A nevelőszülő ugyanúgy életet ment, mint egy orvos

Vannak gyerekek, akik nagyobb csomaggal kezdik az életüket, mint mások. Vannak szülők, akiktől el kell ragadni őket, mert bántalmazzák gyermeküket, vagy éppen olyan körülmények között élnek, ami nem megfelelő számukra. És vannak szülők, akik úgy képesek szeretni ezeket a gyerekeket, mintha csak a sajátjuk volna, megteremtve a lehetőséget egy szebb és teljesebb jövőre, hogy képesek legyenek bízni, kapcsolódni és másképp élni. Ők a nevelőszülők, akik mindezt önzetlenül teszik, azért, hogy a kicsiknek lehetőséget teremtsenek.

Teszik ezt úgy, hogy maguk is bevonódnak egy helyzetbe, amiben kötődés és szeretet láthatatlan fonálként rajzolódik ki, miközben meg kell adniuk annak a lehetőségét, hogy az átmeneti állapot állandóra váltson jegyet.

„Nevelőszülőkhöz olyan gyerekek kerülnek, akik valamiért kikerültek a családból. A legkevésbé traumatikus az, amikor valakit nem visznek haza a kórházból. Leggyakrabban pedig valami olyan dolog éri a gyeret otthon, ami miatt nem maradhat tovább a családjában. Ekkor a nevelőszülő kap egy kisgyermeket, akinek az első élménye az volt a világról, hogy nem kellettem az anyukámnak, nem ölelt meg senki, amikor megszülettem; vagy ennél még rosszabb: éltem egy családban, ahol folyton bántottak. Ha egy ilyen gyermek megérkezik egy nevelőszülőhöz, kap egy új családot, új mintát, ahol megölelik, szeretik, fontosnak tartják. Hiszen egy pici gyerek nem tud szeretet és érintések nélkül élni. Ma már egyértelmű kimutatások vannak arról, hogy ha valaki nem kap elég szeretetet, ölelést, elváltozásokat okoz az agyban; így lesz valaki szociopata vagy pszichopata. Ez diagnosztizálható. Ha nevelőszülőhöz kerül egy gyerek, ezt a szeretetet kaphatja meg, ezáltal a nevelőszülő ugyanúgy életet ment, mint egy orvos vagy egy mentős” – mondja Gál Beatrix, a Benedetto Gyermekvédelmi Szolgálat igazgatója a Spirit fm-en is hallható #nofilter – Nők filter nélkül Köböl Anitával legújabb adásában.

Rendkívül nehéz kezelni az ezzel járó helyzeteket, hiszen nem csupán a gyermek lelkét kell gyógyítani, hanem a nevelőszülőnek is erősnek kell lennie, ugyanis a nála elhelyezett gyermeket a jelenlegi szabályok értelmében nem, vagy csak ritka esetben fogadhatja örökbe. Tehát valamikor el kell engednie azt a gyereket, akivel megszerették egymást.

„Elengedhetetlen az érzelemcsere, illetve az érzelmi tanulás. Vannak olyan nevelőszülők, akik jól tudták kondicionálni magukat, hogy elengedjék a gyerekeket. Azonban szerencsére olyan előfordul, hogy erre nincs szükség, mert ezek a kapcsolatok nagyon-nagyon hosszú időre, akár egy teljes gyermekkorra szólnak. Ugyanis sokszor a vér szerinti szülő nem mond le a gyerekéről, aki bántalmazás miatt kerül el otthonról, így nem lehet őt örökbe fogadni, vagy lemondanak róla, de olyan korban van, hogy már nem akarják örökbe fogadni, tehát a nevelőszülőnél marad. Egy 12 éves fiú például 2 éve került a rendszerbe érzelmi elhanyagolás miatt. A kisfiú nagyon jó helyen van, akár felnőtt koráig maradhat a nevelőszüleinél, de minden 2. hétvégén lélekben felkészült és várta, hogy jöjjenek a szülei látogatni, de soha mentek, ám jó ideig nem mondtak le róla. Amikor ez megtörtént, vele meg kellett beszélni, hogy örökbefogadhatóvá válik, mert így tudta meggyászolni és lezárni az előző családjával történteket. Mert különben ő továbbra is minden második héten megélte volna azt a veszteségélményt, hogy vár, de nem mennek hozzá. Ugyanis nagyon fontos kiemelni, hogy akármi is történik a gyerekkel a családjában, még ha bántalmazzák is, ő szereti a szüleit” – teszi hozzá Gál Beatrix.