Csak ha muszáj – 3 hónapig gyógyultam ki a mandulaműtétből

Már kisgyermekként is szenvedtem a mandulagyulladástól: 2-3 alkalommal jelentkezett évente. A krónikus mandulagyulladás a mandulák tartós gyulladása. Lázzal nem feltétlenül jár, de a torokfájdalom, a nyelési nehézség, a szájszag gyakori. Olykor érezhető, lokális nyirokcsomó megnagyobbodás jellemzi. Általános tünetei a tartós hőemelkedés, melynek okát nem értjük; étvágytalanság, hajlam a meghűlésre, valamint a hajhullás.

Egy idő után a panaszok mellett a hőemelkedés el is maradt, mintha nem is tudná a testem, hogy baj van – csak a fájdalmat éreztem és levert voltam. A háziorvosom nagyjából 3 évvel ezelőtt mondta, hogy ki kellene vetetni a mandulámat. De mivel a nővérem is kinőtte a problémát 14 éves korára, nem akartuk a dolgot elsietni. Csakhogy két hónap alatt négy alkalommal szedtem antibiotikumot, sőt kétszer alakult ki másik betegségem is ebből kifolyólag. Amikor már az orvosokat leszámítva szinte sehová sem jártam, elhatároztuk, hogy itt az ideje a mandulámat kivetetni.

Először elküldtek vérvételre, majd vizsgálatokra. Megállapították, hogy a mandulám igencsak megviselt, mondhatni „viharvert”. A műtétet helyi érzéstelenítésben vagy altatásban lehet végezni. Altatásban egyeztünk meg, de nagyon féltem. A nővérek jó fejek voltak, oldották a hangulatomat. Miután kaptam gumiszörpöt, elálmosodtam és megnyugodtam.

Betoltak a műtőbe és elaltattak. Bár többen említették a lehetőségét, nekem nem folyt sem a nyálam, sem a vérem – szerintem a tapasztalt, profi orvosnak köszönhetően. Ettől még sajnos a műtétet követő 12 órát végigsírtam, végigszenvedtem. Másokkal ellentétben már a műtét napján ettem banánt és pudingot, valamint csak úgy engedtek el a kórházból, hogy megígértem: darabosat eszem. Két héten át nem csináltam semmit egy kis napi sétán kívül. 5 kilót fogytam és fájdalomcsillapítón éltem. Azt tanácsolom, ha muszáj, akkor vágjunk bele a műtétbe, de egyébként senkit ne tegyünk ki ilyen fájdalomnak…3 hónapba telt, mire teljesen felépültem.

Forrás: