Házinyúlra nem lövünk! Vagy mégis? 2015-01-02 Blog, Huncut Megosztás: Tweet Ki ne hallotta volna már ezt a mondatot, hogy ,,házinyúlra nem lövünk”? Ami logikusnak is tűnik, addig a pillanatig, amíg el nem kezdünk vonzódni valakihez a munkahelyünkön. Ilyenkor hajlamosak vagyunk elfeledkezni erről a mondásról, amely nem hiába vált szállóigévé. Ha a szerelem bekopogtat hozzánk, hajlamosak vagyunk minden észérvet behajítani a sarokba és tudomást sem venni róluk. Ilyenkor a szívünk irányít, és az ösztöneinkre hallgatunk. Mindent rózsaszín szemüvegen keresztül szemlélünk. Pedig, nem ártana átgondolni a helyzetet, és feltenni a kérdést: tényleg érdemes belekezdenünk egy ilyen kapcsolatba? Meg tudjuk majd oldani a felmerülő problémákat? Végül ott van a ,,mi lesz ha?” kezdetű mondat. Egy munkahelyi kapcsolatnak ugyanúgy megvannak az előnyei, mint a hátrányai. Csábítóan hangzik az a tény, hogy így sok időt tölthetünk a párunkkal. Romantikus lehet egy-egy lopott csók a folyosón. Együtt ebédelhetünk, reggelizhetünk és elbújhatunk a fénymásoló szobában. Más esetben, csak reggel egy fél, vagy egy órára láthatjuk kedvesünket, és este találkozunk vele kimerült állapotban. Az ébren töltött időnknek csupán csak töredéke jut arra, hogy vele legyünk, és akkor is inkább pihennénk a fárasztó nap végén. A munkahelyi kapcsolat mellett szól az is, hogy biztos lesz miről beszélnünk, mert valószínűleg egyezik az iskolai végzettségünk és az érdeklődési körünk is. A kollégák személyében közös ismerőseink vannak, valamint könnyebben megérthetjük egymás munkahelyi problémáját. Emellett az is előny, hogy alaposan megismerhetjük a másikat, milyen ember is ő. Hogyan viselkedik a munkatársakkal, az ügyfelekkel és a főnökkel? Ki áll-e a döntése mellett, vagy megalázkodik, esetleg egy sunyi alak, aki mindenre képes, csak hogy feljebb juthasson a ranglétrán? Magyarán nem veszünk ,,zsákbamacskát”. Ám vannak hátulütői is. Nem árt belegondolni, hogy ha a nap 24 óráját együtt töltjük, akkor egy idő után nem lesz olyan csodás, mint amilyennek először tűnik. Pár hónap után unalmassá válhat. Nem tudjuk otthon elmesélni, hogy mi történt velünk aznap, mert párunk már tudja. Nincs szabadságunk, minden lépésünkről tud a másik. Előbb-utóbb terhessé válik a párunk örökös jelenléte. Azonban ügyes praktikákkal, nem kis erőfeszítéssel és találékonysággal meglehet oldani, hogy kapcsolatunk ne váljon egyhangúvá. Még alaposabb megfontolást kíván a dolog, abban az esetben, ha a főnökünkkel vagy esetleg egyik beosztottunkkal szeretnénk kapcsolatot kialakítani. Ez mindig nagyobb problémával jár, mint egy kollégával. Elkezdődnek a sugdolózások, a folyosói pletykák, hiszen mi se először hallanánk, hogy valaki a feljebb jutás érdekében a főnöke ágyába bújik. Kedvező hatása is lehet karrierünkre, de ne feledjük, hogy megvan az ártalmas oldala is! Óvakodjunk a főnök-beosztott viszonytól! Visszatérve a ,,mi lesz ha?” kezdetű mondatra: egyszer véget érhet a szerelem. Akkor, hogyan oldjuk meg a közös munkát, főleg, ha haragban váltunk el, vagy ha még táplálunk valamilyen érzelmet a másik iránt? Nem ritka eset, hogy ezért az egyik fél inkább más munkahelyet keres, mert nem tudnak együtt dolgozni. Végső következtetés: szép a szerelem, ha a szív diktál, de hallgassuk meg az észérveket is! Forrás:
