Hogyan lesz lelki a társ? – Erich Frommtól a tökéletes testtömegindexig

Nagyjából egy éve ilyenkor írtam arról, miért is lehet nehezebb napjainkban a társtalálás, és sajnos sokan meg is erősítettétek: nagyon nem egyszerű dolog manapság eljutni addig, hogy a társatoknak merjetek nevezni valakit.

Ez persze leginkább azok esetében van így, akik többet szeretnének egy felszínes ismeretségen alapuló, de tökéletesen filterezett fotókkal pár hétig-hónapig promotált  kapcsolatkezdeménynél vagy kölcsönös megalkuvásnál, amely elcsendesíti egy időre a biológiai óra vélt vagy valós ketyegését.

A kérdés persze (és szerencsére) jóval összetettebb annál, mint amit trendi női magazinok “10 tipp, hogy megtaláld a lelki társad” kategóriás cikkekben kifejtenek.

Induljunk most ki az első felhozott példából, a hibátlanra filterezett, tökéletes(nek tűnő) külsejű és a közösségi média felületein óriási vehemenciával prezentált versenyzők “párkapcsolataiból”.

Versenyzők, hiszen egy ilyen személyiség örökös bizonyítási kényszer alatt áll:

versenyez önmagával, ha véletlenül felszaladt egy-két kiló vagy elmarad a fodrász;

versenyez a konkurenciának vélt Instagram fiókokkal, hiszen az interneten mindenki sokkal szebb és trendibb;

versenyez a “párja” körül legyeskedő konkurenciával, hiszen legyünk őszinték:

aki kirakatba teszi magát, azt bizony előbb-utóbb észre is fogják venni.

Persze, lehet elvárás a mindig tökéletes külső, ki lehet jelenteni az egyik félnek, hogy ha a másik fél egy idő után veszít az esztétikájából, akkor jogosan a nyakába varrható a kapcsolat felbomlása. Azt is hozzá kell viszont tenni ehhez, hogy ebben az esetben (nagy valószínűséggel) a Karma előbb-utóbb színre fog lépni, hogy egyenlítsen.

Hiszen mindenkinél van szebb.

Erich Fromm neve ismerős lehet, ha szívesen forgattok pszichológiai témájú könyveket.

Az 1900-ban született, német származású pszichoanalitikus abban hitt, hogy az emberek alapvető elszigeteltsége csakis a szeretet által győzhető le.

Fromm szerint a szeretet olyan egyesülés, amely során az ember “beolvad” a másikba, azonban ezt saját egyénisége megőrzésével teszi.

Bár a szeretetet több kategóriára bontva jelenítette meg, annak elemei mégis minden fajtájára igazak – természetesen eltérő hangsúllyal.

Erich Fromm szerint a szeretet első eleme a törődés.

Ez azt takarja, hogy az ember odafigyel a másikra, keresi, mit tehet érte, hogyan tehetné boldoggá.

Hiszen ha szereted a társadat, akkor úgy jársz-kelsz a világban, hogy közben folyamatosan a gondolataid közt tartod, odafigyelsz arra, hogyan is van ő.

Törődés az, amikor már reggel látod, hogy a másiknak pocsék kedve van, ezért napközben kedves kisállatos videókkal bombázod, hogy vidámabb legyen.

Amikor egy nehéz időszakban leveszel a válláról a feladatokat, mert őszintén érdekel, min megy keresztül, és ahogy csak tudsz, igyekszel könnyíteni a helyzetén.

Törődés, amikor bevásárlás közben meglátsz egy csomag Star Warsos ragtapaszt, és nem tudod ott hagyni, mert tudod, milyen örömöt szerzel majd vele neki.

A törődést nem az értékben kifejezett tárgyak mutatják meg, hanem azok az érzések, amelyek a legapróbb gesztus mögött húzódnak.

A szeretet másik alkotóeleme Fromm szerint a felelősség.

Ha szeretünk valakit, akkor felelősnek érezzük magunkat iránta. Elég csak Antoine de Saint-Exupéry örök érvényű mondatára gondolnunk:

“Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért.”

Egy jól működő kapcsolatban szerintem mindkét fél egyszerre Kis herceg és Róka. Ha felelősnek érezzük magunkat a másikért, akkor olyan hozzáállással viszonyulunk az ő problémáihoz is, mintha az a sajátunk lenne.

Itt egy gondolat erejéig ismét visszakanyarodnék az első példához:

ha a társunk bármilyen oknál fogva veszít az esztétikájából és (fontos!) ezzel együtt az önbecsüléséből, ha törődve és felelősen szeretjük őt, akkor először is KÖZÖSEN megfejtjük, mi lehet a változás oka, utána pedig KÖZÖSEN kitaláljuk, hogyan tudunk a másiknak ebben a helyzetben segítségére lenni.

Nem mindegy, hogy ha a másik magára kapott pár plusz kilót, felajánljuk neki, hogy menjünk közösen edzeni, mert tökjó buli lesz, és legalább több időt tudunk együtt tölteni, vagy egyszerűen hozzávágunk egy kondibérletet a legolcsóbb terembe “tessék, kezdj magaddal valamit” kommentárral vagy linkeljük neki a fitneszmilliárdosok által kitalált legújabb kamudiétát.

A tisztelet a szeretet harmadik, nagyon fontos eleme Erich Fromm szerint.

Hiszen ha nem tisztelem a másikat azért, amilyen, és azért, aki, hiába törődöm vele és érzem magam felelősnek érte, a kapcsolat könnyen dominanciaharcba fordulhat át.

Tisztelni a másikat azt jelenti, hogy elfogadom őt autentikusnak. Elfogadom a döntéseit, az értékrendjét, így ha az előbbi szituációnak az a végkifejlete, hogy hagyjam én őt békén most a konditeremmel, mert így érzi jól magát, akkor ezt elfogadom és a döntésével együtt szeretem.

Tisztelet azonban csak hiteles felek közt alakulhat ki, fontos tehát, hogy őszinték legyünk. Először önmagunkhoz, aztán pedig a másikhoz.

A szeretet negyedik alkotórésze pedig az ismeret.

Ez azt jelenti, hogy objektíven vagyunk képesek látni a másikat, tudjuk, mik az erősségei, mik a gyengéi, és ezeket elfogadjuk, hiszen tiszteljük a másikat.

Nem próbáljuk meg különböző eszközökkel elérni, hogy olyan irányban változzon, ami NEKÜNK tetszik, hanem elfogadjuk olyannak, amilyen.

Nem erőltetünk rá olyan programot, amihez semmi kedve, nem játszunk sértődősdit, amikor éppen mást szeretne, mint mi  – és nem látjuk a kapcsolat halálaként, ha mi nyers vegánok vagyunk, míg a másik jóízűen betolja a steaket.

Elfogadjuk, hogy nem vagyunk egyformák és nem is kell egyformának lennünk ahhoz, hogy társak legyünk, viszont adott esetben képesek vagyunk érdeklődéssel fordulni olyasvalamihez is, ami elsőre nem feltétlen a mi világunk, de a másik lelkesedése ragadós.

Minden ember más, minden kapcsolat más. Más értékeket tartunk fontosnak, más dolgokban hiszünk, mindannyiunkat mással lehet az őrületbe kergetni. Ennek ellenére azt gondolom, Erich Fromm gondolatai érvényesek napjainkban is, és nagy valószínűséggel érvényesek lesznek a következő száz évben is.

Megismerni a másikat, és tisztelettel törődni vele, miközben felelősnek érezzük magunkat a sorsáért. Ha belegondolunk, ez minden kapcsolat alapja.

A képek forrása: ITT, ITT

Forrás: Inspirációk