Párkapcsolat vagy önállóság?

Sokféleképpen lehet élni, szokták mondani. Azonban az ember társas lény, és alapvetően szüksége van valakire, akivel megoszthatja az életét. Mégis vannak az életben olyan időszakok, amikor az önállóság kialakulásához nem árt, ha kicsit egyedül vagyunk.

Az önállóság kialakulása

Ha jól belegondolunk, az életünk első 18 éve azzal telik, hogy megtanulunk egyre önállóbbakká válni. Egy kisgyerek életképtelen a szülei, gondozói nélkül, majd ahogy nő, egyre több olyan terület lesz az életében, amelyekben egyedül is képes létezni.

Képes lesz egyedül iskolába járni, egyedül tanulni, illetve arra is, hogy egyedül, önállóan alakítson ki kapcsolatokat, barátságokat.

Kamaszkorban aztán hirtelen megnő az önállóságra való igény, a kamasz úgy érzi, a szülei csak akadályozzák. Ezért lázadni kezd, mindent megtesz, hogy végre átélhesse, képes a szülei nélkül is létezni. Sok szülő ezt nem nézi jó szemmel, pedig nagyon fontos, hogy már ebben a korban meglegyen az önállóság stabil érzése.

Egyre több dologban kell önállóan dönteni is, hogy csak a továbbtanulást említsük. Még ha segítenek is a szülők, fontos, hogy a fiatal maga válassza ki, mivel szeretne foglalkozni az életében, mit szeretne tanulni, mi érdekli. Ha nem alakul ki az önállóság érzése, és mindig másra hallgat, más utasításait követi, egyszer csak azt veszi észre, hogy nem a saját életét éli.

A párkapcsolatban

Ha valaki azt szokta meg a szüleitől, hogy nem engednek neki önállóságot, folyton irányítani próbálják, a párkapcsolatban végre megélheti, hogy nem kell engedelmeskednie a másiknak.

Csakhogy nem ritka jelenség, hogy valaki ugyanazt teszi a párjával is, mint amit megtanult a szüleitől.

Talán állandóan lázad, és semmiben sem hagy beleszólást a párjának, mondván, ő önálló akar lenni. Vagy lehet éppen az ellenkezője, alapvetően passzív, képtelen kezdeményezni egy tevékenységet, azt várja – gyakran tudattalanul – hogy a másik irányítsa, megmondja, mit kellene tennie.

Vagyis a szüleivel le nem játszott játszmák elkezdődnek, és addig tartanak, amíg a másik hagyja, nem lesz elege.

Párkapcsolatban is önállóan

Akkor mondhatjuk, hogy egy párkapcsolatban két felnőtt ember vesz részt, ha nem lesz kérdés, hogy képesek-e bármikor önállóan is létezni.

Vagyis ha adódik egy olyan helyzet, hogy az egyik elutazik, esetleg megbetegszik, vagy csak kevesebbet ér rá, akkor a másik képes önállóan élni az életét, gondoskodni magáról. Ha azt éli meg, hogy képtelen, mert egy csomó dolgot nem tud, – mindig a másik intézte – akkor ezt az érzést összekeverheti a valódi, érzelmi hiánnyal.

Ugyanis az természetes, hogy hiányzik a másik jelenléte, a szeretete, de nem azért, mert nélküle nem tudom bekapcsolni a fűtést, vagy kivasalni az ingeimet.

Sajnos gyakran „Nem tudok nélküle élni”! – kijelentés mögött szó szerint arról van szó, hogy képtelen az illető felnőtt, önálló életet élni a másik nélkül.

Önállóság vagy függés

Két önálló ember párkapcsolata érzelmileg sokkal kielégítőbb lehet, mint a kölcsönösen függő, önállótlan emberek kényszeres egymásrautaltságán alapuló kapcsolatok. Ők azok, akik szenvednek ugyan egy kapcsolatban, de képtelenek szakítani, mert képtelenek önállóan élni. Számukra igazi kihívás lenne megtanulni végre egyedül, felnőtt módjára is élni, de ezt a nehezebb utat nem szívesen vállalják.

Nem arról van szó, hogy önállóan vagy párkapcsolatban élünk -e, hanem arról, hogy mennyire függünk valakitől, ha párkapcsolatban vagyunk vele. Itt természetesen bizonyos érzelmi függés természetes, és egy jó kapcsolatban függnek egymástól a felek, de nem mindegy, hogy milyen mértékben.

Ha például túl meghatározó az anyagi függőség, kiszolgáltatottabbnak, gyengébbnek élheti meg magát az egyik fél, és olyan rossz kompromisszumokba is belemehet, amelyek számára előnytelenek lélektanilag.

Szakítás után

Egy szakítás után mindenkinek nehéz kialakítani egy új életet, de az alapvetően önálló emberek sokkal sikeresebbek ebben. Hiszen vannak saját barátaik, saját hobbijuk, képesek önállóan programokat szervezni, ismerkedni. Éppen ezért talán érzelmileg is gyorsabban „regenerálódnak”, hiszen nem terhelődik meg a szakítás még azzal is, hogy most kell megtanulni önállóan létezni.

Igyekezzünk az élet minden területén önállóak lenni. De ne azért tegyük, mert egyedül akarunk majd életünk végéig élni, hanem éppen ellenkezőleg: ha megtaláljuk a párunk, azt éljük majd át, hogy két önálló ember lelkileg egymásra talált.

Forrás: https://napidoktor.hu/