Az újszülöttkori hallásvizsgálatok fajtái 2013-01-31 Kebelbarát Megosztás: Tweet Az egyik leggyakoribb születési rendellenesség sajnos a halláskárosodás, ezért nagyon fontos a korai szűrés, melyen az alapvizsgálatot a születést követő néhány napon belül elvégzik. Az újszülöttkori hallásvizsgálat a technológiai újításoknak köszönhetően ma már a kézi módszerek mellett fejlett műszerek segítségével is történik és semmilyen kellemetlenséggel nem jár. Lássuk, milyen lehetőségek állnak a szülők rendelkezésére, és melyik vizsgálat milyen célt szolgál! Az újszülöttek szubjektív hallásvizsgálata: reflex audiometria A nyugodt baba körül erős zajt keltenek valamilyen eszközzel – tapsolással, csettintéssel és más hasonló módszerekkel – majd figyelik a kicsi reakcióit. Amennyiben az újszülött nem reagál szemrebbenéssel vagy fintorral a hangokra, akkor további vizsgálatokkal ellenőrzik a kapott eredményt. A magatartás megfigyelésén alapuló audiometria, a szubjektív vizsgálatok csoportjába tartozik. Az újszülöttkori hallásvizsgálat esetében az idejében történő felismerés kritikus, hiszen így a gyors diagnózist az azonnal megkezdett terápia követheti. A veleszületett idegi halláscsökkenés súlyos betegség, mert nagy hátrányt jelent egy kisgyermek számára, hiszen a hallásnak kiemelkedő szerepe van a beszédértés és beszédfejlődés szempontjából. Műszeres hallásvizsgálat: objektív vizsgálatok A kézi eszközökkel történő hallásvizsgálat sok esetben nem bizonyul elégségesnek, hiszen ezáltal nem szűrhető ki, ha például csak az egyik fülére hall a gyermek, és az esetleges károsodás mértéke sem diagnosztizálható. A korszerű műszeres hallásvizsgálat segít pontosan kiszűrni a vezetéses és az idegi halláscsökkenés is. Ezek a vizsgálatok semmiféle kellemetlenséggel nem járnak, ráadásul nem tartanak tovább pár percnél. Ezeket objektív vizsgálatoknak nevezzük. Az újszülöttek esetében jellemzően az otoakusztikus emissziós tesztet alkalmazzák, de egyes intézményekben lehetőség van ABR vizsgálatra is. Otoakusztikus emisszió (OAE) teszt Az otoakusztikus emissziós módszer, vagyis OAE teszt azon az elven működik, hogy a belső fülben található csiga enyhe visszhangot kelt, amikor azt hanggal stimulálják. A vizsgálat során egy hangszórót és mikrofont tartalmazó apró készüléket helyeznek a baba fülébe. A készülék halk, kattanó hangokat bocsát ki, és méri a belső fülből érkező válaszreakciókat. Ezeket a visszaverődött hangokat számítógép segítségével elemzik és eldöntik, hogy szükséges-e további vizsgálat. Ezt a gyors és egyszerű vizsgálatot alkalmazzák általában az újszülöttek hallásszűrése esetén. A vizsgálat pár perc alatt történik, és azonnali eredményt mutat. Ha a vizsgálat többszöri ismétlése után is kedvezőtlen az eredmény, az orvosok audiológiai vizsgálatot javasolnak majd. A tesztet célszerű akkor elvégezni, amikor a baba nyugodt, mivel a vizsgálati eredményeket nagyban befolyásolhatja, ha a baba épp nyugtalan vagy sír, illetve a hallójáratot fülzsír vagy magzatmáz zárja el. A vizsgálatot általában megismétlik, mielőtt másfajta hallásvizsgálatra küldenék a babát. Agytörzsi válasz audiometria (ABR), vagy agytörzsi kiváltott válasz audiometria (BERA) Az audiometria során lehetőség van a halláscsökkenés pontos mértékének meghatározására egy olyan elektronikus eszköz segítségével, amely képes meghatározott magasságú és erősségű hangok kiadására. A baba fülére egy speciális elektródás fejhallgatót illesztenek, amely a különböző magasságú hangokra adott agyi reakciót méri. Ez a vizsgálat kimutatja, hogy a hangfeldolgozás megfelelően történik-e, illetve segítségével megállapítható a hallásküszöb a mért frekvenciatartományokban. Az ABR vizsgálat újszülött korban is könnyen elvégezhető, hiszen a mérés során nincs szükség a gyermek aktív együttműködésére. Az agytörzsi válaszok vizsgálatának (BERA) segítségével feltérképezhető a hallórendszer belső, idegi struktúráinak működése. Az ellenőrzés során a koponyáról az agy elektromos jeleit elektródákkal vezetik el, és az eredményeket egy számítógép segítségével dolgozzák fel. Impedancia mérés Az audiológiai vizsgálatok során az egyik leggyakrabban alkalmazott módszer az impedancia-teszt. Az impedancia mérés a középfül működőképességét vizsgálja, tipanomentria és kengyelreflex-vizsgálat segítségével. A tipanometria segítségével feltérképezhetőek a középfülben középfülben kialakult elváltozások, megállapíthatóak az ott uralkodó nyomásviszonyok, hogy van-e folyadék a fülben, lyukas-e a dobhártya, valamint megbecsülhető a halláscsökkenés mértéke is (a reflexes izomműködés révén). Az impedancia méréshez nincs szükség a vizsgált személy tevékeny közreműködésére, így ezt a módszert is gyakran alkalmazzák újszülöttek és csecsemők szűrésére. Miért kell ilyen korán elvégezni a hallásvizsgálatot? A tejes siketség, vagy részleges halláscsökkenés kései felismerése kihat a gyermek testi és szellemi fejlődésére, hiszen, mint már fent említettük, a jó hallás elengedhetetlen feltétele a beszédfejlődésnek és beszédértésnek, ezáltal pedig a teljes értékű kommunikációnak és a társadalomba való beilleszkedésnek is. A vizsgálatok hiányában a legtöbb szülő csak a gyermek kétéves kora körül veszi észre a hallászavart, így sok értékes időt veszít, amelyet akár az eredményes kezelésre is fordíthatott volna. A túl későn felismert halláscsökkenés hosszú távon olyan nehézségekhez vezet, mint a szociális elszigeteltség, önbizalomhiány, csökkenő tanulmányi teljesítmény, de akár súlyosabb lelki problémák is kialakulhatnak a következtében. Forrás:
