Mindent a rákról – Könyv részletek – 9. rész 2013-04-03 Mindent a rákról Megosztás: Tweet Részlet-sorozat a világhírű könyvből a napidoktor.hu-n! Rendszeresen olvashattok Siddhartha Mukherjee – Betegségek betegsége – Mindent a rákról című könyvéből különböző részleteket. A Magyar Rákellenes Liga 1993-tól minden évben Nemzeti Rákellenes Napot szervez április 10-én dr. Dollinger Gyula (1849-1937) sebészprofesszor, egyetemi tanár születésnapján, akinek a nevéhez fűződik a dohányzás és a rák összefüggéseinek hangsúlyozása, valamint a rákregiszter létrehozása, amely a magyarországi daganatos megbetegedések tudományos feldolgozását indította el. A Nemzeti Rákellenes Nap célja, hogy a társadalom minden rétegét bevonják a rák elleni küzdelembe, s felébresszék az egyének felelősségét önmaguk iránt. A napidoktor.hu az eseményhez kapcsolódóan sorozatot indít, melyben részleteket közöl a Magyarországon közelmúltban megjelent világhírű könyvből: A Betegségek betegsége – Mindent a rákról című könyv szerzője, Siddhartha Mukherjee, a columbiai egyetem onkológus kutatóorvosa. A nem mindennapi lenyűgöző olvasmány a szakma és a nagyközönség kitüntető elismerését vívta ki az egész világon: elnyerte a Pulitzer-díjat, a Könyvek egy jobb életért díjat, a Guardian első könyveseknek járó díját, a Time Magazin pedig minden idők legjobb 100 könyve közé választotta. Magyarországon a Libri Kiadó jelentette meg, már kapható a könyvesboltokban. 9. rész "Megtaláltuk a betegség gyógyszerét [a röntgensugarat]! (Los Angeles Times, 1902. április) A rádium 1902-es felfedezésével még nagyobb energiájú, hatékonyabb fegyver került az orvosok kezébe. Izgatottan szervezték egyik nagydózisú besugárzással foglalkozó konferenciát a másik után. A rádiumot olyan aranyhuzalok belsejébe dolgozták, amelyeket közvetlenül a daganaton is át lehetett fűzni, hogy még nagyobb helyi hatást érjenek el. A sebészek rádiumos golyócskákat ültettek bele a hasi tumorokba. Az 1930-as és 1940-es évekre Amerikában már akkora felesleg halmozódott fel a rádiumból, hogy már a laikusok számára is reklámozták a különféle újságokban. Közben a röntgentechnológiai is fejlődött, és az 1950-es évek közepére a röntgenkészülékek is alkalmasak lettek a rákos szövetek nagyenergiájú besugárzására. A sugárterápia rakétaként röpítette át a rákgyógyászatot a saját atomkorába – egy olyan korszakba, amely a lehetőségek mellett veszedelmeket is tartogatott. A terminológia, a képek és a hasonlatok mindenesetre világosan érzékeltették, hogy az atom energiájával indítottak hadat a rosszindulatú daganatok ellen. A lapok tele voltak olyan kifejezésekkel, mint „ciklotron”, „szupernagyfeszültségű sugarak”, „lineáris gyorsítók” és „neutronsugár”. Egy férfinak úgy magyarázták el, milyen kezelésben részesül, hogy „millió aprócska energialövedék” éri a szervezetét; egy másik beteg úgy mesélt a sugárkezelésről, mint egy horrorisztikusan izgalmas űrutazásról… A sugárzás rákkal kapcsolatos ellentmondásai – bizonyos esetekben gyógyítja a rákot, máskor rákot okoz – lelohasztották a kutatók kezdeti lelkesedését. A besugárzás nagyon hatékony láthatatlan kés lehetett, de akkor is csak egy kés volt, és ennek a késnek is voltak korlátai. Az eddigiektől eltérő kezelési eljárásokra volt szükség, különösen a nem egy adott helyre lokalizált daganatok esetében… A sugárzás rákkal kapcsolatos ellentmondásai – bizonyos esetekben gyógyítja a rákot, máskor rákot okoz – lelohasztották a kutatók kezdeti lelkesedését. A besugárzás nagyon hatékony láthatatlan kés lehetett, de akkor is csak egy kés volt, és ennek a késnek is voltak korlátai. Az eddigiektől eltérő kezelési eljárásokra volt szükség, különösen a nem egy adott helyre lokalizált daganatok esetében. Willy Meyer New York-i sebész Halsteddel egy időben találta fel a radikális masztektómiát, sikerült megragadnia a rák gyógyászatának leglényegesebb alapelvét. Még a helyileg keletkező rosszindulatú daganat is ki akar törni a kezdeti határai közül. Mire a betegek többsége orvoshoz kerül, addigra a kór már kicsúszott a sebészi ellenőrzés alól, és elárasztotta a szervezetet – pontosan úgy, mint a fekete epe, amelyről Galénosz szemléletes képet idézett fel már kétezer évvel ezelőtt. Ha úgy vesszük, végül is igaza volt – a maga véletlenszerű, aforisztikus módján, ahogyan Démokritosz is ráhibázott az atomokra, vagy Erasmus beletalált az ősrobbanás elméletbe évszázadokkal a galaxisok felfedezése előtt. Galénosznál csak az volt a probléma, hogy nem tudta a rák valódi okát. Nincs fekete epe, amely megreked a szervezetben, hogy aztán felhalmozódva daganatokban törjön elő, de a homályos hasonlatban akkor is van valami mély, zsigeri igazság. A rák gyakran a nedvek betegsége volt. Rák módjára folyamatosan mozog, és láthatatlan utakon terjed egyik szervről a másikra. Ugyanolyan „szisztémás”, a teljes szervezetre kiterjedő betegség, amilyennek valaha Galénosz jellemezte." Folytatása következik Siddhartha Mukherjee – Betegségek betegsége – Mindent a rákról 614 oldal, 4990, -Ft Libri Könyvkiadó, 2013. Forrás:
