Fekélyes láb a cukorbetegek réme

A legkisebb bőrsérülés, berepedés is nehezen vagy egyáltalán nem gyógyuló sebeket okozhat a lábon, nagyon kell hát figyelni rá.

Lábunk kímélése a bőrápolásnál kezdődik

Ismét hangsúlyozzuk, miért kell a diabéteszeseknek lábambulanciára járniuk: mert ott, csakis ott vizsgálják meg alaposan ezt a veszélyeztetett vég­tagunkat, és ott kaphatunk egyénre szóló taná­csot. Különösen a túlsúlyos cukorbetegek járjanak rendszeresen szakemberhez, mert ők nehezen vagy alig tudják szemrevételezni lábuk minden oldalát, sokan pedig nem is érzik az idegpályák károsodása miatt, ha valami rendellenesség van a lábunkon.

A legkisebb bőrsérülés, berepedés is nehezen vagy egyáltalán nem gyógyuló sebeket okozhat, nagyon kell hát figyelni rá. A láb napi mosása nem maradhat el, még ha ez szárítja is a bőrt, utána viszont krémezni kell. Aki úgy érzi, és úgy tudja, nincs gond a lábfeje bőrével, az is használjon a patikákban kapható speciálisan diabéteszeseknek készített lábkenőcsöt, mert nem szabad hagyni, hogy lábfejünk, talpunk, sarkunk bőre kiszáradjon, berepedezzen! Ne okozzunk túl szoros cipővel bőrkeményedést, vigyázzunk, a lábbeli nehogy feldörzsölje a bőrt. Ha mégis megtörtént, forduljunk orvoshoz, mert a nehe­zen gyógyuló lábsebek végzetesek is.

Inni, inni, inni

Azt sokan tudják, s ha nem, higgyék el nekünk: bőrünk jó állapotát az őrzi meg, baj esetén pedig gyógyulását az segíti, ha elég folyadékot fogyasz­tunk. Abszolút kötelesség a napi legalább két liter folyadék (kevés szénsavat tartalmazó vagy szén­savmentes ásványvíz, cukrozatlan gyümölcstea, levesek). Mindezt a nap folyamán egyenletesen elosztva kell inni! Aki napközben is terhesnek érzi a gyakori kiszaladást vagy netán inkontinens, az nehezen fogadja el a fontossági sorrendet, amelyhez csak annyit: a vízivás mindennél előbbre való, mert bőrünket belülről is rugalmasan kell tarta­nunk, és mert a folyadékforgalom átmossa szer­vezetünket.

Az leszel, amit megeszel

A cukorbetegek igazán tudják, milyen fontos, hogy mi a táplálékuk. Ha most felsoroljuk, mi minden tartalmaz olyan hatóanyagokat, amelyek a bőr egészsége és fiatalsága megőrzése szem­pontjából fontosak, megnyugodhatnak azok, akik ezeket a táplálékokat rendszeresen fogyasztják, és talán rákapnak azok, akik bizonyos ételeket nem szeretnek.

Vitaminhiányos évszakban az egész családnak javasoltak a következőket tartalmazó élelmek:

Esszenciális aminosavak (főleg cisztein): segítik a bőrsejtek megújulását. Tartalmazzák: szárnyasok húsa, tojás, dió és rizs.

Karolonoidok (béta-karotin, lutein, likopin): szervezetünkben A-vitaminná alakulnak, ellenállóbbá teszik a bőrt a külső behatások ellen, és az epidermisz (a külső bőrréteg, más néven felhám) simaságáról gondoskodnak. Tartalmazza: min­den erőteljesen sárga, piros és sötétzöld zöldség és gyümölcs (a szakszerűen fagyasztott mirelitek is!), ezeken kívül megtalálhatók a sajtban, vajban és tojásban.

C-vitamin és flavonoidok: serkentik a kötőszövet rugalmasságát adó kollagénrostok termelődését és megújulását. Elősegítik a bőr öregedését is okozó, a szervezetünkben mindig keletkező, ká­ros szabad oxigén-gyökök befogását. Tartalmaz­zák: nyers gyümölcsök, különösen a citrusfélék és a bogyósok. Sok C-vitamint tartalmaz a pet­rezselyem, a paprika, a paradicsom, a zsázsa, a fejes saláta.

E-vitamin: jelentős szerepe van a sejtosztódás­ban, szabályozza a sejtek vízháztartását. Javítja a bőrben a keringést, s ezáltal a jobb tápanyagellá­tást. Tartalmazza: dió, mogyoró, mandula, tök­mag, hidegen préselt olajok (olíva-, tökmag-, rep­ceolaj), de a tojássárgája, vaj, a csírák és a teljes kiőrlésű gabonalisztek is.

B-vitaminok: fontos szabályozói bőrünk zsír- és vízháztartásának. Tartalmazzák: teljes őrlésű liszt, ebből készült kenyér, sörélesztő, búzacsíra. Kisebb mennyiségben található húsokban, szárnyas-hú­sokban, tejtermékekben.

A jól beállított vércukorszint jelenti a legfőbb vé­delmet minden szövődmény ellen, így biztosíté­ka annak is, hogy bőrünk ellenálló maradjon és szükség esetén megbízhatóan gyógyuljon. Mert akkor igazán jól érezzük magunkat a bőrünk­ben.

Forrás: