Mindent a rákról – Könyv részletek – 8. rész 2013-04-03 Mindent a rákról Megosztás: Tweet Részlet-sorozat a világhírű könyvből a napidoktor.hu-n! Rendszeresen olvashattok Siddhartha Mukherjee – Betegségek betegsége – Mindent a rákról című könyvéből különböző részleteket. A Magyar Rákellenes Liga 1993-tól minden évben Nemzeti Rákellenes Napot szervez április 10-én dr. Dollinger Gyula (1849-1937) sebészprofesszor, egyetemi tanár születésnapján, akinek a nevéhez fűződik a dohányzás és a rák összefüggéseinek hangsúlyozása, valamint a rákregiszter létrehozása, amely a magyarországi daganatos megbetegedések tudományos feldolgozását indította el. A Nemzeti Rákellenes Nap célja, hogy a társadalom minden rétegét bevonják a rák elleni küzdelembe, s felébresszék az egyének felelősségét önmaguk iránt. A napidoktor.hu az eseményhez kapcsolódóan sorozatot indít, melyben részleteket közöl a Magyarországon közelmúltban megjelent világhírű könyvből: A Betegségek betegsége – Mindent a rákról című könyv szerzője, Siddhartha Mukherjee, a columbiai egyetem onkológus kutatóorvosa. A nem mindennapi lenyűgöző olvasmány a szakma és a nagyközönség kitüntető elismerését vívta ki az egész világon: elnyerte a Pulitzer-díjat, a Könyvek egy jobb életért díjat, a Guardian első könyveseknek járó díját, a Time Magazin pedig minden idők legjobb 100 könyve közé választotta. Magyarországon a Libri Kiadó jelentette meg, már kapható a könyvesboltokban. 8. rész „Bizonyos értelemben a betegségek addig nem is léteznek, amíg nem veszünk róluk tudomást – azzal, hogy felismerjük, elnevezzük őket, és fellépünk ellenük. (C. E. Rosenberg) Még egy ősrégi szörnyeteget is el kell nevezni. Egy betegség neve általában az általa okozott szenvedés mibenlétét írja le, és az irodalmi elnevezés megelőzi a kór orvosi nevét. Egy páciens már jóval az orvosokkal való találkozás előtt beszélhet a betegségéről és a szenvedéseiről – a betegség és a szenvedés birodalmába tett látogatásáról. A kór enyhítése mindig azzal kezdődik, hogy a beteg felfedi a történetét. A „rák” szót Hippokratész használta először időszámításunk előtt 400 körül. A görög karkinosz szó rákot jelent. Egy betegének a testéből rövid nyéllel kinövő daganat képe a felé futó tág véredényekkel olyan rákra emlékeztette a görög orvost, amely a kör alakban kiterjesztett lábaival lyukat ás a homokba. Beszédes és találó elnevezés (egyébként némely rákféleség valóban így néz ki), már csak azért is, mert a későbbi korokban a betegek és a doktorok is további párhuzamokat fedeztek fel a betegség jellege és elnevezése között. Voltak, akiket egy daganat kemény, foltos felszíne a rák páncéljára emlékeztetett. Mások az ízeltlábú állatok mozgása és a betegség terjedési módja között fedezték fel a hasonlóságot. Ismét másokat a betegség lefolyása során hirtelen jelentkező maró fájdalmak emlékeztetnek a rák ollóinak csípésére… Ezek a szép hasonlatok harmonizálnak számos rákra vonatkozó jelenlegi ismeretünkkel, ám Hippokratész karkinosza és a mai értelemben vett rákbetegség között jelentős különbségek vannak. A hippokratészi rákok nagy, felületes, szemmel jól látható daganatok voltak az emlőben, a bőrön, az állon, a nyakon vagy a nyelven. A görög orvos még nem különböztette meg a jó- és rosszindulatú elváltozásokat. Nála még minden elképzelhető duzzanat karkinosz volt – ebbe a kórtani kategóriába tartoztak a gyulladásos daganatok, a kelések, a polipok, az ízületi duzzanatok, a csontkinövések, a gennyes pattanások és a nyirokcsomók… Később Galénosz (latinosan Claudius vagy Aelius Galenus), az időszámításunk után 160 körül Rómában tevékenykedő befolyásos görög orvos fejlesztette „tökélyre” Hippokratész „humorális teóriáját”. Ő is a nedvek egyensúlyi viszonyának lehetséges felbomlási módozatai szerint osztályozta a betegségeket. A gyulladás – a piros, meleg, fájdalmas duzzanat – oka szerinte a vérfelesleg. A pattanások, gennyes tüszők, hurutok és duzzadt nyirokcsomók – mindegyik hideg, puha és fehér – a túl sok nyálka miatt keletkeznek. A sárgaság a rengeteg sárga epe miatt alakul ki. Végül Galénosz a rák számára tartotta fenn a négy nedv közül a legrosszabbnak és legnyugtalanítóbbnak hangzót: a fekete epét. (Illetve szerinte még egy, sok beszédes hasonlattal övezett kór is ennek a gonosz folyadéknak tulajdonítható: a depresszió. Ez köszön vissza a kedélybetegség középkori melankólia elnevezéséből is – a görög melasz szó feketét jelent, a kholé pedig epét. Így lényegében egybefonódik a búskomorság és a rák, azaz a lélek és a test fekete epe miatti betegsége.) Galénosz elképzelése szerint a rák úgy alakul ki, hogy a fekete epe „feltolul” vagy „megreked” valahol a szervezetben, és mivel a mozdulatlan folyadék nem tud eltávozni, ezért összecsomósodott tömeggé sűrűsödik. „A rákos nyavalyának az oka a setét epe hévség nélkül” – írta Galénosz tanai alapján Thomas Gale angol sebészorvos a XVI. században -, „és ha a nedv erős, annak fekélyesedés lesz a kimenetele, emez daganatok pediglen színükben setétebbek lesznek”. Folytatása következik Siddhartha Mukherjee – Betegségek betegsége – Mindent a rákról 614 oldal, 4990, -Ft Libri Könyvkiadó, 2013. Forrás:
