Újra kettesben nyaralunk

Minden családnál előbb, vagy utóbb eljön az a pillanat, amikor a gyerekek már unalmasnak találják a szüleik társaságát

Különösen szembeötlő ez, amikor a közös, családi nyaralásra a gyerekek csak mosolyognak, és eszük ágában sincs a szüleikkel tölteni akár csak egy hetet is. Mivel erőltetni nem lehet, és nem is kell ezt, a szülőknek el kell dönteni, elindulnak-e újra kettesben.

Első reakciók

1. Sok szülő megijed ettől a változástól. Egyszer csak ott állnak, néznek egymásra a párjukkal, és el sem tudják képzelni, hogy újra egy vagy két hetet „csak” kettesben töltsenek el együtt.

Hiszen már nem fiatalok, túl vannak már a romantikus kirándulásokon, ismerik egymást töviről-hegyire, és ki is jöttek már a gyakorlatból – mármint abból, hogy csak egymásra figyeljenek. Újra át kell gondolni, mihez lenne csak nekik kedvük, mit nem tettek meg évekig éppen a gyerekek miatt. Ehhez pedig idő kell.

2. A másik reakció,  – ami sajnos nem ritka – hogy a pár az elején lemond a közös nyaralásról. Elhitetik magukkal, hogy nekik erre nincs igényük, különben is a pénz másra kell (általában a gyerekre fogják). Teszik ezt azért, mert félnek. Félnek újra csak kettesben lenni, félnek, hogy nem tudnak már mit mondani egymásnak. Esetleg attól is félnek, hogy kiderül, már nem szeretik egymást, üressé, unalmassá válik a kapcsolatuk.

3. Egy szerencsésebb változat, ha a szülőpár úgy érzi, végre önállóak lettek a gyerekek, nem kell velük állandóan foglalkozni, az ő igényeiket kielégíteni. Most mi jövünk, – szokták mondani sokan, – és teljes erőből vágnak bele ismét a közös nyaralásba. Ilyen esetekben előfordulhat, hogy éppen a gyerekek azok, akik ezt rossz szemmel nézik. Esetleg önzőnek látják a szüleiket, vagy megmosolyogják a romantikus elképzeléseiket.

Számtalan más reakció is lehet, de ami közös bennük, hogy egy új helyzetre kell valahogy reagálni.

Előkészületek, tervek

Már a nyaralás megbeszélése, a tervezgetés is nagyon kellemes élmény lehet. Hiszen a pár ismét csak egymásra figyel, csak a kettőjük igényei lesznek ismét a fontosak.

Csakhogy az igények, a szokások változhattak. Lehet, hogy a férjem régebben imádott úszni a tengerben, de mostanság sokkal jobban szeretne csak úgy sétálgatni, olvasgatni.

Adjunk teret  – és esély – egymásnak. Ne a szokásainkat ismételgessük, hanem próbáljunk felfedezni új dolgokat, akár egymásban, akár a világban!

Érdemes odafigyelni a kapcsolatra, ha azt vesszük észre, egyfolytában azon gondolkodunk, kiket hívhatnánk még el a nyaralásra. Akár barátokat, kollégákat próbálunk meggyőzni a közös nyaralásról, kicsit gyanús a szándék. Talán éppen arról van szó, hogy attól félünk, unalmas lenne kettesben.

Meglehet, sokkal szórakoztatóbb a barátokkal együtt, – és néha természetesen kell ilyen is – de ne fejtsük el, hogy van egy párunk is, akivel meg kell tanulnunk újra kettesben lenni.

A családterapeuták, és sajnos a legtöbb statisztika is azt a tényt támasztja alá, hogy az „üres fészek” jelenség kritikus élethelyzet. Sok pár éppen ebben az időben hidegül el egymástól, illetve válik el. Ennek oka talán éppen az, hogy nem tudnak mit kezdeni egymással. Ugyanakkor egy rejtett elvárás mentén egymástól, vagy a sorstól várják, hogy ismét jól érezzék magukat.

Akik felismerik a helyzetet, és hajlandóak is tenni érte, azoknál a válás kisebb valószínűséggel következik be. A közös nyaralás éppen arra nagyon jó terep, hogy elkezdődjön az újraközeledés. Persze csak akkor, ha mindketten úgy érzik, szeretik még, egymást, igazán kíváncsiak is egymásra. Meglehet, az elején döcögősebben megy a dolog, de mindenbe bele lehet jönni.

Érdemes a gyerekekkel is megbeszélni, hogy a szüleik most kettesben szeretnének nyaralni, úgy, mint fiatalabb korukban. Erre két okból lehet szükség: egyrészt a szülőknek is jobb, ha a gyereke elfogadják ismét őket, mint egy párt – és nem csak szülőpárt! -, másrészt a gyerekeknek is egyértelműbb, hogy a szüleik képesek tartalmasan eltölteni az idejüket nélkülük is.

Forrás: