzheimer-kór jeleit. Minden zenész amatőrnek számított, kb. 10 éves koruk körül kezdték meg hangszeres tanulmányaikat. A hangszeren játszó résztvevők több mint fele zongorázni tanult, egynegyed részük pedig fafúvós hangszeren játszott, például furulyán vagy klarinéton. A többiek közül pedig akadtak vonósok, ütősök és rézfúvósok. A magasan képzett zenészek, akik a leghosszabb ideig tanultak, teljesítettek a legjobban a kognitív teszteken, melyek között szerepeltek térbeli vizuális memória, tárgyak megnevezése, kognitív flexibilitás, új információkhoz való alkalmazkodás. Őket követték a képzetlenebb zenészek, és azok, akik sosem tartottak hangszert a kezükben. A tesztek során felmért agyi funkció tipikusan visszaesést mutatnak a test öregedésével, és sokkal drámaiabban hanyatlanak az olyan neurodegeneratív állapotokban, mint például az Alzheimer-betegség. Az eredmények értelmében „erős előrejelző hatása lehet az igen aktív zenei előéletnek a kognitív funkciók későbbi megmaradása szempontjából.” – mondták a szerzők. A magasan képzett zenészek fele még a tanulmány időpontjában is zenélt, de már nem léptek fel vele. Ők sem teljesítettek jobban azoknál, akik korábban hagyták abba az aktív játékot. Ez arra enged következteti, hogy a zenei tanulmányok hossza fontosabb, mint az, hogy idős korban is elővegyék a hangszerüket. „Korábbi eredmények alapján úgy véljük, hogy mind a zenei tevékenység hossza, mind a kezdési életkor rendkívüli fontosságúak. Vannak kritikus periódusok az agy plaszticitásában, melyek elősegítik a tanulást. Ezért könnyebb egy bizonyos életkor előtt elsajátítani a zenei ismereteket, és így nagyobb hatással lehet az agy fejlődésére.” – mondta el Hanna-Pladdy. Az előzetes tanulmány korrelációs volt, ami azt jelenti, hogy a zenészek erősebb kognitív teljesítménye nem köthető meggyőzően a zenei tanulmányokkal eltöltött évek számához. Több kutatás szükséges a lehetséges összefüggés feltárásához. Forrás:
