Tüdőtágulás: legtöbbször dohányzással kezdődik

Így okoz tüdőtágulást a dohányzás

Az évek, évtizedek óta dohányzó személynél, az alsó légutakban, a dohányfüstben lévő égéstermékek idült gyulladást okoznak. Ez a gyulladás a krónikus hörghurut néven ismert kórkép, melynek jellemző tünetei a hurutos köhögés és nehézlégzés. Sajnos ezeket sok dohányos a dohányzás természetes velejárójának véli, így nem is gondol arra, hogy orvoshoz forduljon.

Az idült gyulladás azonban eközben alattomosan károsítja a tüdőt. A tüdőben a légcserét végző léghólyagocskák a gyulladás következtében károsodnak, a válaszfalaik felszakadnak és a sok kis légtér nagyobb légterekké olvad össze, amik már nem képesek gázcserére, de helyet foglalnak. Ezáltal lecsökken a légzőfelület és a gázcsere is romlik. Ez az állapot a tüdőtágulás.

A tüdőtágulás tünetei

Az idült légúti gyulladás (krónikus hörghurut) és a tüdőtágulás tehát egyszerre van jelen, ezeket együttesen COPD-nek, krónikus obstruktív tüdőbetegségnek nevezzük. Egyéntől függően egyes esetekben inkább a krónikus hörghurut, – köpetürítéssel járó gyakori köhögés, nehézlégzés, fulladásos tünetek – míg másoknál inkább a tüdőtágulás tünetei – kezdetben csak terhelésre, majd nyugalomban is fokozódó légszomj – dominálnak.

100-ból 90 tüdőtágulásos beteg dohányzott

A tüdőtágulás legfőbb kiváltó oka az aktív vagy passzív dohányzás. Egyéb rizikófaktorok a szennyezett levegő – szmog, por, vegyi gőzök. Ritka örökletes betegség az alfa-1-antitripszin nevű sza¬bályozó fehérje hiánya, mely olyan személyeknél is előidézheti a COPD kialakulását, akik soha életükben nem dohányoztak.

Ilyen vizsgálatokra van szükség a diagnózishoz

Egyszerű és fájdalommentes vizsgálat a spirometria vagy légzésfunkció, mely a kilélegzett levegő mennyisége és az áramlási értékek alapján ad információt a tüdő állapotáról. Segítségével megállapítható a COPD diagnózisa és súlyossága is. Egyéntől függően sor kerülhet vérgáz- és/vagy köpetelemzésre és röntgen vagy mellkasi CT vizsgálatra is.

Ezért fontos a korai diagnózis

A betegek többségénél 40 éves kor felett fedezik fel az elváltozást. Mivel a légzőfelület csökkenése nem gyógyítható, a folyamat nem visszafordítható, de lelassítható. Ezért nagyon fontos a mielőbbi diagnózis, korai stádiumban felfedezve van a legtöbb esély lassítani a kedvezőtlen irányú folyamatot.

Kezelés és életmód

• A jó életminőség eléréséhez a betegnek a diagnózist követően fel kell hagynia a dohányzással. A puszta akaraterőn túl ehhez a tüdőgyógyász segítséget is tud adni: a nikotinpótló termékek mellett léteznek vényre kapható gyógyszerek az elvonási tünetek csökkentéséhez, és szükséges esetén a pszichés támogatáshoz – viselkedésterápia, tanácsadás – is tud szakembert javasolni.
• A tüdőtágulat kezeléséhez hörgőtágító gyógyszereket és a légúti gyulladást csökkentő készítményeket kell szedni, ezek elérhetők inhalációs, a tüdőben helyileg ható formában is.
• Javasolt a rendszeres mérsékelt intenzitású, légszomjat nem okozó, a vázizomzatot és a légzőizmokat is erősítő testmozgás. Már a napi séta is kedvező hatású a beteg állapotára nézve és segít megelőzni az elhízást, ami szintén fontos, mert a normál testsúly megőrzésével is hatékonyabb lehet a kezelés.
• Előrehaladott stádiumban oxigén adásával – az orrba vezetett vékony csövön keresztül – lehet a légszomjat mérsékelni. Ez otthoni oxigénkezeléssel megoldható.
• Tüdőbetegek számára javasolt a megelőző védőoltások beadatása – tüdőgyulladás és influenza ellen.
• Fontos a rendszeres tüdőgyógyászati kontroll, emellett érdemes gyógytornász segítségét is kérni olyan légzőgyakorlatok elsajátításához, amelyekkel a légzőizmok erősíthetők, a gázcsere javítható.