Babysitter a háznál 2015-06-10 Blog, Kebelbarát Megosztás: Tweet Ha súlyosan kimerült állapotban vagyok (ami eléggé mindennapos mostanában, tekintve a kettő, két év alatti gyermeket a szoknyám körül, plusz a harmadikat a hasamban), akkor kicsit vonakodva hozom szóba a babysitter témát társaságban, mert biztos, hogy nem lesz erőm bizonygatni, érvelni és vitatkozni. Ha valamiféle égi csoda folytán azonban az energiaszintem felülről karcolja a nullát, akkor kísérleti jelleggel szívesen be szoktam dobni a „náluk a babysitter porszívózni is szokott”, vagy a „szomszédasszony hónapok óta babysittert keres, de mindhiába” témákat, hogy aztán némi darált jégre loccsantott üdítő mögül (terhes passzió) kíváncsian szemléljem a kialakuló parázs vitát. Azt vettem észre, hogy ma Magyarországon (még a fővárosban is) furcsa dolog, ha valaki babysittert keres. Akinél jól bevált segítő szorgoskodik, míg ő dolgozik, még ő is csak vonakodva beszél róla, mert a városi legenda szerint babysittert tartani…luxus…felelőtlenség…nem megszokott? Szeretném sorban megdönteni ezt a három igazságtalan és ostoba hiedelmet, amely sok anyát korlátoz abban, hogy bűntudat nélkül babysitter segítségét kérje a gyermek körüli teendők embert próbáló elvégzéséhez. Babysittert foglalkoztatni nem drága Itthon ma átlagosan 1000 Ft az óradíja egy Budapesten tevékenykedő babysitternek, s nagyjából 800 Ft egy nem fővárosi társáé. Ezek a számok pár száz forinttal néha lefelé, de leginkább felfelé térhetnek el a következő tényezők függvényében: a gyerekfelügyeleten túl végzett egyéb gyermekkel kapcsolatos fejlesztések, foglalkozások (pl. házi feladat elkészíttetése, korrepetálás, speciális mentális fejlesztés, rendezvényre kísérés); a gyerekfelügyeleten és a gyerekkel való foglalkozáson túl végzett házimunkák (pl. mosás, mosogatás, takarítás, főzés, bevásárlás); a babysitter jelenlétének napszaka, időszaka (éjjel, hétvége, munkaszüneti nap). Ha az anya elmegy otthonról, valami értelmes tevékenységet folytat, majd a hazautat is beleszámolva végül letesz az asztalra a babysitternek 6-7 ezer forintot, akkor az úgy a pénztárcából kivéve tényleg soknak tűnik ahhoz képest, hogyha nem ruccant volna ki, megtakaríthatta volna ezt az összeget. De nézzük ár-érték arányban, mi az olcsó és mi a drága! Ha az anyának teszem azt, kikapcsolódásra van szüksége, esetleg az apával mozdulna ki kettesben valamerre (hiszen anno többek között arra is vállalkoztak a boldogító igennel, hogy párként egymást támogatják, nemcsak arra, hogy boldogságban és teljes összeomlásban is viszonylag ép ésszel felnevelik a közös porontyaikat, szóval a néhanapján bekövetkező közös meglógás legolandból, vagyis az otthonuknak hívott helyről több, mint kötelezően választható tevékenység volna), uram bocsá’ pénzt keresni óhajt, hát hadd tegye! Innen nézve az egészet, már nem is tűnik olyan drága mulatságnak a babysitter igénybevétele. Babysittert tartani igenis felelősségteljes Hadd fordítsam a visszájára: aki babysitter segítségét kéri, éppen, hogy felelősségteljes, hiszen belátja, hogy a nap, nap után végzett gyermek körüli teendők ellátása ember feletti, aminek minőségi ellátásához kipihent és a monotóniából néha kivett személyre van szükség. Nehogy már azért érezzen az anya lelkiismeret furdalást, mert néhány órára elszakad a gyermekétől, akit egyébként jó kezekben hagy, hiszen az ideális babysitter megtalálása ugye nem néhány újsághirdetés laza bekarikázásáról szólt, hanem hosszas, lelkiismeretes kutatómunkáról, aki vélhetően jól fog mulatni a friss és vidám munkaerővel. Ráadásul nagy valószínűséggel az otthonbörtönből frissen szabadult anya is sokkalta türelmesebben és vidámabban csatolja fel újra a kisgyerekes anyák boldog béklyóit. Nem különc, hanem tudatos, aki babysittert keres S végezetül, ne érezze különcnek vagy furcsának magát a babysitteres anya csak azért, mert a mai magyar trendek szerint nem szokás babysittert foglalkoztatni. Tekerjük meg a trendvonalakat, hiszen, ha egyre többen vesszük igénybe családon kívüli gyerekvigyázó segítségét, akkor egyre inkább majd a többiek fogják furcsán érezni magukat, akik szótlanul kínlódva reménykednek, hogy egyszer csak valaki megveregeti a vállukat, vagy babért nyom a fejükbe, hogy „le a kalappal, de szépen végigcsináltad egyedül ezt az anyaság-dolgot”. Minek szenvedjünk, ha nem muszáj és még csak nem is fizetnek érte? Szerző: Ruzsa Dóra, a potanyu.hu interaktív bébiszitter lelőhely szakértője és szellemi anyja Forrás:
