Háztervezés kisokos építkezőknek – 1. rész 2012-07-25 Blog Megosztás: Tweet A házépítés nem egyszerű feladat, még a szakembereket is gyakran próbára teszi. Számtalan kérdés merülhet fel az építkezés előtt, alatt és után. Kétrészes cikksorozatunk első cikkében most megismerkedhetünk a jó építőmester kiválasztásának alapelveivel. A potyakonzultációktól a kiviteli tervekig – kisokos építkezőknek. Milyen tervekre van szükség? Mennyiért, milyen sorrendben készülnek? A főbb tudnivalók: Mi alapján válasszunk építészt? Elsősorban ne a munkadíj, hanem a referenciamunkák legyenek irányadóak! Az építészek szívesen terveznek "stílusukban", általuk preferált építészeti irányzatba illő épületet, így korábbi munkáikat mindenképp érdemes feltérképezni. A gyakorlat teszi a mestert – népi építészeti jellegzetességeket felvonultató családi ház tervezésével lehetőleg ne olyan építészt bízzunk meg, aki modern, városi lakások tervezésében járatos, mint ahogy energiatakarékos épület, passzívház tervezését sem célszerű olyan építészmérnökre bízni, akinek hiányosak ebbéli ismeretei, vagy nem elkötelezettje a „zöld irányzatoknak". (Persze egy tapasztalt építész majd’ minden feladattal megbirkózik, nem kizárható, hogy kiváló terveket ‘szállít’, mégis érdemes olyan szakemberrel szerződni, aki nem először próbál megfelelni az adott építtetői elvárásoknak.) A haverunk az építészünk? Érdemes arról a helyzetről is szólni, amikor az építtetőnek nem nagyon kell keresgélnie, mert van(nak) tervező(k) a családban, a baráti, ismeretségi körben. Szinte minden építész első referenciamunkái között fellelhetők olyan tervek, amelyeket ismerőseinek készített. Az ismeretség – bizalmi kapcsolat – előnyt jelenthet, akár fogorvos, akár ügyvéd, vagy építész legyen a szakember, akire szükségünk van, de az sem zárható ki, hogy a közös munkából kellemetlenségek adódnak (munkadíjas kontra szívességi vállalás). Az alapvető építtetői szempontokat ez esetben is szem előtt kell tartani (lásd fentebb: tervező által követett építészeti irányzat, referenciamunkák, építtetői vélemények). A barátság, ismeretség jó alap a közös munkához, de írásbeli szerződést ez esetben is kell kötni, fixálva a határidőket, a munkadíjat, a fizetési feltételeket. Ha jó építész, vagy ismerős építész közül kell választani, a jót válasszuk! (Ha az ismerős jó építész, nincs min hezitálni.) Infóvadászat: maratoni potyakonzultációk A tervezővel folytatott első személyes konzultáció alkalmával általában felmérhető, hogy van-e esély a közös munkára. Az építtetők információgyűjtés szándékával több építészt, gépészmérnököt, kivitelezőt stb. felkeresnek. A szakemberek többsége ilyen alkalmakkor nem számol fel óradíjat, ugyanakkor sok hasznos információval látják el a potenciális ügyfeleket. Előfordul, hogy az építtető megfeledkezik az etikettről, s akár 2-3 órán át "feltartja" a szakembert. Az ingyenes konzultáció lehetőleg ne tartson egy óránál tovább! Természetesen más a helyzet, ha egyértelmű a megbízási szándék, vagy már létrejött a megállapodás. Baj akkor van, ha a tervező nem kérdez Az építtető és tervező között – ideális esetben – bizalmi kapcsolat alakul ki. A mérnök munkája során temérdek privát információ birtokába jut. A család anyagi helyzetéről éppúgy tudomást szerez, mint a család belső dolgairól: a háziasszony, a családfő, a gyerek(ek) kedvenc időtöltéséről stb. Mielőtt az építész nekilát a tervezésnek, kérdések sorát intézi a családhoz – nem kell emiatt feszengeni, ez az elvárható viselkedés. Akkor van "baj", ha a tervező nem kérdez. Egy jó építész nemcsak az építtető igényeit, a család életmódját térképezi fel, de a tervek megvalósításának korlátjaira is figyelmeztet, vagy ellenkezőleg: olyan plusz lehetőségekről tájékoztat, amelyek elkerülték az építtető figyelmét. Optimális esetben három ‘vezérelv’ ölt testet a házban: a hely-telek adottságai, az építtető igényei, illetve az építész szakmai ambíciói (például jellegzetes tömegformálás és energiahatékony kialakítás). Tervezési fázisok és a piszkos anyagiak Az építésszel kötött megállapodás alapvetően három tervezési fázisra vonatkozik: a vázlatterv készítésére (előkészítő terv), az engedélyezési, illetve a kiviteli tervkészítésre. Mindegyik munkafolyamat más-más szempontokat helyez előtérbe, bár az egyes tervek között vannak átfedések. A megállapodás létrejöttekor – annak részeként – célszerű a tervezési munkadíjban megállapodni. Kirívóan eltérő díjszabásokkal lehet találkozni, előfordul, hogy az építésziroda „csak” azért viszi le az árat, hogy megszerezze a számára értékes referenciamunkát, így a gyanúsan olcsó díjszabásnak nem szabad bedőlni, több egyéb szempontot is mérlegelni kell! A Magyar Építész Kamara (MÉK) weboldalán elérhető a tervezők névjegyzéke, s többek között az is látható a listában, hogy adott szakember melyik megyében tevékenykedik. A MÉK honlapján a tervezői díjszabás számításához is találnak iránymutatást az érdeklődők. A kamara az épülettípusokat különféle díjosztályokba sorolja. A kamara ajánlása szerint például egy 120 négyzetméteres családi ház esetében tervezési díjként a nettó bekerülési költség mintegy 9,5 százalékát lehet elkérni a színvonalas tervezési munkáért – minél kisebb a ház, annál magasabb a tervezési díjszázalék. A gyakorlat általában az, hogy az építészek a MÉK ajánlott díjszabásánál többnyire kevesebbet kérnek, a kamara szerint az ajánlott díjhoz képest legfeljebb 30-40 százalékos eltérés indokolható. A MÉK weboldalán található díjszámítási excel táblázatot minden építtető könnyedén tudja használni. A tervezési díjat általában három részletben kapja meg a tervező. A kamara ajánlása szerint a vázlattervre, azaz az előkészítő tervezésre az össz tervezői díj 15 százaléka fizetendő ki, az engedélyezési tervkészítés a díj 30 százaléka, a kiviteli terv pedig a díj 55 százaléka. A tervezési díj első ránézésre tisztes összegnek tűnik, ám ezen osztoznia kell az építészmérnöknek a szakági társtervezőkkel – statikus, épületgépész, épületvillamossági tervező stb. -, akik mind az engedélyezési, mind a kivitelezési tervek összeállításában közreműködnek. Ha a tervezők a kivitelezésben is részt vesznek, a műszaki, pénzügyi felügyeletért, a műszaki átadás-átvételben való közreműködésért további munkadíjat kérhetnek, melynek ajánlott mértéke az össz bekerülési költség 2,2 százaléka. Forrás:
