A negatív gyerekkori élmények élethosszig tartanak

A kisgyermekkor a legérzékenyebb és legsérülékenyebb életszakasz. A gyermekkorban átélt korai tapasztalatok fontos hatással bírnak a személyiség fejlődésére, a testi és lelki egészség alakulására.

Mára egyértelműen kimutatható, hogy a gyermekkor során tapasztalt negatív, stresszteli élmények, elsősorban a gyermekkorban tapasztalt krónikus stressz, káros hatással bírnak a felnőttkori egészség alakulására és fontos szerepet kapnak a szenvedélybetegségek kialakulásában.

Az Májbetegekért Alapítvány szervezésében konferenciát tartottak „A negatív gyermekkori élmények hatása a szenvedélybetegségek kialakulására és a megelőzés lehetőségei” elnevezéssel, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság KAB-ME-18-KMR-C számú programjából származó támogatás segítségével. A konferencia legfőbb célja a társadalom figyelmének felhívása a szenvedélybetegség megelőzésére, és az annak hátterében húzódó negatív gyermekkori élmények feltérképezésére és leküzdésére.

A témában 1998-ban született az első átfogó kutatás, amit a szerzők – Felitti és Anda professzorok – Adverse Childhood Experiences (ACE) Study (Káros Gyermekkori Élmények (ACE) Kutatás) néven publikáltak. A gyermekkor során átélt negatív tapasztalatok egészségre gyakorolt káros hatásait elemző amerikai vizsgálat több mint 17 ezer fő válaszain alapult és a negatív gyermekkori élmények, vagyis az ACE-k hét kategóriáját vizsgálták: pszichológiai, fizikai- és szexuális abúzus, az anya elleni erőszak, olyan személlyel élni egy háztartásban, aki szenvedélybetegségben vagy pszichiátriai betegségben szenved, öngyilkosságot követett el, vagy börtönben volt. A kutatás ezzel mind az abúzus, mind az elhanyagolás, mind pedig a szülők súlyos betegségének vagy kriminális életvitelének potenciális stresszkeltő hatásait is vizsgálta.

A vizsgálat megdöbbentő eredményekkel zárult: mindössze a válaszadók egyharmada nem számolt be egyetlen gyermekkorban átélt negatív élményről sem, viszont a megkérdezettek több mint fele legalább egy negatív gyermekkori élményről-, egynegyedük több mint kettőről, 6,2 %-uk pedig négy vagy több ACE gyermekkori tapasztalatáról számolt be

Ráadásul a tapasztalatok szerint a negatív gyermekkori élmények halmozódnak, ugyanis ha egy vizsgálati személy gyermekkorában egy, bármelyik kategóriába tartozó negatív élményt átélt, 87% volt annak a valószínűsége, hogy legalább egy másik kategóriába tartozó ACE-t is elszenvedett gyermekkora során.

A gyermekkorban megtapasztalt ACE-ek és a felnőttkori egészségkárosodás között szoros összefüggések voltak kimutathatók: azok a válaszadók, akik gyermekkoruk során halmozottan tapasztaltak meg ACE-eket, életük későbbi szakaszaiban több egészségügyi kockázattal rendelkeztek. A négy vagy annál több ACE-t elszenvedők körében – az egy ACE-t sem átélő válaszadókkal összehasonlítva –12,2-szerese volt az öngyilkosság elkövetésének-, 7,4-szerese az alkoholbetegség kialakulásnak, valamint 10,3-szorosa a problémás droghasználat kialakulásának kockázata.

Az amerikai közegészségügyi szervezet a Centers for Disease Control and Prevention (CDC) szemléltető ábrája szerint az ACE-ek az alábbi egészséget veszélyeztető állapotokkal állnak tudományosan igazolható összefüggésben:Ez az összefüggés a negatív élmények „halmozódásra” is igaznak bizonyult, ugyanis minél több negatív élmény mutatható ki valakinél gyermekkorában, annál nagyobb eséllyel alakul ki nála felnőttkorára problémás alkohol- és illegális drogfogyasztás, vagy függőség. Fontos eredménye a kutatásoknak, hogy az ACE-k nem csak halmozódnak, de át is adódnak, szülőről gyermekre, majd az ő gyermekeikre.

A konferencián Dr. Makara Mihály bemutatta a témában született hazai vizsgálatok első eredményeit. Ezekben hangsúlyosan szerepelnek a drogfogyasztók adatai, de a vizsgálatban megjelentek az alkoholfogyasztás következtében létrejött májkárosodásban szenvedő betegek adatai is.

Az eddigi hazai vizsgálati eredményekből is jól látszik, hogy a gyermekkori negatív élmények (ACE) a szenvedélybetegekben halmozottan fordulnak elő, és a gyermekkori negatív élmények halmozódása számos negatív következménnyel jár a felnőttkori életben. A negatív gyermekkori élmények számának emelkedésével egyenes arányban nőtt az egyedül élők aránya, az öngyilkossági gondolatok és az öngyilkossági kísérletet elkövetettek aránya is. A magyar adatok alapján kiderült, hogy a súlyos negatív gyermekkori élményben nem részesült csoporthoz képest, akik 6 vagy annál több kategóriában részesültek súlyos negatív gyermekkori élményekben, azoknak közel harmincszoros esélye van szenvedélybetegségek kialakulására!

A negatív hatások komplexitását jól mutatja az a magyar adat is, miszerint a többszörös (6 vagy annál több negatív gyermekkori élmény) negatív gyermekkori élmény tizedére csökkentik a felsőfokú végzettség megszerzésének esélyét.

Az elszenvedett traumák miatti tanulási és magatartászavarok már az iskoláskorban megjelennek, de jellegzetesen a kamaszkorban csúcsosodnak ki a rizikó-magatartás formák, illetve alakulnak ki a káros szenvedélyek, melyek a betegségekhez és végül a korai halálozáshoz vezetnek. Ilyenformán az ACE-ek a felnőttkori szenvedélyproblémák jelentős rizikótényezőjének tekinthetők azáltal, hogy biológiai, pszichológiai és szociális értelemben egyaránt sérülékennyé teszi az azokat elszenvedő személyeket a későbbi szenvedélyprobléma kialakulására.

Az előadók beszámolnak arról, hogy vizsgálataik kimutatták, hogy a folyamatos korai traumatizációnak kitett gyermekek olyan súlyos sérüléseket szenvednek, melyek agyszöveti károsodásokat okoznak. (Itt nem egy nagy traumát elszenvedett csecsemőről, vagy kisgyermekről van szó, hanem olyanokról, akik folyamatos traumatizációnak vannak kitéve elsősorban gondozóik, szüleik által.) Mindezt igazolható volt a súlyos magatartászavarokkal küzdő, antiszociális, drogos és egyéb deviáns gyermekeknél/serdülőknél.

Az hogy az ACE-k nyomán kialakuló kóros magatartásformák betegségekhez vezessenek megelőzhető, így nem csak a gyermekkori traumák hatalmas összegeket felemésztő költségvonzatai csökkenthetőek (pl. munkaképtelenség, rövid ideig tartó munkaképesség, szociális segélyek, megnövekedett egészségügyi ráfordítás, bűnözés, büntetés végrehajtás, korai halálozás, stb.), de növelhető a gyermekkori negatív élményeket elszenvedő személyek jelenkori jóléte, élettel való elégedettsége és munkaképessége is

A fejlődés követése már a magzati és újszülött kortól feladata az egészségügyi és szociális – gyermekvédelmi alapellátásoknak, a házigyermekorvosi, védőnői és gyermekjóléti tevékenységnek. A „rizikószűrés” – a körülmények mérlegelése, gondozási terv készítése, partneri – bizalmi viszony kialakítás és működtetése, intervenció mérlegelése és megszervezése, támogató szolgáltatások bevonása mind hatékony eszközei lehetnek a megelőzésnek és beavatkozásnak is. E munkának módszertani szempontból egységesen, de személyre szabottan kell történnie, amit jogszabályok, irányelvek, módszertani útmutatók segítenek

Mindehhez a szakemberek továbbképzésére, esetmegbeszélésekre, szupervíziós lehetőségek megszervezésére van szükség, de a korszerű digitális technika eszközei is segíthetik a hatékonyabb munkavégzést, a szakmai megerősítést. Az előadók arra is rámutattak, hogy sajnos a tartós szakemberhiány nemegyszer túlterheli az ellátórendszereket, akadályozza a minőségi és hatékony munkát – sokszor épp a leghátrányosabb térségekben.

Forrás: https://napidoktor.hu/index