Biokertészkedés

A biokertészkedés évtizedek óta nagy népszerűségnek örvend a kertészkedők körében. Minél messzebb kerülünk a természettől, annál nagyobb misztikum számunkra az efféle kertészkedés.

Hajlandóak vagyunk azt hinni, hogy ez valami olyasféle kertgondozási módszer, ami nagy szakismeretet, komoly megelőző kísérleteket kíván. Pedig nem szól ez másról, mint a kertünk alapos ismeretéről, a megfigyelésről és a szeretetről.

A biokertészkedés népszerűsége keletkezésétől számítva töretlen. Oka hol ebben, hol abban keresendő. Napjainkban népszerűségéhez nagyban hozzájárulnak az élelmiszeriparban zajló fejlemények, amelyek nagyfokú bizonytalanságot okoznak a fogyasztók körében. Ma már szinte van olyan élelmiszer, ami nem is látott természetes anyagot. Olyan dolgokat eszünk nap mint nap, amelyeknek hatása ismeretlen az emberi szervezetre. Egészségkárosító hatásukat hol cáfolják, hol megerősítik. Sajnos egyik hírnek sem hihetünk, mert minden attól függ, hogy ki finanszírozta azokat a kísérleteket, amelyekkel alátámasztották a hírt. Eljutottunk oda, hogy egy termék komoly előnyre tesz azért, mert „csak” természetes anyagok felhasználásával készül. A termék ezen tulajdonságát aztán drága reklámokban kürtölik világgá. Könyörgök, mégis miből kellene készülnie az élelmünknek, mint természetes anyagból?

Megnyugodhatunk attól, hogy „csak” természetes anyagból készült élelmiszert fogyasztunk? Á dehogy. Mik ezek a természetes anyagok? Hogyan állították elő őket? Milyen szerekkel kezelték termesztésük során? Hogyan takarították be őket? Hogyan kezelték addig, amíg termék nem lett belőlük? Számtalan olyan kérdés, ami mind befolyásolja azt, hogy milyen minőségű élelmiszer kerül nap mint nap az asztalunkra. De mi van akkor, ha magunk állítjuk elő élelmünket, vagy legalább annak egy részét? A kérdés költői. Mindenki tudja a választ.

Ma már szinte lehetetlen biokertészkedésről beszélni. Pontosabban beszélni lehet róla, csak megvalósítani lehetetlen. Ahhoz messze el kell vonulni a világtól egy eldugott kis tanyára, ami a civilizált településektől sok tíz kilométerre található. A biokertészkedés alatt szerintem ma azt a törekvésünket kell érteni, ami a vegyszerek mellőzésére irányul. A vegyszerek mellőzése azonban csak egy szűk keresztmetszete a biokertészkedésnek.  Egy igazán elhivatott kertész ettől többet tesz. Többek között:

• ügyel a talajra,
• a termesztés során nem ismeri a hulladék fogalmát,
• bevonja a természetet,
• elfogadja a növényeket is érző, reagálásra képes lényeknek,
• csak azt veszi el, amire szüksége van.

Sokunknak nem adatik meg, hogy olyan helyre vonuljunk el, ahol igazi biokertészkedés folytatható, ezért nekünk marad a minimalizálásra való törekvés. Minimálisra szorítjuk le:

• a vegyszerek használatát,
• a természetidegen anyagok beszivárgását a kertbe,
• a kertünk természetes élővilágának rombolását,
• táplálékunkban az idegen, ismeretlen helyről származó elemek mennyiségét.

Szerintem utópisztikus gondolat ma a vegyszerek teljes mellőzése. Nélkülük kevés termény teremne meg a kertekben. Olyan növénybetegségekkel állunk szemben, amiket vegyszerekkel is nagyon nehéz megállítani, sőt némelyiket lehetetlen is. Ennek ellenére nem szabad feladni a törekvésünket. Új és új megoldásokat kell találni annak érdekében, hogy növényeink produkálják azt az eredményt, amit elvárunk tőle. Az elvárás szónak nagy jelentősége van a biokertészkedésben. Eleve kudarcra ítéltetünk, ha olyat remélünk, amit elérni nem lehet. De nem akarom a végletekig húzni az időt a bevezetővel.

Keressük együtt a megoldásokat. Tanítsuk egymást a természetes kertészkedésre. Ebben szeretnék segíteni annak, aki ilyen termesztésben gondolkodik. Igyekszem megosztani ismereteim, tapasztalataim e téren. Igyekszem hobbikertészek számára is „fogyasztható” ismeretekre átdolgozni a szakirodalmat. Tartson velem, akinek kedve van hozzá.

Forrás: