Van még időnk a Föld megmentésére?

Szegénység, fenntarthatatlan életmód és népességnövekedés

Sok, környezetéért aggódó ember tehetetlennek érzi magát, amikor az élővilág pusztulásával, a fajok kihalásával, a környezetszennyezéssel és a klímaváltozással szembesül – véli Jane Goodall. Nekik azt üzeni, hogy igenis számít, mit tesznek, ugyanis ha elég embert sikerül meggyőzni arról, hogy belegondoljon mindennapi döntéseinek következményeibe – például, hogy amit vesz, annak előállítása okozott-e szenvedést állatnak vagy embernek –, akkor van remény tenni a bolygót elpusztító, fogyasztásra épülő világgazdasági berendezkedés ellen.

„Három nagy probléma van, és mindegyik megoldhatatlannak tűnik. Az első a szélsőséges szegénység. Ugyanis ha igazán szegény vagy, kivágod a fákat vagy elpusztítod a környezeted, mert így próbálsz megélhetést teremteni magadnak, gabonát termeszteni vagy valamiféle nyersanyagot árusítani. Ha pedig városban laksz, rákényszerülsz, hogy mindenből a legolcsóbbat vedd, ami rendkívül pusztító módon is készülhetett” – magyarázta a környezetvédő, hangsúlyozva: az igazán szegényektől nem várható, hogy az élővilágért aggódva etikai döntésként gondoljanak betevőjük megszerzésére.

„Egyrészt tehát probléma a szegénység, másrészt az a többségünk fenntarthatatlan életmódja is. Szintén fenntarthatatlan, sőt, szinte erkölcstelen a nagyon gazdagok életmódja. Végül probléma az emberiség lélekszámának növekedése is. A klímaváltozás közvetlen következménye ennek a három, együttesen ható tényezőnek” – mondta Jane Goodall, aki szerint az emberiség képes a Föld élővilágának megmentésére, a kérdés csupán az, hogy maradt-e még ideje rá.

Minden élőlénynél jobban hasonlítanak ránk

A főemlőskutató pályájáról mesélve felidézte, hogy élete egyik legmeghatározóbb pillanatként tartja számon, amikor a gombéi dzsungelben az általa megfigyelt egyik csimpánz a félelmét hátrahagyva először közelítette meg, evett a kezéből, és hagyta, hogy kövesse őt az erdőben.

„A csimpánzok minden más élőlénynél jobban hasonlítanak ránk. Akár 60 évnél is tovább élnek, személyiséggel és hozzánk hasonló érzelmekkel bírnak, valamint képesek eszközöket készíteni és használni” – mondta. Hozzáfűzte: az emberi kultúra a definíciók szerint olyan viselkedésminta, amely úgy öröklődik egyik generációról a másikra, hogy a fiatalok megfigyeléses tanulással sajátítják el azt az idősebbektől. Ugyanígy működik az eszközhasználat a csimpánzoknál is, vagyis mondhatjuk, hogy egyfajta primitív kultúrával rendelkeznek.

Jane Goodall arról is beszélt, hogy bár korábban valóban többet tudhatott mindenki másnál a csimpánzokról, ma már nem sorolja magát a legjelentősebb szakértők közé, viszont továbbra is próbál lépést tartani a legújabb kutatási eredményekkel. Mint fogalmazott, az őt követő kutatók már mindent tudnak, amit ő tudott, de emellett számos újdonságot is megtanulnak.

A 82 éves etológus azt is elmondta, hogy azért folytatja környezetvédelmi tevékenységét, mert úgy érzi, egyrészt annyi mindent kapott a csimpánzoktól, hogy igyekszik visszafizetni a tartozást, másrészt felelősséget érez unokái jövőjéért, miközben a világ láthatóan hatalmas bajban van.

Forradalmasította a főemlőskutatást

Louis Leakey régész-antropológus ösztönzésére Jane Goodall 1960 júliusában látott munkához a mai Tanzánia területén található Gombéban, ahol állhatatosan kereste a csimpánzok társaságát. A kutatónő 1960 őszén tanúja volt, amint az egyik csimpánz ágakat gallyazott le, hogy segítségükkel termeszeket halásszon ki egy termeszvárból. Ez volt az egyik legfontosabb felfedezése, mert egészen addig a tudósok úgy gondolták, hogy az ember az egyetlen, szerszámok készítésére és használatára képes faj, ő pedig a saját szemével látta ennek cáfolatát.

Jane Goodall a Remény születése című előadásán a budapesti Tüskecsarnokban

Jane Goodall a tudományos konvenciókat figyelmen kívül hagyva, a kívülről jött ember nyitottságával forradalmasította a főemlőskutatást. 1965-ben mentora, Louis Leakey jóvoltából egyetemi tanulmányok nélkül doktorálhatott etológiából a Cambridge-i Egyetemen. 1967-től 2003-ig a Gombéi Természetkutató Intézet igazgatója volt.

Előadásai hatalmas népszerűségnek örvendenek világszerte, legutóbbi könyve A remény magvai címmel 2015-ben jelent meg magyarul. 1977-ben megalakította a Jane Goodall Természetkutató Intézetet. A környezetvédelembe a jövő nemzedékeit is bevonva 1991-ben Tanzániában létrehozta a fiatalok környezettudatos nevelését célzóRügyek és gyökerek hálózatát, amelynek munkájában a világ mintegy 100 országában vesznek részt fiatalok és gyerekek. Magyarország 2006-ban, a Rügyek és Gyökerek Egyesület megalakításával csatlakozott a hálózathoz, amely 2010 óta Jane Goodall Intézet néven folytatja tevékenységét.

A főemlőskutató számtalan díj és elismerés birtokosa, 2002 óta az ENSZ békenagykövete, 2003-ban megkapta az Asztúria Hercege díjat, 2004-ben pedig a Brit Birodalom Rendjének lovagja lett.