Egészséggazdasági Monitor 2011-02-07 Kórkép Megosztás: Tweet A GfK Hungária és a TÁRKI Társadalomkutatási Intézet most induló, közös kutatásában a teljes hazai egészséggazdaság nyomon követését célozza meg. A GfK Hungária és a TÁRKI Társadalomkutatási Intézet által közösen rendezett mai Egészséggazdasági Monitor konferencián bemutatásra került a két vállalat most induló, közös vizsgálata, az Egészséggazdasági Monitor. Az elhangzott előadásokon többek között szó esett a magyar lakosság öngondoskodási attitűdjéről, a növekvő egészségfogyasztás nemzetközi és hazai trendjeiről és arról is, hogyan juthatnak hozzá a páciensek az egészséget szolgáló hiteles információkhoz. A kétezres évek első évszázada többek között az egészséggazdaság forradalma lesz, amely ezt a területet a világgazdaság motorjává teszi. Ennek alapja egyrészről a technológia fejlődése – különösen a biotechnológia, az idegtudományok és a pszichológia eredményei révén -, másrészről a fogyasztói igények teljes egészség iránti erősödése, a test-lélek-szellem egység elérése. A becslések szerint az évszázad második felére a teljes fogyasztásunk jelentős része, akár fele lehet egészségcélú. A lakosság fogyasztásról szóló döntéseit egyre nagyobb mértékben befolyásolja, hogy milyen mértékben szolgálja az a saját vagy családja egészségét, amelynek következtében a mai fogyasztási struktúra jelentős mértékben átalakul a következő években. Új termékek és szolgáltatások, de még inkább új üzleti modellek jelennek meg az egészség iránti igény kiszolgálására. Ebben a folyamatban a közfinanszírozott egészségügy is megváltozik. Egyrészt az egészséggazdaság szerves részeként a többi szolgáltatáshoz hasonlóan ügyfélközpontúvá válik a mostani technológia-központúság helyett, másrészt csak bizonyos jól körülhatárolható feladatok, szolgáltatások megvalósítására tud vállalkozni és nem tud felelősséget vállalni az emberek egészségéért. A legújabb elképzelések szerint az egészséggel kapcsolatos termékek és szolgáltatások esetében a legfontosabb a legmagasabb szintű társadalmi hasznosság elérése lesz, amelyben a profitorientált, az állami és a civil szervezetek közös, egymással együttműködő értékteremtése nyújtja a legtöbbet minden résztvevő számára. „Bár az irány és a főbb tendenciák jól látszanak, a konkrét megvalósítási módok, az üzleti modellek és a finanszírozási megoldások, valamint az értékteremtési formák részletei még kidolgozásra várnak. Ebben kíván mostantól az egészséggazdaság valamennyi hagyományos és új belépője számára állandó partner lenni az Egészséggazdasági Monitor, illetve a GfK Hungária Piackutató Intézet és a TÁRKI Társadalomkutatási Intézet” – mondta el dr. Lantos Zoltán, egészséggazdasági szakértő, a GfK HealthCare ügyfélkapcsolati igazgatója. „A most induló közös, folyamatos kutatás a teljes hazai egészséggazdaság nyomon követését célozza meg. A vizsgálatsorozat pontos képet ad valamennyi döntéshozó, piaci szereplő számára az egyes termék- és szolgáltatáscsoportok méretéről, jellemzőiről, a közfinanszírozott és magánfinanszírozott szolgáltatások igénybe vételének dinamikájáról, ezen szolgáltatások elfogadottságáról, a lakosság egészséggel kapcsolatos attitűdjeinek, szokásainak, viselkedésének változásáról” – tette hozzá Dr. Rudas Tamás, a TÁRKI tudományos igazgatója. Felméréseink alapján a lakosság elvárása és az egészségügy teljesítménye között jelentős különbség figyelhető meg a páciensek véleménye szerint, amely jól mutatja a változtatás iránti igényeket. Az emberek legnagyobb részének (69%) véleménye szerint a gyógyítás szempontjából az a legmegfelelőbb, ha az orvos és a beteg egyenrangú félként működnek együtt a gyógyítás érdekében. Jóval kevesebben gondolják (25%), hogy az orvos irányítson, és a beteg feladata, hogy betartsa az utasításokat. Odáig pedig még kevesen jutottak el (4%), hogy a beteg az egészségügyi szolgáltatás vásárlója, az orvos pedig szolgáltatást nyújt a számára. Ezzel szemben a mindennapi gyakorlatban a legtöbbször azt tapasztaljuk páciensként, hogy az orvos irányít, és azt várja a betegtől, hogy betartsa az utasításait (51%). Jóval ritkább, amikor az orvos és a beteg egyenrangú félként működnek együtt a gyógyítási folyamat során (29%). Érdekes módon az elvártnál viszont gyakrabban fordul elő, hogy a beteg az egészségügyi szolgáltatás vásárlója, az orvos pedig szolgáltatást nyújt (12%). Az emberek csak kisebb részének (45%) van az ismerősei között olyan orvos, akire biztosan számíthat, bármi is történik. Ez az arány jelentős különbséget mutat a végzettség szerint. Az alacsonyabb végzettséggel rendelkezők jóval kiszolgáltatottabbak ebből a szempontból is. Alig több mint egyharmaduk (39%) számíthat biztosan egy orvosra, a középfokú végzettségűeknél már felerészben (49%) van ilyen támasz, míg a felsőfokú végzettségűeknél már közelít a kétharmadhoz (59%) azok aránya, akik nagyobb biztonságban érezhetik magukat, hiszen van ismerős orvos a környezetükben. Forrás:
