Epidurális érzéstelenítés: hasznos vagy veszélyes?

Minden pillanatát átélni vagy fájdalommentesen szülni – minden kismamát ez a kérdés foglalkoztat, ahogy közeledik a szülés időpontja. Kell az epidurális érzéstelenítés vagy sem?

Az epidurális érzéstelenítést számos orvosi esetben alkalmazzák, legnagyobb ismertsége mégis a kismamák közt van, hisz ez az a módszer, amelynek segítségével elviselhetővé lehet tenni az oly gyakran elviselhetetlen szülési fájdalmakat. Ám amennyi érv szól a gerincbe adott érzéstelenítő mellett, legalább ugyanannyit találunk ellene is. Hogy hasznos-e vagy káros, mindenkinek a saját döntésére bízzuk, de néhány szemponttal segítünk meghozni ezt a döntést.

Az epidurális érzéstelenítés során a gerinccsatorna és a gerincfolyadékot burkoló agyburok közti térbe juttatják be a fájdalomcsillapító anyagot, amely így csak bizonyos területekre fog hatni, nem tompítja el a teljes testet és legfőképp nincs szükség altatásra. A hatásra legalább 15 percet kell várni, és egy adag legfeljebb 2-4 órán át tompítja a fájdalmat, egy elhúzódó vajúdás esetén érthető módon több alkalommal is szükség van az injekcióra.

Az ellenzők fő érve, hogy miközben a terhesség egésze alatt a kismamákat óva intik mindenféle fájdalomcsillapítótól és gyógyszertől, a szüléskor nagy mennyiség jut az anya (és rajta keresztül a baba) szervezetébe épp a tiltott anyagokból.

Ráadásul kétségbe vonják a módszer hatékonyságát, mert az egyéni fájdalomküszöbtől függően lehetséges, hogy nem éri el a fájdalomcsillapítás a várt mértékű hatást.

Ráadásul számos kismama úgy véli, érzéstelenítővel nem élheti át teljes mértékben a szülés minden egyes pillanatát.

A másik tábor azonban azt mondja, egy jó aneszteziológus képes úgy használni az epidurálás adta lehetőségeket, hogy a vajúdó nő érzi az összehúzódásokat, segíti a babát a világrajövetel kimerítő útján, de nem veszi el az erejét az elviselhetetlen fájdalom. Ők azok, akik azt mondják, hogy akinek a gerincérzéstelenítés mellett is kínzó görcsei vannak, azoknak épphogy nem felesleges, hanem nagyon is szükséges, mert fájdalomcsillapítás nélkül még nehezebb lenne.

Szintén mellette szól a nőgyógyászok szerint, hogy ha menet közben nem várt komplikáció lép fel és császármetszésre van szükség, egy vajúdás elejétől alkalmazott érzéstelenítés esetén azonnal hozzá lehet látni az életmentésnek, nélküle viszont további értékes perceket, sőt akár 1/2-3/4 órát is lehet veszíteni.

Az utóbbi években ráadásul annyit fejlődött az epidurálás technikája és az alkalmazott fájdalomcsillapítók, hogy tényleg csak a fájdalomérzetért felelős idegeket blokkolják, a szülés egyéb folyamataira viszont már nincs hatással.

A legújabb módszerek pedig már arra is lehetőséget adnak, hogy a vajúdó kismama saját magának adagolja egy kapcsoló segítségével a fájdalomcsillapító mennyiségét, természetesen a szakképzett egészségügyi személyzet felügyeletével, de ezáltal azokban az időszakokban, amikor enyhébb a természetes fájdalom, a gyógyszerből is kevesebbet kell az anya szervezetébe juttatni, szemben a hagyományos módszerrel, amikor állandó szinten tartják és időről időre ismétlik a beadott fájdalomcsillapítót.

Számít az is, hogy mikor kapja meg a kismama az első adagot, mert ha túl korán kezdik el a fájdalomcsillapítást alkalmazni, az a vajúdás időtartamát lelassíthatja – de egy tapasztalt aneszteziológus ebben is segítségünkre lehet. Nem érdemes tehát teljesen elzárkózni előle, de mindenképp részletes beszélgetést igényel a kismama és a szülész között, hogy eldőljön, epidurálással vagy anélkül folyjon le a szülés.

Forrás: