Az apa-gyermek kapcsolat 2011-12-02 Kórkép Megosztás: Tweet Napjainkban egyre többet beszélünk az apák családban vállalt, s egyben megváltozott szerepéről. Egyre nagyobb részt vállalnak a mindennapokból, s már egészen kicsi korban gondoskodnak a gyermekről. Tény, hogy az apára ugyanúgy szükség van, mint az anyára. Jó apának is ugyanolyan nehéz lenni, mint jó anyának. Mik az elvárások a mai apákkal szemben? Bevezetőnek álljon itt néhány fontos, lényeget megragadó idézet: ,,Apátlan társadalomban él a mai gyerek, vagyis életének a nagyon érzékeny első tíz évében a gyerekeknek 50-60%-a kizárólag nőkkel találkozik. Nincs férfi a közelükben, sőt a társadalom sugallja is azt, hogy az apaság nem igazán fontos dolog. A társadalomnak segítenie kellene abban, hogy az apa, apa lehessen, mert a nővel vele születik az anyaság, a kislányban már ott van. A férfiakkal ez nem így történik, szocializálni kell őket az apaságra, és sajnos a társadalom nem adja meg a lehetőséget, hogy apává váljanak." /Ranschburg Jenő/ ,,Az apa-gyerek kapcsolat: pszichológiai jellegzetességei csak a közelmúltban kerültek az érdeklődés középpontjába, míg korábban az apa elsősorban, mint az egyébként igen fontos determináns, a család gazdasági-társadalmi helyzetének meghatározója szerepelt a szocializáció fontos környezeti változói között. Mai ismereteink szerint azonban, az apa már az első hónapokban éppúgy lehet az elsődleges kötődés tárgya, mint az anya, hiszen minden szempontból egyenrangúan tud gondoskodni a gyerekről." /Ir. Berman, P. W.-Pedersen, F. A. (szerk.): Men"s transition to parenthood. New Jersey, 1987./ ,,Aki gyereket vállal, legyen az nő vagy férfi, felelősséggel tartozik a gyerek biztos fejlődéséért. Értem ezalatt a biológiai, pszichés és szociális fejlődést egyaránt. Egy gyerek fejlődéséhez szükség van az anya modellen kívül az apa modell szerepére is, még akkor is, ha az apa és az anya nem kívánnak egy házasságban élni!" /Vajda Zs.: Nevelés, pszichológia, kultúra. Bp. 1994./ A tudatos gyermekvállalás fontossága A fenti idézetek nagyon fontos megállapításokat tartalmaznak. Egyrészt rámutatnak arra, hogy a gyermekvállalásnak tudatosnak kellene lennie mindkét fél részéről, hiszen nem elég csak a biológiai szükségleteit kielégíteni egy gyermeknek, hanem az érzelmi szükségleteiket is, akár egy életen át, és erre a szerepre mind a nőnek, mind a férfinak készülnie kell. Sok minden működik ösztönösen, de rengeteg dolgot tanulni kell! Megváltozott apaszerep Mint arra már korábban is kitértem, az elmúlt évtizedekben a férfi/apa szerepe megváltozott. Ennek a folyamatnak a kezdete már a terhességre visszavezethető. Az apa elkíséri a kismamát az ultrahangos vizsgálatokra, részt vesz a szülés-felkészítőn, bent van a szülésnél, otthon fürdet, altat, mesét olvas, esetleg etet, óvodába viszi a gyermeket stb. Nagyon fontosnak tartom azonban, hogy ez ne a ,,mai divat" miatt legyen így, hanem egy közös megegyezés eredményeképpen. És álljon itt ismét egy érdekes információ: ,,Úgy tűnik, hogy a férfiak családi elkötelezettségét (más tényezők mellett) az szabja meg, hogy hol helyezkednek el a társadalmi ranglétrán. A relatíve alacsonyabb státusú férfiak az átlagosnál többet törődtek a gyerekeikkel, mint a vezető beosztásúak ill. vállalkozók." /Csathó és Bereczkei, 2003/ ,,Több vizsgálat azt mutatja, hogy az apai gondoskodás mértéke és minősége pozitív korrelációt mutat a későbbi iskolai előmenetellel és a foglalkozással." (Kaplan et al. 1998, Cabrera et al. 2000 idézi Bereczkei, 2003) Milyen a jó apa? Sokan teszik fel a kérdést, hogy milyen is a jó apa. Mitől lesz jó egy apa-gyermek kapcsolat? Én ilyenkor mindig azt szoktam mondani, hogy nem csak az a fontos, hogy az apa mennyi időt tölt el a gyermekével, hanem az is, hogy az milyen. Lehet, hogy egy apa a munkája miatt kevés időt tud gyermekére szakítani, az is előfordulhat, hogy ez csak hétvégén lehetséges, számomra azonban az a fontos, hogy az minőségi legyen. Mit is értek ezalatt? Lehet, hogy egy apa egész délután együtt van a gyermekével, hallja, amit ő mesél, de nem figyeli. Kiviszi a játszótérre, de közben újságot olvas, fürdetés közben ül a kádja mellett, de közben telefonál, és még sorolhatnám. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy csak este ér haza, de odafigyeléssel meghallgatja azt, amit a gyermek szeretne elmondani, csak hétvégén ér rá, de akkor a gyermek igényeinek megfelelően alakítják a tartalmas programokat (ez lehet egy közös társasjáték vagy múzeumlátogatás is). A fentiek természetesen egy ,,normálisan" működő családra igazak, de mi a helyzet a csonka családokkal? Erről legközelebb szólnék pár szót. Forrás:
