Az egyik fél szinte biztosan sírni fog – avagy beszoktatás a bölcsibe

Itt a nyár vége, az első gyermekes szülők rémálma, a bölcsődébe való beszoktatás, valamint az iskolakezdés kegyetlen, érzelmileg mind a gyerekeket, mind a szülőket megviselő időszaka. Ha tanácstalanok vagyunk, pánikolunk, vagy az a gyanús, hogy egyelőre minden simán megy, olvassuk el a Czeizel Intézet gyermekpszichológusának tanácsait!

„A bölcsibe való beszoktatás mindig sokkal nehezebb az óvodába való beszoktatásnál” – árulja el a téma kapcsán Balázs Tünde, a Czeizel Intézet gyermekpszichológusa. – „Sokat segíthet, ha a kicsi néha a nagyszülőknél is ott marad néhány órára nélkülünk, vagy ha a játszótéren nem szólunk bele a homokozóban kialakuló konfliktusokba, engedjük érvényesülni.”

A szakember elárulta, könnyen lehet, hogy a kisgyerek azonnal feloldódik az új közegben, de később biztosan keresni fogja anyukáját.

„Fontos, hogy ne akkor jutalmazzuk, ha nem sír. Teljesen természetes, hogy egy alig pár éves pici a szüleit keresi. Nem szabad azt megerősíteni benne, hogy a sírás valami ördögtől való dolog. Ettől ő még nem lesz rossz gyerek” – teszi hozzá a gyermekpszichológus, és azt mondja, gyakran előfordul, hogy a szülő tör ki zokogásban, ha azt látja gyermekén, hogy gond nélkül veszi az akadályokat, nem hiányzik neki. Az egyik fél szinte biztosan sírni fog. A szeptember persze az első osztályosok szüleinek is feladja a leckét.

„Nem véletlen, hogy minden kultúrában a 6-7 éves kor az iskolaérettség határa, a gyerekek ilyenkor már képesek hosszabb ideig egyetlen feladatra koncentrálni” – avat be a szakember. – „A nagycsoport ideális terepe annak, hogy kiderüljön, alkalmas-e gyermekünk az iskola megkezdéséhez. Fontos, hogy tudja kezelni a ceruzát, megüljön egy helyben, tudjon figyelni a tanítónénire. Ez kulcskérdés, az első négy évben a tanár szerepe a legfontosabb.”

A gyermekpszichológus szerint fontos, hogy a sulikezdést megelőző hét egy közös rituálé legyen gyermekünkkel.

„Ez az időszak tele van izgalommal és félelemmel. Jó, ha a gyerek látja, számíthat ránk, mellette vagyunk, és büszkék vagyunk rá, hogy iskolás lesz” – teszi hozzá a gyermekpszichológus.

A jutalmazás iskolás korban is sarkalatos kérdés.

„A vélemények itt nagyon megoszlanak, de úgy hiszem, az volna a legideálisabb, ha a szülő a büszkeségével jutalmazna. Fontos, hogy a kisiskolást a saját fejlődése motiválja, ne a pirospontokért kapott nyalánkságok vagy játékok” – világít rá a szakember és azt mondja, fontos, hogy a különórák súlyával ne terheljük túlzottan gyermekünket. A túl hamar kimerülő idegrendszer ugyanis hosszútávon sokkal több problémát okozhat neki.

Forrás: https://napidoktor.hu/index