A Darázskutya feltalálása

A Wasp Hound ötlete 1988-ban merült fel először. Az ötlet azon alapult, hogy a rovaroknak is olyan fejlett a társas tanulási képessége, mint a többi élőlénynek.

A Wasp Hound története 1988-ra nyúlik vissza, amikor Lewis és egyik kollégája, J. H. Tumlinson egy cikket jelentetett meg a Nature című tudományos folyóiratban arról, hogy a rovarok által alkalmazott társas tanulás vetekszik a magasabb rendű élőlények tanulásával. A még további tudományos publikációkat szülő felismerések – amelyek Lewis szerint annyira radikálisak voltak, hogy ha 25 évvel előbb állnak elő velük, valószínűleg csak kinevetik őket – elvezettek ahhoz a gondolathoz, hogy a darazsak, a kutyákhoz hasonlóan, megtaníthatók céltárgyak felismerésére.

Lewisnak és kollégáinak először is választ kellett találniuk egy fontos kérdésre. Miközben a kutatások azt mutatták, hogy a darazsak kétségtelenül felismerik a természetes környezetükben lévő vegyszereket és egyéb stimulánsokat, az kevésbé volt világos, vajon képesek-e "rögzíteni" a természetes élőhelyükön elő nem forduló dolgokat, hogy aztán megtalálják őket. Például gyúlékony, gyújtogatásnál használt anyagokat. A válasz: Lewisék megállapították, hogy képesek szinte bármit érzékelni és jelezni.

Ekkor merült fel az a mérnöki probléma, hogy mi legyen az az eszköz, amely igába fogja a rovarokat, és lehetővé teszi, hogy az emberek könnyen hasznosítsák képességeiket. Itt került a képbe Rains. "Megtaláltuk a módját annak, hogy érzékeljük a darazsak viselkedésének változását, és megállapítsuk belőle, ha szagot érzékelnek – idézi most fel az amerikai lapnak. – Pavlov kutyája, ha megszólal a csengő, mindig nyálzik. Nos, a darazsak nem nyálaznak, de találtunk mást a viselkedésükben.”

Miután a darazsakat hozzászoktatták ahhoz, hogy egy bizonyos szag jutalommal – finom cukros vízzel – párosul, izgatottá váltak, valahányszor megérezték. "Tényleg úgy tülekednek, mint disznók a vályúnál – jegyzi meg Lewis. – Csak éppen a disznókkal ellentétben a darazsak mindössze három hétig élnek."

A Wasp Hound többszöri próbálkozás eredményeként született meg. Az első Rains által tervezett eszközben a darazsak úgy juthattak el a szagforráshoz, hogy át kellett haladniuk egy területen, amelyet infravörös fénysugár szelt keresztül, és annak megszakadása jelezte a tudósoknak, hogy a darazsak érzik a szagot. Ez a megoldás azonban nem szolgált azzal az azonnali eredménnyel, amely szükséges ahhoz, hogy egy szagelőfordulást pontosan be lehessen határolni. "Jóval azelőtt, hogy a darazsak bementek a lyukba, már tudni lehetett, hogy felfedezték a szagot" – magyarázza Glen Rains.

Az eszközt tehát kidobták, és újat terveztek helyette. Ebben volt egy ventillátor, amely a készülékbe hajtotta a környező levegőt. Ha például szállodában használták, akkor a fej felőli ágyvég, a poloskák tipikus előfordulási helye felé irányították. A készülékben elhelyezett patronban öt darázs volt. Kamera rögzítette a darazsak mozgását, majd a képet egy olyan szoftverrel értékelték ki, amely mérte a táplálékkereső magatartást, amire a laikusok azt mondanák, hogy olyan, mint a rajzás. "Rendszerint húsz másodpercen belül elárulja, hogy szagot fogtak" – húzza alá Rains.

Tumlinsonnal és egy másik kollégájával, T. C. J. Turlingsszel 1990-ben tanulmányt tett közzé a Science című folyóiratban arról, hogy ha egy növényt stressz ér – például egy gabonacsírát kukacok rágnak -, akkor az vészjeleket küld, olyan szagokat választ ki, amelyek vonzzák támadója természetes ellenségeit. Tumlinson könnyen el tudja képzelni, hogy növényeket "őrszemként" alkalmazzanak, hogy jelezzenek bizonyos vegyszereket.

"Különböző módjai vannak annak, hogy termesztett növényekből eszközöket csináljunk – állítja. – Ennek a lehetőségnek ma még csak parányi töredékét ismerjük. Ha bekövetkezik, amire számítunk, egész iparágak fejlődhetnek ki rajta."

Egyelőre a Wasp Houndra vár az úttörő feladat, hogy bebizonyítsa, van piacuk ezeknek az eszközöknek. A kutatók arra számítanak, hogy találmányukat a legkülönbözőbb területeken – a kórboncnoki tevékenységtől az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos munkákig – használják majd. Úgy gondolják, a poloskák elszaporodása okozta nyugtalanság arra ösztönzi majd az embereket, hogy esélyt adjanak a darazsaknak, és kipróbálják őket. A termék piaci árát még nem határozták meg.

"A darazsak rövid élettartama hátrány lehet, de a rovarokat nagy mennyiségben és alacsony költséggel lehet előállítani – hangsúlyozza Lewis. – Másképp megfogalmazva: lehet, hogy a kutyák az ember legjobb barátai, de a darazsak olcsóbbak…"

Forrás: