Állati jó farsangi álarcok

Itt a farsang, áll a bál! Nem mulatság a mulatság (állati) jó farsangi álarcok nélkül.

Minden év februárjában elérkezik az év számomra legrettegettebb ünnepe: a farsang. Nem tehetek róla, nem szeretem. Már kiskoromban sem volt a kedvencem, mindig is utáltam, hogy be kellett öltözni valaki másnak, mint aki én vagyok. Voltam egyebek között indiánlány, hirdetőoszlop, kertész – mindegyiket a pokolba kívántam, pedig szegény édesanyám és nagymamám mindegyik jelmezembe szívüket-lelküket beleadták.

A karneváli időszakot továbbra se szeretem, de nagycsaládos anyaként muszáj erőt venni magamon, mert nem vehetem el a gyerekek kedvét, akik viszont rajonganak érte, alig várják az iskolai, óvodai mulatság napját.

Nagyon sok maskarát kipróbáltunk az évek során: szakács, király, lovag, oroszlán, csiga, betörő, pingvin, spenót, Piroska, Minnie egér, szőlő, oroszlán, elefánt, zebra, bűvész. Én ezen a téren is az egyszerűség híve vagyok… olyan ék módjára. A kiválasztott jelmez akkor jó, ha az otthoni ruhatár alapdarabjaiból megoldható, maximum egy-két kiegészítő szükségeltetik a tökéletes álca megalkotásához.

Persze mikor máskor ütközne ki az elképzelés és a megvalósítás közötti – máskor könnyűszerrel bevehető, most bezzeg mérhetetlennek tűnő – szakadék, mint farsang idején?! Ennek legjobb példája, hogy Nagyfiú egyszer hópárduc szeretett volna lenni, én viszont még elméleti szinten sem tudtam megküzdeni a feladattal, pedig még a biosz könyvet is felütöttem, hogy megnézzem magamnak azt az állatot.

Miután megnéztem, önkényesen úgy döntöttem, hogy betörőt faragok farsangra Nagyfiúból. A jelmez alapja a hosszú, fekete jégeralsója és felsője volt. Dekorgumiból kivágtam egy fekete álarcot, a derekára egy szélesebb gumiból övet készítettem, erre akasztottam fel a szintén dekorgumiból készített álkulcsokat, a fejére pedig megkapta Férj kinőtt, fekete, kötött sapkáját.

Nagyon elégedett voltam magammal, de Nagyfiú nagyon utálta, nem is akarta felpróbálni sem. A mulatság napján szó szerint úgy kellett a suli kapuban rátukmálni a maskarát rejtő zacskót, hogy vigye azért csak be… Az soha nem derül ki, hogy hópárducként milyen eredményt volna el, de az én “béna alkotásommal” megnyerte a jelmezek közötti osztályversenyt… azóta mindig ezzel példálózom, ha valamelyik gyerek épp leszólni készülne valamelyik agyszüleményemet.

Álarcokkal eddig nem nagyon próbálkoztam, mert azt valahogy még nehezebben megvalósíthatónak tartottam, mint egy jelmezt. De Középső és Négyes megmakacsolta magát és kijelentették, hogy ők maszkos szuperhősök akarnak lenni. Na, tessék…! Szuperhősöknek pedig szuperanya dukál…, ugye? Úgyhogy összekaptam magam és minden létező kreativitásomat, aminek néhány egyszerű, letölthető, nyomtatható, személyes felhasználásra készült álarc sablon lett az eredménye, amely most csak rád vár. A LETÖLTÉSHEZ KATTINTS IDE!

Nem kell hozzá más, csak (erősebb) papír, olló, ragasztó és néhány színes filc, ceruza vagy vízfesték és kezdődhet a mulatság.

Tippek

a madár álarc alapsablon, bármilyen madárhoz jó lehet, minden a díszítéstől függ: mi bagolynak használtuk (a szeme köré krepp papírból készítettem egy többrétegű, aprólékosan bevagdosott kört, hogy borzas legyen, illetve dús szemöldököt is ragasztottam rá)
szuperhősök nem csak a fiúk lehetnek (elő a rózsaszínű, lila filcekkel!)
ha arcfestékre is szükséged van, azt is lehet házilag készíteni (hozzávalók: 1 kávéskanál kukoricaliszt, 1/2 kávéskanál arckrém, 1/2 kávéskanál víz, ételfesték; keverd össze a lisztet a krémmel, folyamatosan adagold hozzá a vizet és egy csepp ételfestéket, ne legyen folyékony, mert híg festékkel nem lehet dolgozni… a maradék jól eláll kisebb bébiételes üvegben FONTOS: végezz bőrpróbát a kézfejeden az esetleges kellemetlen reakciók megelőzése érdekében)

Jó szórakozást!

Forrás: Mom with Five