Cukorbetegség és neuropátia - Vegetatív idegrendszeri károsodások

Tíz cukorbeteg közül legalább háromnak van valamilyen fokú, idegeket érintő problémája.[1]
A magas vércukorszint az összes neuropátia[2] egyharmadáért felelős.

A hosszú ideje fennálló cukorbetegségnek számos súlyos szövődménye alakulhat ki. Legismertebbek a látásproblémák, illetve a szív- és érrendszeri megbetegedések, vesebetegség.

Sajnos más, gyakori szövődményekről, mint például az idegkárosodás, azaz neuropátia, keveset hallunk, pedig a cukorbetegek felét érinti ez a betegség is.

Fotó: 123rf.com

A diabéteszes neuropátia a magas vércukorszint miatt alakul ki: a túlzott mennyiségben jelenlévő cukor ugyanis károsítja a finom idegrostokat és azokat az ereket, melyek az idegeket táplálják. Emiatt a károsodás miatt ezek az idegek idővel elveszítik az agyba és az agyból történő jeltovábbító képességüket.

Ha az idegsejtek (neuronok) sérülnek vagy tönkremennek, neuropátia jelentkezik. A sérülés érinthet egy vagy egyfajta ideget, illetve azok kombinációját is. Ha egyfajta ideget érint, mononeuropátiáról beszélünk, ha többféle ideget, akkor polineuropátiáról.

A neuropátia kialakulásának kockázata annál nagyobb, minél hosszabb ideig marad kezeletlen a cukorbetegség. A jelentősebb idegproblémák jellemzően a cukorbetegség diagnózisát követő első 10 évben jelentkeznek.

Neuropátiák típusai

A különböző típusú idegkárosodások különböző tüneteket okoznak, a lábak fájdalmától és zsibbadásától kezdve a belső szervek, például a szív és a húgyhólyag funkcióival kapcsolatos problémákig. Vannak, akik csupán enyhe tüneteket tapasztalnak, de mások számára a diabéteszes neuropátia meglehetősen fájdalmas, a mindennapi életet befolyásoló tényező lehet.

A neuropátiának különböző típusai vannak:

A perifériás neuropátia, a végtagok érző idegeinek károsodását jelenti.
A proximális neuropátia eseténa combban, a csípőben és a farban lévő idegek károsodásáról beszélünk.
A fokális neuropátiaegy-egy ideg károsodását jelenti. Leggyakrabban a fej, a törzs vagy a comb területén jelentkezik.
Az autonóm neuropátia(vagy vegetatív idegrendszeri károsodás) a belső szervek beidegzésének károsodását jelenti.

A vegetatív idegrendszer szabályozza a vérnyomást, a szívfrekvenciát, az izzadást, a húgyhólyag -, a gyomor -, a belek -, a nemi szervek – és a szem működését. A cukorbetegség ezen területek bármelyikén károsíthatja az idegeket, ami a következő tüneteket okozhatja:

hányinger és hányás.
székrekedés vagy hasmenés.
telítettségérzet, amiatt, hogy a gyomor lassabban ürül.
vizelettartási zavar vagy gyakori húgyhólyagfertőzés.
szédülés vagy ájulás.
nyugalmi szapora szívverés
szexuális problémák.

A vegetatív idegrendszer főbb károsodásai (autonóm neuropátiák)

Foto:123rf.com

A szív idegrendszeri károsodása:

A szív idegrendszeri károsodásáról akkor beszélünk, amikor a szívverést lassító, illetve gyorsító idegek működésének egyensúlya megbomlik.

Egyik fajtája a lassító idegek alulműködése, ami relatív gyorsítóideg-túlsúlyt okoz. Ilyenkor az éjszakai nyugalmi állapotban is gyorsabb a szívműködés. Ez a gyorsult szívműködés megterhelő szívünknek, csökkenti a nagyerek rugalmasságát és felgyorsítja az érelmeszesedés folyamatát. Az autonóm neuropátiában gyakrabban fordul elő magas vérnyomás, szívelégtelenség, koszorúér-betegség és „néma” (fájdalom nélküli) szívinfarktus.

Amikor a gyorsító idegek működnek alul, elmaradhat a felállás utáni érösszehúzódás a belső szerveinkben és az alsó végtagokban. Ennek következtében a nehézségi erő miatt a lábainkba zúduló vér csökkenti a felső testfél és az agy vérellátását. Súlyosabb esetben a hirtelen felállást követő vérnyomáscsökkenést szédülés, kábultság, gyengeség vagy látászavar kísérheti és átmeneti eszméletvesztés is előfordulhat.

Legjobb kezelés a vércukorszint stabilizálás

A neuropátia esetében is elmondható, hogy a legjobb gyógyítás a prevenció, amit a megfelelő életmóddal érhetünk el. Ha már kialakult a diabéteszes neuropátia, a kezelés célja a további idegkárosodás megelőzése vagy késleltetése, valamint a tünetek csökkentése. Ennek a legjobb módja a vércukorszint szoros kontrollja, ami a vércukorszint gyakoribb mérését jelenti (akár naponta négyszer vagy még többször). A megfelelő étrend beállítása és a rendszeres testmozgás is elengedhetetlen építőköve a kezelésnek, mely nagyszerűen egészíti ki a gyógyszeres terápiát.

Ha ügyelnek életmódjukra és táplálkozásukra, valamint rendszeresen konzultálnak orvosukkal a betegségükkel kapcsolatos tapasztalataikról, a cukorbetegek nagyban hozzájárulhatnak betegségük kezeléséhez.