A becsület kultúrája 2011-08-26 Kórkép Megosztás: Tweet Pszichológusok a „becsület kultúrájának” nevezik azt, amikor valaki úgy érzi, minden áron fenn kell tartania a jó hírnevét. Az ehhez ragaszkodók azonban gyakran halnak meg véletlen balesetekben. Dr. Ryan Brown, a kutatás vezetője, egyben az Oklahomai Egyetem munkatársa ezt azzal magyarázta, hogy ezek az emberek az átlagosnál jóval több kockázatot vállalnak. Ez a gondolkodásmód főleg az Egyesült Államok déli és nyugati területein – például Dél-Karolinában, Texasban és Wyomingban – élő férfiakra jellemző. A Social Psychological and Personality Science című lapban megjelent tanulmányában Brown a jelenség okait és következményeit tárja fel. A legérdekesebb tapasztalata az volt, hogy ezekben az államokban 14 százalékkal gyakoribbak a véletlenszerű halálesetek, mint például az autóbaleset vagy a vízbefúlás. Véleménye szerint évi hétezer halál okolható a becsület kultúrájáért. A helyzet főleg a vidéki területeken súlyos: „Egy kisvárosban mindenki tud a másikról, és komoly következményei lehetnek annak, ha valakinek csorbul a jó hírneve.” – magyarázta a kutató. Egy másik felmérésbe 103 főiskolást vontak be, akik közül 79 nő volt. Egy tesztet töltettek ki velük arról, mennyire érzik fontosnak a becsület védelmét, és hogy milyen mértékben hajlamosak a kockázatvállalásra. Úgy tapasztalták, hogy minél fontosabb volt valaki számára a hírneve, annál veszélyesebb helyzetekbe hagyta sodorni magát. Bár mindez főleg a férfiakra volt igaz, sok nő is érintettnek bizonyult a témában. Ez a gondolkodásmód elsősorban a skótoktól származik, akik a 18. században érkeztek Amerikába. Odahaza pásztorok voltak, és mindig elnyomás alatt nyögtek. Híres mondásuk így hangzott: „Ha elveszed egy tehenünket, mi elvesszük az egész gulyádat.” A gulyák később eltűntek, ám a viselkedés megmaradt. A témában korábban már megjelent egy könyv Amerikában. Szerzője Richard Nisbet, a címe A becsület kultúrája: a déli erőszak pszichológiája. Könyvében Nosbet is az állattartással hozza összefüggésbe a jelenséget, mint írja: régen előfordulhatott, hogy valakinek minden jószága elveszett, és az egész megélhetése tönkrement, ha például éjjel szabadon eresztették a nyáját. Ma is úgy érzik sokan, hogy ha elvesztik a talajt a lábuk alól, senki nem védi meg őket. Emellett sok férfi számára mindez az ereje fitogtatására is megfelelő. Jó hír azonban, hogy nem törvényszerű, hogy mindez így maradjon: át lehet programozni a gondolkodásmódunkat, és adhatunk magunknak egy új esélyt. Forrás:
