Erre figyelj a népi kalendárium jeles napjain! 2014-10-21 Blog, Otthon Megosztás: Tweet A héten szinte egymást érik a népi kalendárium ősz derekát idéző jeles napjai: Vendel, Orsolya és Dömötör már az egyre sürgetőbb határbéli tennivalókra figyelmeztetik a gazdaembereket. A legenda szerint Szent Vendel a 7. században élt ír királyfi volt, aki zarándoklása után remeteként egy birtokos nyáját őrizte, ezért a jószágtartók és a pásztorok védőszentjükként tisztelték. Szobrait pásztoröltözetben, lábánál báránnyal és kutyával, többnyire a legelők mellé állították. A Rába-közben egy tréfás szóbeszéd szerint Vendel szobrának kezében azért nincsen pásztorbot, mert az egyik háznál állatvész pusztított, amitől a gazda olyan mérges lett, hogy oda rohant a szoborhoz, kicsavarta kezéből a botot és ezt kiáltotta: „Minek ez neked, ha úgy sem vigyázol a jószágra!” A 11 ezer szűz története az Érdy-kódexben olvasható, így Orsolyáé is. Az egyik változat szerint Orsolya magyar királylány volt, aki társaival együtt Jeruzsálembe akart zarándokolni, de útközben megölték őket a pogányok. A Somló-vidéken Orsolya napja a szüretkezdés hagyományos ideje, és a káposztát is ekkor vitték be a földekről. A Hajdu-megyei pásztorok azt tartották, ha Orsolya-napkor szép az idő, akkor karácsonyig meg is marad. „Dömötörre jár az idő, a gulyásnak számolni kő… Midőn eljön Simon-Júdás, dudorog, fázik a gatyás.” A Baranya megyei falvakban régen ez a rigmus a juhászoknak az újév kezdetét jelentette, hiszen Dömötör napján tartották pásztorünnepüket. Mondják, hogy „Dömötör Juhászt táncoltat”, mert ekkor számoltak el a juhászok gazdáikkal, ilyenkor vagy meghosszabbították, vagy megszüntették szolgálataikat. Sok helyütt ma is mulatságokat, un. dömötörözést rendeznek, amit gulyásbállal zárnak. Szeged környékén volt, akire azt mondták a vigasságban, hogy „Neki mindig Dömötör napja vagyon”, ugyanis bizonytalan, részeges volt a mulatozó. Dömötör napján is figyelik a gazdák az időjárást, mert a napján feltámadt hideg szelet a kemény tél előjelének tekintik ma is. Ezért emlegették régen, hogy „Dömötörön van az idő, Nincsen a tarlón mező. Sírnak-rínak a bárányok, szomorkodnak a juhászok”. Szerző: Szigethy Emma Forrás:
