Fejezzük ki érzéseinket! – Tippek a testvérféltékenység ellen

A gyermekek életében mindig kritikus időszak, amikor hazaérkezik a kistestvérük – még ha a mama pocakjában tisztában is voltak létezésével és várták őt, egészen más, amikor már ott van és szuszog, sőt hangosan sír mellettük. Ráadásul a szülők sokat foglalkoznak vele! Hogyan kezelhető jól a testvérféltékenység?

Egy idősebb testvérrel már nincs akkora gond, ám egy kicsi gyermek, aki csupán 2-4 éves, nehezen kezelheti a kistestvére érkezését. Különösen az esik rosszul neki, hogy anya most főleg a babát tartja a karjában, vele törődik többet – a szülők az új jövevénnyel vannak elfoglalva.

Persze, közben igyekeznek a nagyobb gyermektől sem túl sok figyelmet elvenni, de a gyakorlatban derül ki, hogy ez mennyire sikerül. Íme néhány tipp, hogy segítsük a testvérféltékenység leküzdését!

„Miért nem dobjuk a kukába?”

A gyerekek nem gondolják át, mit mondanak: ha meg akarnak szabadulni valakitől, megkérdik, miért nem rakjuk a szemetesbe. Sok lurkó érez így a testvérével kapcsolatban is – ha elege van belőle és szeretné visszaszerezni első helyét a családban!

Adele Faber és Elaine Mazlish, a Testvérek féltékenység nélkül és a Hogyan beszéljünk a gyermekkel, hogy meghallgasson minket? című kötetek szerzői arra igyekeznek rávilágítani, hogy ezek az érzések a gyerekek részéről normálisak, ám tudni kell őket jól kezelni és kordában tartani a testvérféltékenységet.

A kulcs pedig az, hogy segítsünk nekik megnevezni és elfogadni konfliktust szülő érzéseiket, melyek a kistestvérükhöz társulnak – ez az első lépcső ahhoz, hogy egészséges kapcsolatot alakítsunk ki a gyermekek között.

Ami ugyanis nincs kifejezve, az a tudatalattiba jut – mondja Faber. – Az érzéseket nem tudjuk száműzni. A szülők sokat segíthetnek az idősebb testvéreknek azzal, ha arra biztatják őket, hogy nevezzék a nevén problémás érzéseiket: az aggodalmat, féltékenységet, szomorúságot, magányt vagy zavartságot.

Ha például a gyermek kukába dobná az öccsét vagy a húgát, kérdezzük meg tőle: „jaj, édesem, ugye olykor azt szeretnéd, ha visszamenne oda, ahonnan jött és újra te lennél az egyetlen gyerek? Nagyon örülök, hogy elmondtad ezt nekem, mert mostmár tudom.” Így a csemetének „engedélyezzük”, hogy így érezzen, s mellette pozitív érzései is kialakulhatnak.

Ezzel szemben ha a gyermeknek azt mondogatjuk, amikor negatív dolgot mond a testvérére, hogy „nem mondhatsz ilyet”, „nem gondolhatod így”, az érzései csak a tudatalattiban raktározódnak, majd hasfájásban, rémálmokban köszönnek vissza, vagy a testvérük csipkedésében, megharapásában, esetleg megrúgásában.

Egyenes beszéd

Ahhoz, hogy megelőzzük a testvérféltekenységet, lényeges a pozitív kapcsolat építését már a kisbaba születése előtt elkezdeni. Fessünk reális képet a testvére számára a kicsi kezdeti életéről, így tudni fogja, mit várhat. Ne azt mondjuk, hogy minden csodálatos lesz, inkább azt emeljük ki, hogy érdekes időszak következik, de sok munkával jár, a baba hangos lehet és szagos is, sőt néha talán azt fogja érezni, bárcsak ne lenne itt. Biztassuk, hogy ha ilyen érzései vannak, nyugodtan odajöhet és elmondhatja őket – egy nagy ölelést fog érte kapni.

Koncentrált figyelem

Nagyon jó tanács testvérféltékenység ellen a csak egyik gyerekre fordított koncentrált figyelem is. Ha csak néhány percről van is szó, ha az idősebb testvér azt tapasztalja, hogy rá is fokozottan odafigyelnek, látják, amit csinál, meghallgatják, az növeli az önértékelését. Szánjuk rá időt és szeressük önállóan – azaz, ne azt hangoztassuk, hogy „szeretlek mindkettőtöket”, hanem mondjuk meg a kisgyermek szemébe, hogy „szeretlek”.

Szerezzünk neki barátokat

Az idősebb testvért könnyebben hozzásegíthetjük a helyzethez való alkalmazkodáshoz, ha olyan gyerekek közé visszük, akik kicsit fiatalabbak nála, de már jó játszótársai lehetnek. Szüksége van rá, hogy megtapasztaljon dolgokat bizonyos szerepek elsajátításához. Idővel a gyermek megtanulja elfogadni és kihasználni azt, hogy van testvére, hiszen játszótársként és társaságként is tekint rá, aminek már van értéke a szemében. Olykor még túl is kiabálhatja, hogy megtanítsa, nem szabad ennyire hangosnak lenni…