Merre nézzen a baba? 2015-08-05 Babaváró, Blog Megosztás: Tweet Egy neves gyermek-egészségügyi szakember szerint, azok az anyák, akik arccal előre fordítva hordják magukon a gyereküket, kegyetlenek és önzőek, hasonlóan azokhoz, akik a babakocsiban is maguknak háttal tolják őket. Cathrine Fowler, a Sydney Egyetem professzora úgy véli, a kicsik – egészen egyéves korukig – rettegnek, ha akár a kenguruban, akár a babakocsiban szüleiknek háttal kell utazniuk. A zsúfolt utcákon, bevásárlóközpontokban számtalan olyan izgató, félelmetes helyzettel szembesülnek ezek a csecsemők, aminek csupán a szívtelen szülők képesek kitenni őket. Az ellenzők szerint azonban a kicsik számára, főleg ha már elmúltak három hónaposak, unalmas, ha csupán az anyukájuk arcát látják, ezért hordják őket a külvilág felé fordítva. Robin Barker szülésznőnek az a véleménye, ha a csecsemőt szeretik és megfelelően táplálják, semmi jelentősége sincs annak, hogy merre néz sétálás közben. Szerinte épp elég dologgal frusztrálják a szülőket, felesleges bennük még emiatt is bűntudatot kelteni. Fowler professzor a véleményét egy 2008-ban a Dundee Egyetemen készült tanulmányra alapozza, amely kimutatta, hogy a szüleiknek háttal utaztatott kisgyerekek lassabban fejlődnek és felnőttkorukra nyugtalanabbá, feszültebbé válnak. Az ilyen gyerekek nehezen hívják fel magukra szüleik figyelmét és ritkábban is beszélnek hozzájuk. Ezzel szemben azok a csecsemők, akik szüleik felé fordulva ülhettek a babakocsiban, többet nevettek, anyukájuk gyakrabban szólt hozzájuk és könnyebben elaludtak. „Világosan kiderült a vizsgálatokból, hogy sok kisgyerek számára a babakocsiban utazás feszült és kimerítő élményt nyújt, a feszült gyerekek pedig később stresszes felnőttekké fognak válni.” – összegezte a tapasztalatokat Suzanne Zeedyk, az Egyetem fejlődéspszichológusa. Forrás:
